vidéki városi

Úgy látszik, időnként írnom kell egy tabudöntögető, szókimondó, psziché témájú posztot. Mert, drága barátaim, akármilyen intelligensek és öntudatosak vagyunk is, az ösztöneink erősebbek nálunk (ide egy szabadon választott Freud-idézet helyettesíthető be). Ma arról lesz szó, amikor adott két ember. És az egyik fél játszik. A másik fél érzéseivel. A sztori pedig minden, csak nem rózsaszínű. Nem tudom, ismerősek-e itt valakinek az alábbiak; hogy mennyire gyakoriak az egyenlőtlen kapcsolatok az élet minden területén. Sajnos, úgy olvasom, hogy nagyon elterjedt a probléma. Sőt, azt írják a téma szakértői, hogy minden egyes  emberi kapcsolat törvényszerűen aszimmetrikus valamilyen mértékben. Ebbe most nem akarok teljes komolysággal belegondolni, önvédelemből. Éppen elég, hogy személyes érintettségből írom ezt a bejegyzést is, mint mindegyiket - és azért tudom megírni egyáltalán, mert már távolabbról tudom szemlélni a múltban történteket. Segíteni akarok azzal, hogy megosztom, ...

Olyan jó elmerülni a kert és a ház adta feladatokban, sejtszinten feltöltődni oxigénnel a szmoggal teli város után, egyszerűen valami egészen mással foglalkozni , mint a lakásban. Tudtam én, hogy kell ez. A kert legutóbb is elképesztően burjánzott. Mindig vár valamilyen virág-meglepetés is; most a halványpink hortenzia. Tavaly egyetlen szál volt; azt hittem, a föld savasságával van összefüggésben, hogy nem fehér. Idén pedig... Eléggé romantikus így érkezni. De most térjünk a lényegre: kertészkedés és megtisztulás.  Szeretném bemutatni a legjobb barátomat.  Ágvágó Kolléga Próbáltam úgy fényképezni, hogy jól fessen. Imádok vele dolgozni - ha jól fogja az ember, brutál ereje van -, és azt állítom, hogy elég sok pénzt meg is spóroltam már a vele végzett munkával.  Nem tudom pontosan, lehetséges, hogy harminc mogyoróbokor van a kertben: folyamatosan beárnyékolnak minden mást. Ráadásul tele vannak  kulaccsal * kuncsafttal ** ...

...azaz: mindent fel kell használni. Mostanában, mivel csütörtökönként a blog  Facebook-oldal án retrospektív napot tartunk, visszaolvastam a régebbi blogbejegyzéseket, és nagyon vigyorogtam, mert kiderült, hogy már 2013-ban is bőven megvolt ez a mániám. Érdemes átgondolni, hogy mi mindent használunk az otthon felhalmozott dolgok közül; és, ha nem tudunk könyörtelenül lomtalanítani, (mint például én), akkor mi az, amit értelmesen tudunk hasznosítani. Mutatok néhány új, - magamnak is - reményt adó, rendezettebb otthon felé mutató példát. Azért messze még a vége, de: folytassuk, hajrá! A cementlap-vonzalmamról sokszor írtam már. A házba is szereztem többféle mintából pár darabot - természetesen már akkor, amikor Háznak még híre-hamva sem volt... Nagyon tetszik, amikor dekorációként úgy használják, hogy négy darabot keretbe foglalva kitesznek a falra. Ez olyan terekben is nagyszerű, amelyekben túl sok lenne az arabos mintakavalkád, de azért kell valami vagányság. Sokkal jobban ...

A tengerész stílus a kék-fehér csíkokkal évek óta trendi az öltözködésben, és ránk is nagyon jellemző családilag. Volt egy korábbi korszak, amikor azt gondoltam, hogy az ízlésemet - és, persze, a finom lelkivilágomat (ah!) - a virágminta fejezi ki a legjobban. Akkoriban sokszor hordtam apróvirágos ruhákat - ez egyébként egybeesett azzal, amikor a lakástextilek közül is a virágos-vintage mintájúak voltak a kedvenceim. Aztán jött egy nyár, jöttek a csíkok - és maradtak is. Naná, hogy alig várom a Vitorlás szoba berendezését! Emlékeztek? Annie Sloan könyve motivált annyira, hogy rendesen nekifeküdjek a terveknek. A Room Recipes oldalain olyan szofisztikált tengerparti stílust mutat be, amelyik nélkülözi az összes cikis elemet, az összes túlzást, és valahogyan mégis azt érzi az ember, hogy a lakberendezésben ez a tengerész stílus par excellence . life goals: állni a festékeskondér mellett és csak keverni... (Muszáj közbevetnem, mert ezen az eseményen nem fényk...

Még mindig kétséges, hogy milyen nagyobb felújítási munkák fognak beleférni a költségvetésbe és az időbe idén nyáron, ezért azzal a sok aprósággal haladunk, amivel lehet - és amivel muszáj.  meglepetés; rá nem emlékeztem tavalyról A hét első két napjára fantasztikus időt jósoltak, úgyhogy tudtam, hogy kizárólag akkor vagyok hajlandó szétdolgozni magam a kertben, ha úszhatunk is. Így is tettünk. Van egy strand-SOS-táska az autóban, mert az évek során többször előfordult, hogy útközben spontán megálltunk fürdeni, és ugyan a gyerekek néha ("valamit valamiért" és hasonlóan szimpatikus szülői dumákkal) rávehetőek arra, hogy pamutalsóban ússzanak, ez esetemben azért neccesebb. Vettem én már két számmal nagyobb tűzpiros bikinit egy vagyonért magamnak az úszógumi-árustól, szóval, próbálok ezekre a helyzetekre felkészülni.  Nagyon szeretem a partrészt, ahová járunk. Megnyugtató, szellős.  Úszás után jött a finom gereblyézés (3000 m2-ből amennyit sikerült: k...