2017. szeptember 19., kedd

Relikviák a lámpás bácsitól

Szeretném azt mesélni, hogy a napokon belül végleg bezáruló kis üzlet idős tulajdonosának annyira rokonszenves volt a kirakat előtt bámészkodó családunk, hogy sebtiben kiszaladt a bolt elé, és kezünkbe nyomott két míves kovácsoltvas lámpát, mondván, "maguknál biztosan jó helyük lesz"!


Nem egészen így történt. A reggeli iskola-kör után napokon keresztül a kisiparos üzlet felé kanyarodtam, osztottam-szoroztam, nem mentem be, kerültem a szemkontaktust, aggódtam, hogy nem nyit ki újra. Aztán egyik nap nagy levegőt vettem, és először a (lenti képen jobban látható, bal oldali) falikart vadásztam le féláron, azután egy háromágú vascsillárt néztem ki. Hezitáltam, számolgattam, végül az orrom előtt vitték el a bácsi nyugdíjba vonulása előtti utolsó napon, pedig már annak a csökkentett ára is soknak tűnt a hónap végén.

Így lett a négykaros változat, kb. 70%-os engedménnyel, azt hiszem, a magammal vitt gyerekek bájától nem függetlenül.

A házunk verandáján jelenleg klassz kis csupasz villanykörte van, a gerendás szobában pedig hetvenes évek-stílusú csillár - mindkettőre fáj ránézni, de nemsokára kicseréljük őket ezekre, jaj, de jó lesz. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése