Ugrás a fő tartalomra

Tízből mennyi? - különkiadás: ipari stílusú hálószoba

Vicces, de nagyon lefoglal a blog, miközben több napja nem posztoltam semmit...

Képzeljétek, a múlt héten elkészítettem az egyik interjút, amire több mint két éve várok! Eddig máshol nem látott képekkel és fantasztikus játékkal körítve napokon belül itt lesz, a blogon. Ünnep a javából, meglátjátok.

Szinte párhuzamosan a fent említett találkozással egy kedves ismerőssel is új riportot készítettem, amelyből legújabb munkáiról is sok minden kiderül... tőle is lehet majd nyerni valami teljesen egyedit.

Tegnap pedig két-három órán át ismét spejztakarítást rendeztem, és elég jó számban találtam "jé, nekünk ilyenünk is van?"-jellegű karácsonyi mütyüröket. Ilyenkor mindig megszáll és megnyugtat az érzés, hogy milyen... gazdagok vagyunk. Miközben nagyon nem, de biztosan értitek, miért dob fel egy tucat gyertya, egy pár LEGO-kocka és Barbie-ra való csizma :D, két csillogó füzér, egy kis vászonzacskónyi dió és nyolc darab szép formájú befőttesüveg. Bemutatom majd, hogy miket készítettem belőlük.

Na de, amíg a felsorolt dolgokkal és a munkákkal haladok, kérlek benneteket, hogy pontozzatok!
Tudom, hogy az echte country stílustól olyan messze van ez a szoba, mint Makó Jeruzsálemtől, mégis úgy gondolom, hogy mivel az ipari stílus mindenhol nagyon tarol, fontos róla beszélnünk. Hány pontot ér ez a szoba (1-10-ig) és miért?






Megjegyzések

  1. Nekem nem jön be az ipari stílus. Értem és elismerem a hangulatát, de nehéz eltalálni azt az igazit, amiről szólna, a melléfogások pedig egyszerűen rondák. Gyerekszobába főleg nem való szerintem. Egyáltalán meleg családi környezetbe nem való. Kísérletezzen vele az, aki egyedül van, esetleg párban, merész, és kreatív akar lenni, de gyerek mellé...:) Hát nem is tudom. :)

    Varga Betty

    VálaszTörlés
  2. Az ipari stílust szeretem, de erősen ötvözve lágyabb tárgyakkal. Én az utángyártott iparit nem értem, pont a lényegét veszti el ezzel.

    VálaszTörlés
  3. Nem értem, hogy ez a piros-fehér, zászlócskákkal-képecskékkel-mütyürökkel giccsesített izé mitől "ipari"? Attól a nyomorult, látványosan utángyártott gázkészüléktől? Az indusztriális stílusban alapvetően a tér a meghatározó, itt éppen ez ELEVE szűkös, tehát alkalmatlan.

    VálaszTörlés
  4. Nálam 0 pont. Nagy ipari stílus-fan vagyok, de ebben semmi sincs belőle. Az, hogy a buntingtól a hideg lel, csak egyéni probléma, de egyébként hol itt az industrial? Nagyon szeretlek olvasni, várom is a folytatást, de ez most melléfogás volt ... ne haragudj...

    VálaszTörlés
  5. Ipari vagy nem ipari, ez a szoba nekem túl fehér. Mondjuk egyetértek egy-két kritikával, mint, hogy az iparihoz magas, nagy terek kellenek és ez igazán nem az, meghogy igazán nem úl sok iparias dolog van benne. Ugyanakkor, ez mitõl gyerekszoba? Az elefánt vagy a benzinkút miatt? Hát!?! És melléfogásnak nevezni egy egyszerü kérdést, hát szerintem az volt a melléfogás!
    Én olyan 2-re osztályoznám, ha nagyon muszály.

    VálaszTörlés
  6. mi ebben az ipari? nekem is ugyanez a kérdés fordult meg a fejemben... az a kis mű gázkészülék pedig inkább gyerekeknek való játék vagy mi célt szolgálhat??? egyébként nekem ezen darab kivételével tetszik a szoba...

    VálaszTörlés
  7. jajj, most látom h ez egy gyerekszoba akar lenni.:( annak nagyon gyenge, sivár, legalábbis a képen látható része...

    VálaszTörlés
  8. Ne értsetek félre: a Tízből mennyi? rovat lényege épp az, hogy pontozni kell. NAGYON nem az, hogy csupa olyan szobát teszek fel, ami nekem bejön, és jól megsértődöm, ha ti nem adtok rá max. pontot. :D Szóval, nekem sem igazán tetszik. Ami jó benne szerintem, az a szőnyeg, a gardrób a kosarakkal és a bunting (zászlófüzér) - mert én az utóbbit még mindig imádom. 4 pontot adnék rá, és én is inkább bénának, mint menőnek látom azt a GAS feliratú izét. Amúgy pedig "industrial country" címkével látták el a képet az eredeti helyen, a linkkel még adós vagyok. Abban, persze, igazatok van, hog yaz echte ipari stílus más.

    VálaszTörlés
  9. Nem a szívem csücske, de százszor szebb mint az összes béna, ízléstelen gyerekszoba ami eddig itthon láttam (elég csak az ingatlanok.hu oldalra felmenni, hogy mi az itthoni ízlés). Béna vakuljakmeg falszínek, mert a gyereknek legyen MINDEN színes, össze vissza, a harmóniátlan, gagyi szobák. Pedig a gyermekünk ízlését is mi formáljuk.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…