Nem magyalunk van, hanem mahóniánk. (Kösz, B., a javítást.) Hoztam a házhoz is, hátha megered.
Kaptam a születésnapomra bokrokat, így most már van a hosszú kerítés mentén fekete berkenyénk, homoktövisünk és tamariszkuszunk is (utóbbiból kettő kis ágacska: konkrétan azt várom tőlük, hogy úgy fognak burjánzani, mint az autópályák mentén a hullámzó, rózsaszínű társaik).
Május 1-jén megint várt a teraszon a szomszéd bácsitól egy saját kötésű csokor, bár nem is tudta, hogy (nem fertőző) beteg vagyok. Nagyon-nagyon jólesett. Ami még szenzációsabb volt, az az, hogy aznap még kaptam tőlük három hatalmas és nagyon szép szobanövényt. Ha meglátogatja őket az ember, csak azon törik a fejüket, mit adhatnának, pedig, mint kiderült, nekik volt évfordulójuk. (Vittem másnap olyan bonbont, amit tudom, hogy szeretnek.)
Nem ott lakunk már, mégis voltunk lomizni a belvárosban: igaz, csak egy órát töltöttünk ott, de megtaláltuk a nekünk éppen kellő kaspókat, a világ legjobb felírócetlijeit, hófehér papírszatyrokat, a múltkori bejegyzésben említett tálcát, kosarat és ilyen gyönyörűségeket, amiket sajnos, értelemszerűen nem tudtunk hazahozni.
Még nem értem el a fitnesz-célomat, és fogalmam sincs, mennyi idő lesz, de lassan kezdek visszatérni a növényibb táplálkozáshoz. Hallgattam megint Schwab Richárdot, akinél hitelesebb ma nincsen táplálkozásügyben, és ő mondta, hogy a brokkolit nyersen lereszelve is hozzá lehet tenni a salátához, úgyhogy mostantól ezt csinálom. Elég finom.
Kétszer történt meg az elmúlt négy hónapban, hogy kb. öt napig nem tudtam edzeni, és komoly elvonási tüneteim voltak. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nagyon úgy tűnik, otthon nem tudok tornázni, mert hiányzik a megfelelő kitartás és akaraterő belőlem, ennek következtében minden mást csinálok inkább a fűnyírástól a mosogatásig. A gym-ben, viszont, ugyebár, nincsen kecmec. :-)
A háznál azért egy kicsit trx-eztem, de egyrészt azt, amit vettem, nem tudom tökéletesen beállítani, másrészt mégsem ugyanaz a feeling a pitypangok és a százszorszépek között csinálni. Azért jó volt, hogy E. az új focikapuját avatta fel, és én is mozogtam valamennyit. Ja, fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem akarom, hogy az edzőterem legyen az én social mediám abban az értelemben, hogy ott nyilván mindenki élete -- és teste -- tökéletes (egyébként tudom, hogy hülyeség [lenne] ezt gondolni, mégis sokszor kell figyelmeztetnem magam rá).
A kertet minimálban kezdtük: kizárólag fűmag és dughagyma került a földbe, és június elejéig eldöntöm, hogy van-e kedvem a palántákkal kísérletezni, illetve izgulni értük kb. minden nap, amikor nem vagyok itt.
Időközben lett sövényvágó gépünk -- ezt sem gondoltam volna korábban. Május közepe van, némi eső is esett, de természetesen, éppen nincsen nálam a gép, pedig mostanra terjedt el igazán a kerítés mellett a sok zöld.
J. rengeteget gereblyézik és másban is segít, cserébe hatalmas reggeliket és ebédeket szoktam feltálalni a fizetsége mellé, és eléggé megadom a módját, bár nem hiszem, hogy érdekli a Villeroy & Boch tálkában felszolgált mustár és a hasonló flancolások.
Ma több órán át ruhákat rendezgettem, és azt hiszem, első körben elég lesz egy komód a tervezett szekrény helyett, mert azt legalább el is tudjuk hozni lapra szerelve. Nagy "mindent fel kell használni" periódus következik, ez vonatkozik úgy a rengeteg ruhaneműre, mint a véletlenül vásárolt kókuszillatú napolajra és minden egyébre, a nagyobb és fontosabb célok elérése érdekében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése