vidéki városi

Mielőtt folytatnám a munkanaplót, írok pár szót az elmúlt hónapok (évek?) nagy dilemmájáról, a mások által gyakran ferde szemmel és/vagy értetlenül nézett, szimplán őrültségnek titulált, minduntalan eltitkolt, hatalmas nagy* szerelmemről, a kert hátsó részében álló téglapajtáról.  *kb. 80 négyzetméteres Két évvel ezelőtt, a házvásárláskor maga a hirdető is azt mondta rá, hogy "a tégla melléképület elbontandó vagy felújítandó."  Oké: ő volt az eladó, persze, hogy úgy fogalmazott, mintha meg is lehetne menteni. Hát, igen. Vagy-vagy. El kell dönteni. A döntés összes anyagi vonzatával együtt. - gondolta magában az egyszeri vevő. Mit nekem az összes anyagi vonzat! - vágta rá magában (ugyanaz) az egyszeri vevő. ...és kiharcolta a vízszigetelést Szegény, sokkal jobb napokat látott, szépen rakott pajta ! Leverte a vihar a tetejét, megütötték a fák a falát, nincs rendes alja, minden faanyag korhadt benne, és egészen két héttel ezelőttig nem volt...

5. nap (kedd) A munkások a Vitorlás szoba ajtaját leemelve akaratlanul letörik a kilincset, így a szoba lezáratlan marad. Tudjátok, az a szoba, amelyikben, ha felnézel, a födém uszkve nyolc négyzetméteres részén ez a struktúra látszik. A többi ajtót is elfelejtik visszatenni, én pedig elfelejtek szólni emiatt, így a nap végén egyedül küzdöm vissza őket a zsanérokra - és egyedül a Gerendásét ejtem a lábamra. Elvánszorgok az ágyig; csak az érdekel, hogy pihenhessek. Éjjel furcsa csapkodásra ébredek; egy  van a szobában. (Vajon honnan repült be...?) Éppen úgy, mint két évvel ezelőtt, amikor szintén egy  🦇  volt ugyanebben a szobában, és én határozottan úgy éreztem, hogy a kalandnak és a... rusztikusságnak ez a foka nekem már nem fér bele. Nyitva hagyom az ablakot és vigyázva arra, hogy ne érjen le az irdatlan téglaporos koszba, átvonszolom a paplant-párnát a teljességgel lakhatatlan középső szobába. Tulajdonképpen a denevérnek köszönhető, hogy észr...

Nem, nem ennyit öregedtem. :) Hanem nagyjából ennyit fiatalodott a Ház azáltal, hogy (rá kellett keresnem a megfelelő szóra) kiganajoztuk. Folytatom a naplót. Korábban is említettem, hogy a házvásárlás időpontjától kezdve három évet adok arra, hogy kitakarítsuk az egész épületet, az összes melléképülettel, pincével-padlással együtt.  Utána nem kívánnék szívni ezzel kapcsolatban soha többé. Annyira, de annyira durva felhalmozás történt itt közel száz év alatt, hogy többször vertem már a fejem a falba: 2017-ben ugyan miért kellett nekem eljátszani a megértő vevőt, aki legyint a kuplerájra, és nem áll a sarkára, hogy márpedig csak akkor lesz üzlet, ha az eladó rendbe teszi az egész kócerájt?! Egyébként tudom az okát: türelmetlen voltam, és akkoriban még valamelyest hittem abban, hogy kincsekre lelhet az ember az ilyen elhagyatott padlásokon, hahahaha. Azóta, többszáz munkaóra beleölése után úgy gondolom, ez csodálatos lecke volt saját magamnak is: nem kell jófejk...

Hosszú ideig nem jelentkeztem, most speciel azért, mert annyi minden történt, hogy esténként, ha arra gondoltam: jah, rögzíteni kéne az eseményeket írásban, kis vihogások közepette végignéztem magamon, a szakadt, koszos ruhámon, a szétdolgozott kezemen, az agyoncsípkedett lábamon, és a nap fénypontja, a mosakodás (zöldcitromos-mentás tusfürdővel!) után inkább olvastam egy jó blogbejegyzést másoktól vagy hallgattam valamit, aztán a szúnyogok kedélyes zümmögése mellett mély álomba zuhantam. Hogy másnap reggel hét órakor minden kezdődjön elölről.  Az összes szenvedéssel együtt szuper időszak volt, és sokat haladtunk. Ma van egy kis időm rekonstruálni a történéseket, úgyhogy naplószerűen bele is kezdek. 1. nap (péntek) Egyedül indultam a házhoz, és egy kis hezitálás után nem mentem el úszni az útba eső, kedvenc helyünkön, mert én, kis balga azt hittem, lesz még rá alkalom bőven.  Megérkezve konstatáltam, hogy odavagyok ezért az épületért, az ódon, a "falu ...