Ugrás a fő tartalomra

A magyar ugaron

Nem tudom, hogy szeretem-e ezt az időszakot. Van a színekben és a fényekben valami gyönyörű, ami tényleg olyan, mint egy sanzon (sőt: chanson). Ugyanakkor az ősz az, ami elveszi a ráérő időt, ez az az évszak, amikor már sakkozni kell, hogyan haladjunk a dolgokkal a ház körül.

fall in love

Az biztos, hogy a nyáron elfelejtettem gépelni. Elvileg a fél életem azzal töltöm, hogy szövegeket javítok, de a saját hiba faramuci dolog: az ugye, azért van ott, mert nem vettem észre -- in the first place.

Az is látszik, hogy az elmúlt hónapokban nem sokat heverésztem, mert csak a papocsum papucsom hagyta két fehér csík mutatja a lábamon, hogy nyár volt.

Jó dolog a városban rollerezni, szép épületek mellett suhanni, nem jó dolog feltúrt járdák mellett az utcákon lavírozni, mások cigifüstjét szívni.

Erre a hétre mégis kiszedem a "nyári ruhák" feliratú dobozból az összegyűjtött cuccokat, és a reggeli, ballonkabátos idő után úgy tűnik, délutánra fel kell vennünk őket.

Röhejes, hogy még az én gyerekeim is úgy nőnek fel, hogy menthetetlenül a keleti blokk egyik országa maradtunk, ahol egy átlagos iskolakezdés földhöz vág egy átlagos családot, de legalábbis azt az érzetet kelti, mintha felelőtlenül költekeznénk. Olyan... bűnös dolognak tűnik.

(Lásd még: házépítés.)

Arra, mondjuk, jó az ősz, hogy szépen, lassan rekonstruáljam, mi történt a ház körül.

Nagyon örülök annak, hogy mostanra megalapoztuk azt, amit a múltkor pedzegettem: lett egy palánkkerítés hátul, az árok felől, miután a disznóólakat teljes egészében lebontottuk.

Olyan vicces, hogy az ember még egy hasznavehetetlen disznóólhoz is képes kötődni: húszféleképpen próbáltam ezt vagy azt a részt megmenteni belőle, de végül be kellett látnom, hogy nem megy. Továbbra is úgy gondolom, ez volt az igazi népi építészet; tök szépen ácsolták meg anno, élmény volt látni, milyen komoly munka volt ebben az épületben - és a bontás alatt csak egyetlenegyszer léptem bele majdnem egy ácskapocsba.

Feltöltettük (azt a területet földdel, így nem állhat a veteményes útjába semmi, maximum az időhiány. Azt nem is írtam, hogy szándékosan szimbolikus ez az elbontás is: 

növények kerülnek a haszonállatok helyére,

mert az a helyzet, hogy akár tetszik nekünk, akár nem, ez a jövő. Kicsiben is -- meg nagyban is.

Sikerült még a tereprendezést elérni. Fú, hát nem hiába vártunk rá négy évig. Irtózatosan drága, de elkerülhetetlen volt. Enélkül értelmetlen lenne bármit ültetni; így ugyan nem maradt arra, hogy ültessünk, egy árva fitying sem, de a terep szép egyenletesen virít, kacag a szél rajt' -- és majd csak lesz valahogyan. #keletiblokk





Megjegyzések

  1. ide írok most, csodálkoztam a csirkeól falán, úgy tudom, hogy a parasztember az állatok lakhelyére nagyon odafigyelt, értsd pl. vályogháznál téglából készült az istálló,a nedvesség miatt (nekem legalábbis így mondták). A régi házaknál mindig a mívességet csodálom, megadták a módját, még a szegénységben is. Szépen haladtok, gratulálok.Az a kis fülke gyönyörű a díszével együtt, az ilyen apró szépségek, apró örömök annyira kellenek az embernek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Holdgyöngy, ebbe a falba valami dirib-darab maradékok jutottak, úgy látszik. Egyébként a pajta például nagyon szép munka. Majd megmutatom, hogyan rejtettük el a tyúkól egyetlen megmaradt falát! Köszönjük az elismerő szavakat.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p