vidéki városi

Figyelem, a blog történetében először heti terv szerint írom a bejegyzéseket, elkerülendő a nem írást és a nyavalygást. Kedd van; vajon meddig tudom tartani...? :-) A legújabb dekorációs ötletem az, hogy ha majd rend lesz, és csak ez hiányzik a falról még ebben az évben kikerül valamilyen mottó az előszobába. Az üzenete pedig éppen az lesz, ami mostanában foglalkoztat: hogy ne komplikáljuk túl a dolgokat. Az arra érzékenyektől elnézést kérek az ordas közhelyért - néha ezekre is szükség van. Akkor is, ha tisztában vagyok azzal, hogy "csak" egy trend. Éppen ezt a nagyszerű könyvet olvasom (csak a paráztatós részei nem tetszenek, de nyilván nélkülük kevésbé lenne létjogosultsága az egész szemléletnek), és ahogy ebben a posztban is említettem, kevesebbet szeretnék. Kevesebb játékot, kevesebb kacatot, kevesebb szemetet. Ezzel párhuzamosan kevesebb mellébeszélést, kevesebb fölöslegesen kidobott időt és pénzt. Erre fog figyelmeztetni valamelyik kép,...

....mert megunhatatlanok. Abszolút aktuálisak is: az ősz, illetve a majd a tél jegyében is szeretnék összeállítani egy-egy dekorációs ládát vagy kosarat. Tudjátok, olyan kis hangulatteremtő tematikus díszt, kicsit a gyerekeknek, kicsit magamnak, kicsit a gesztenyéknek, kicsit a gyertyáknak. Ebbe a projektbe nyugodtan belevonható a mérleg is (és, lásd ősz meg sütőtök, a múltkor bemutatott mérlegem pont narancssárga...) Tegnap majdnem sikerült szereznem egy-két faládát is egy bolt mögül, de kiállítások után, fáradtan végül nem ugrottunk le értük a buszról. Nem baj, amíg levadászom (és lecsiszolok, és átfestek...) pár rekeszt, az itthoni anyagból dolgozom. Nem is említettem, hogy egy ilyen örökölt darabunk is van: Súlyokkal és egy-két dísszel pompás lesz. Csak a körülötte lévő renddel kéne még haladnom. A ma délelőtti takarítás és sorozatnézés + vasalás-kör után viszont az a minimum, hogy a kedvenc mérleges fotóimat idegyűjtsem. A karácsonyi időszakban nagyon jól jön maj...

Jól sejtettem a múltkori bejegyzés és a Facebookon közzétett fényképes mappa kapcsán: dekorációs céllal hazai repülős kellékeket találni nem egyszerű. Mármint az időtálló, igényes fajtából. Úgy tűnik, a legokosabb megoldás, ha sasszemmel figyeljük az aukciós oldalakat, a kézműves vásárokat, illetve elmozdulunk a gyerekes stílustól, és nem ijedünk meg egy-két vagányabb, használati tárgynak szánt kiegészítőtől sem. Ha mégis maradunk a játékoknál, akkor csak az esztétikusat és az egyedit engedjük érvényesülni - a gyerekmenühöz kapott műanyag repcsit pedig szépen tegyük el homokozójátéknak. Meg persze, az Etsy-re is oda kell figyelni, ahonnan mindjárt ezt és ezt a szuper gyűjteményt ajánlom. Még sosem rendeltem az Etsyről, és mint sokszor hangoztattam, sokkal inkább az itthoni kacatmennyiséget akarom csökkenteni, de inspirációképpen príma! Ötletek az első rész óta: a legköltséghatékonyabb repülős/járműves dekor - a festés mellett - a bunting, azaz a zászlófüzér. Akár papírból...

Ne beszéljünk mellé: a kisgyerekek nem kedvelik a blogírást. Sőt, továbbmegyek: a kisgyerekek (időigényes dolgai) nem kedveznek a blogírásnak. A most következő történet is majdnem totális kudarcba fulladt, mert - hogy folytassam a sort - a kisgyerekek a festést sem kedvelik. Mármint azt, ha a szüleik festenek, és nem ők. Hogy mégis villámgyorsan elkészültem a rossz sorsú hokedli feltuningolásával, két zseniális kelléknek köszönhető: 1) ASCP-festék ; 2) stencil a Decor Labor tól. kép a www.decorlabor.hu-ról Köszi, Enikő, köszi, Ditta! :-) Kellett egy éjjeliszekrény, ezért körülnéztem a szerszámoskamrában. Találtam egy fehér, lepattogzott olajfestékes hokedlit. Délelőtt kapott egy réteg Country Grey színű Annie Sloan krétafestéket. Csodálatosan fed, szuper vele dolgozni! (Annyira, hogy akkor az ember már mellécsap és átken néhány kisebb tárgyat, amelyek majd a kerámiamosogatós konyhába kellenek.) Később, ebéd után kb. negyven perc maradt volna az alvásid...

Olyan, amelyik sem a Disney-, sem a military vonalat nem erősíti. Kicsit "játék anno", kicsit klasszikus, kicsit rusztikus stílusú. Most éppen ilyen szobát szeretnék a fiamnak. Vettem is hozzá egy kissé összefirkált, de szép farepülőt ötszáz forintért,  illetve még korábban néhány akrilfestéket egy ezresért.  Mindkettőt a helyi online börzén. (Azért írom ki az összegeket, mert büszke vagyok a zsákmányra a végén majd tudni  akarom, mennyiért dekoráltam.) Oké, azt most hagyjuk, hogy nincs is igazi, funkcióját tekintve kizárólagos gyerekszoba a lakásunkban; hazánkban nem nagyon kapni szuper repülős textileket; lehet, hogy csak múló fellángolás a téma iránti lelkesedés; igazából a repülő adta az ötletet, és nem az ötlethez kerestem a repülőt; többszáz megkezdett otthonszépítő projektem van. Azt mondtam magamnak, hogy maximum tíz inspirációs képet gyűjtök a Pinterestről, aztán elkapott a gépszíj, és közel harminc fényképnél állt...