Berobbant a nyárnak az a formája, amikor olyan erősen tűz a nap, hogy nem látom, mit fényképezek.
 |
| ...és UV-felsőben szedjük a levendulát |
Szeretem azt az érzést, amikor az ide-oda utazások miatt a délutáni alvásból felébredve egy pillanatra nem tudom, melyik házban vagyok.
A rózsák egy nap alatt nyílnak ki és fonnyadnak el.
Pár naponta úszunk és nem vagyunk nagy lángosozó csapat; ez arra is jó, hogy ha egyszer egy szezonban mégis eszünk strandkaját, az igazi különlegesség a gyerekeknek. Talán júliusban lesz egy ilyen alkalom, otthonra pedig vettem lángoshoz való lisztet.
A luxus, amit most megengedtünk magunknak, a termelői gyümölcs. Kb. minden alkalommal, amikor elmegyek a sárgabarackokkal teli tál mellett, elsírom magam a gyönyörűségtől.
Rengeteg kubikosmunka van az ex-tyúkól miatt, elég kemény a kánikulában, majd beszámolok a haladásról.
A Vitorlás szobában a sámli egyelőre ilyen lett, majd még megkoptatom kicsit. A traktoros függő és a lomis fogas is nagy kedvenc.
Összeraktam a gyerekeknek egy kézműves dobozt, amibe a mandala-kifestőtől a temperáig mindenféle fellelt dolgot tettem, és szeretném, ha idén nyáron megtanulnánk kockapókerezni, ami a kedvenc játékom volt gyerekkoromban, a nagyszüleimnél (emlékszel, Zs.?).
Virágzik a tök, beárnyékol mindent a levele a sziklakertben (azért ültettem oda, mert a csigáktól féltettem), de nem baj, csak legyen ősszel nagydobosink. Csokrokba kötöttem a levendulát, amíg H. újraszínezte a lábazatot.
A gyerekek megtisztítottak néhány, a pincében talált szódásüveget is, dísznek a nyári konyha egyik polcára.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése