Ugrás a fő tartalomra

Leszakadt a pajta

Világos, hogy a gyerekdal (Rajta, rajta, leszakadt a pajta, / Benn maradt a macska) nem véletlenül keletkezett, hanem súlyos tapasztalatok alapján írta az egyszeri szerző vagy a közösség, értitek. És most hagyjuk a pajzán értelmezéseket [Nyitva van az aranykapu...], engem az építészeti vonatkozás érdekel. A mi téglapajtánk teteje, hála az égnek, nem ránk omlott és nem valamilyen macskára (remélem!). Viszont jó alaposan szakadt le, meg kell hagyni.



A házat részben azért vettük meg, mert tartoznak hozzá melléképületek. Ezek közül a legérdekesebb a téglából épült pajta, amelynek néhány éve leszakította a tetejét a vihar - pontosabban a vihar által jól megtépett, a telek mögötti árokparton álló, hatalmas fák belengése. Nota bene, azokkal a fákkal valamit csinálni kell nagyon hamarosan...

De nekünk, naiv házvásárlóknak így is kellett.


Most ott tartunk, hogy az életveszélyesen belógó szarufákat, cserepeket, kicsavarodott téglákat leszedettük, generáltunk ezáltal két hatalmas sittkupacot, illetve nyertünk - nyilván nem szuper állapotú - faanyagot, téglát és cserepet.


Belülről még nem mutatom meg a pajtát - ez az egyik része a "birtoknak", ahová amikor belépek, majdnem mindig felhagyok a reménnyel, hogy valaha ki lehet ganéjozni ezt a helyet valamikor is rend lesz itt.




Az egész nagyon romantikus. Mindenfélét belelátok ebbe az épületbe, és meg akarom menteni. Kellene rá ideiglenes tető, ehhez tanácsokat szívesen fogadok.


Mit gondoltok?





Megjegyzések

  1. A legjobb helyeken mindig bedōl valami. Nálunk az egyik ház teteje dõlt be Nagy csikorgással olyan hangosan,Hogy a failure másik végén is hallották. Van atmoszférája a helynek, Roy már várka, Hogy mint "special adviser" segíthessen.☺️

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. EmiGrants, Roy, jöhet mindenféle barn-inspiracio és hazai tapasztalat! Pl. amikor az egész falu hallotta, akkor hagyományos tetőt epitettetek rá v. Csak ideigleneset? Esetleg csak dolgozni kellett? És mennyi ideig maradt "nyitva"?

      Törlés
    2. Kb. 15 hónapig maradt nyitva, mert 1998 nyarán dőlt be és 1999 őszén lett megcsinálva. Az a tető már végleges volt, és szerintem nálatok is az a lényeg, hogy tudni kéne mikor lesz rá módotok rendesen megcsináltatni. Ha egy éven belül, akkor talán nem kell rá semmi, de ha hosszabb, akkor valami ideiglenes tető kellene, mert a téglasor teteje el fog kezdeni szétmállani. Hullám pala ideális, vagy esetleg hullám lemez fémből, mint ideiglenes tető. Nem olcsó az sem, de azt később másra is esetleg el lehet használni. Alényeg az, hogy a fal teteje ne ázzon. Esetleg valami nívós fóliát lehetne húzni csak a fel tetejére, hogy távol tartsa az esőt, de azt nehéz biztonságosan lefixálni, télen a vihar széttépheti. Más ötlet nincs! Puszi Júlia és Roy

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Selyemfényű zöld

Egy hónapig voltunk egyhuzamban a háznál, tegnap jöttünk haza. Most szinte folyamatosan jár a mosógép - az eszem pedig azon, hogy vissza akarok menni, hahaha.

Eléggé szuper volt, pedig nincsen különösebb infrastruktúra azóta sem. A kertben kicsit vitatkozunk az egy darab csíkos függőszéken, a házban ez idő alatt minimális fejlesztés történt, mert még mindig nem biztos, hogy felszabadulnak azok a súlyos összegek, amelyek nélkül nem képzelhető el komoly felújítás. De nem érdekel.
Azt az utat követem, hogy a saját erőmből dolgozom, amennyit tudok. Ez nem kerül semmibe, és nem kell folyton egyeztetni mással. Viszont jó kemény vagyok magammal. Három évet adtam arra, hogy eltüntessem a lomokat (ezt vic-nek írtam is már): mivel a ház 90+ éves, ez évente harminc év felhalmozott cuccától való megszabadulást jelent. Pretty good.
Negatívumok:
- (még júliusban) sok szúnyog: csak úgy lehetett meginni a reggeli kávét a verandán, ha égett a citronella gyertya és be is fújtam magam szúnyogspray-vel;
-…

Venni vagy bérelni? - avagy: kell-e saját nyaraló? (2. rész)

Legutóbb jeleztem már, hogy ez hitvita-jellegű kérdés; olyan, amelyről egyesek kommentháborúkat szoktak vívni, míg mások egy vödör pattogatott kukoricával az ölükben nézik a meccset...


A különböző befektetési tanácsadó oldalak nagyrészt egyetértenek abban, hogy a víkendház, akármilyen alapos anyagi megfontolás eredményeképpen vesszük is: luxuscikk. Mindig drágább lesz, mint időszakosan bérelni egy házat: magas az alapára, és miután megvettük, szépen, sorban jelentkeznek a  rejtett költségei, amelyekkel vagy kalkuláltunk előre vagy nem (viharkár, tyúkól-bontás, Józsi bácsi gondnoki díja, Gizi néni fizetsége a kertészmunkákért, konyhafelújítás, lötyögő konnektor cseréje, nélkülözhetetlen kerti eszközök garmadája, anyámkínja).

A kérdés az, hogy az imént említett komoly anyagi áldozatokat és a többi - ha úgy tetszik, érzelmi - tényezőt összegezve megéri-e nekünk birtokolni az adott ingatlant.

Most arról írok, szándékosan kendőzetlenül sorolva az összes szempontot, hogy mi milyen célból vá…

Plátói szerelem I. (#házak)

Ha van valami, aminek feketeöves nagymestere, örökös világbajnoka vagyok, akkor ez az. Irtó jó szemem van ahhoz, hogy tizenkétezer-kilencszáznyolcvan ingatlanhirdetésből kiszúrjam azt az egy különleges házat, amelyikbe majd nagyon bele tudok szeretni. És amelynek a nem-birtoklása nagyon fog majd fájni. Lamentáló-retrospektív poszt, a végén pozitív perspektívával.

Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen szenvedésteli periódusaim lesznek, furcsa is átélni őket nekem, aki életem összes traumája után egyféle nem voltam sosem: depressziós. Ez nem az, de hullámokban hasonló - és nagyon nem jó.
Ijesztő ennyire fixálódni valamire. 
És, basszus, az ember évekig tudja csinálni (per definitionem). 
Racionálisan tudja, hogy már nem kell neki és nem is lesz az övé, emocionálisan azonban még nem tudja lezárni.
Az összes platonikus érzelemmel kapcsolatban a leszokás rögös útján haladok; sokat segítenek a kávézáskor olvasott velős mondatok.
"Az idő értékes. Okosan pazarold."
Vegyük például azt a…