Ugrás a fő tartalomra

Hét törpe

Vasárnap ide vagy oda, annyit dolgoztunk, hogy gondolkodni is alig tudok. Mivel most képtelen vagyok befejezni a bútorátalakításos bejegyzést, írok kis, színes híreket.

1. Kibontottam néhány kedvenc tányért és egyéb konyhai eszközt/kiegészítőt. A tukános tányér olyan régi, hogy amikor vettem, a 450 ft-os boltot még 360-asnak (vagy talán még előbb, és 290-esnek?) hívták. Akkor még nem volt ennyire erős a forint, na.

végül nemcsak találtam, hanem vettem is
kinti (még melegebb) inget, és nagyon bevált

2. Nincsen nálam fülhallgató, és szenvedek nélküle -- nem viccelek. Lehet, hogy ez is olyan függőség, mint másoknál az édesíz-, a nikotin- és a többi? Csak, mert ha igen, akkor csökkentenem kéne a használatát.

3. Továbbra is odavagyok az állatoknak azért a szokásáért, hogy ha igazán szükségük van rád, akkor rád ülnek, és nem nagyon akarnak lemenni onnan.

4. Kiürítettem a szennyespadot és elhoztam végre a házba. Ütött-kopott, de praktikus, és pontosan illik az előszobának abba a sarkába, ahová terveztem.

before

Ezt az új sarkot majd nagyon szeretném megmutatni, csak még fel kell szögelnem a képet stb.

5. A városban, a kukák mellett hosszú ideig feküdt egy fa függönyrúd, míg egyszer megszántam, felvittem (nem tudom, miért kell mindenen hetekig gondolkodni), és a múltkor a nappaliban kedélyesen megcsiszoltam, hiszen éppen a teraszajtó mérete. A festés még hátravan.

elnézést kérek a rongyos telefontokért

6. A szerszámos kamrából az összes régi lambériát kihoztuk, megcsiszolták őket, kaptak új párnafát, záróelemeket, és három helyre visszakerültek a házba. Szeretem ezt a kicsit nyolcvanas évekbeli óvoda-hangulatot is (tényleg), de az új koncepció szerint inkább a vidékies stílust fogják erősíteni. Ti dolgoztatok már fehér (birs-) színű lazúrral?


ágytámla és falvédő helyett

7. Nyílik ez a kis szépség is.

Szép álmokat! (Fél nyolc, eddig bírtam.)






Megjegyzések

  1. Hű, akkor te még nálam is korábban kidőltél. Én majdnem 9-ig kibírtam. Kicsit kirándulni voltam és attól mindig kipurcanok. Nagyon ügyesek vagytok. Mi sajnos nyakig ülünk a bürokráciában. Ha igaz, az új Brexit utáni regisztráció végül megoldódik, de Roy oltása még mindig kérdéses. Pedig idén lesz 80 éves. Remélem ti mind jól vagytok. ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó csípős idő van, igaz? Ügyes vagy, hogy kirándulsz. Azt szeretem, amikor délelőtt, munka közben eljön az a pont, hogy le kell venni a kabátot, mert már elég erősen süt a nap.

      Remélem, pár napon belül lesz időpontotok oltásra! Egyébként ilyenkor különösen vicces a bürokrácia, és tapasztalatom szerint még nyögvenyelősebb, mint máskor.

      Roynak előre is boldog születésnapot kívánunk!

      Törlés
  2. Délben levettem a mellényt, úgy dolgoztam a kertecskémben.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má