Ugrás a fő tartalomra

Új ház - új élet!

Pontosabban: régi ház, új élet...


Több mint két évvel ezelőtt írtam utoljára, mert a blogírás mellett/helyett annyi örömöt találtam a családi életben és mindenféle másban, hogy úgy éreztem, nehezen fogom csak tudni folytatni - ráadásul, ha az írás nem munka, hanem kedvenc időtöltés, akkor érezzem is úgy, gondoltam.

Tudtam, hogy bezárni viszont nem fogom a videkistilus.blogspot.hu-t.

Éreztem, hogy a folytatásához kell az újabb muníció. És meg is találtam.

Új házunk van.



Egy nagyon régi, összetetten problémás, és máris eléggé szeretni való darab. Sok munka jár vele, és még nem vagyunk biztosak abban, hogy bírni is fogjuk.



Lesz miről írni - gépelem, és közben újra érzem az izgatottságot, a motivációt meg a várakozást.
Természetesen nem azért vesszük meg a házat, hogy legyen tárgyam a blogra, ha-ha, de már a megvételéről is van mit mesélnem... 



Mit szóltok hozzá?








Megjegyzések

  1. Szia, örülök, hogy visszatértél, izgalommal várom a beszámolóidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Holdgyöngy, én is örülök, hogy újra látom a neved. Szeptembertől sűrűbben írok, addig is próbálom folytatni a történetet legalább még egy epizóddal.

      Törlés
  2. Jaj de jó! Judit, már megint írsz!!! Nagyon hiányoztál, bár én is jó jelnek vettem, hogy nem zártad be a blogod. Olyan jó lenne megint találkozni, talán mindannyian kijöhetnétek hozzánk, vagy mi mehetnénk megnézni az új szerzeményt, sőt, szerintem mind a kettő, az a legjobb verzió! A képek sokat igérőek. Mekkora a kert? És maga a ház? Posztoljál sok képet és várjuk a híreket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dear emiGrants, jönnek hamarosan a képes beszámolók, most sok még a tennivaló, de lassan visszaszokom. A kert a mi fogalmaink szerint irdatlan nagy - jelenleg abból látszik ez, hogy két órai görnyedezős-megfeszített munka után EGY KICSIT jobban néz ki. ;)

      Törlés
  3. Hahó! Örülök én is a folytatásnak.:) Pár havonta idenézegettem, történt-e valami.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, nagyon rendes tőled - lesz majd instagram, Facebook gyors bejelentkezés is.

      Törlés
    2. Szilvi, nagyon rendes tőled. A rövidebb, gyors bejelentkezésekhez lesz majd Instagram és Facebook is - itt fogom jelezni, hogy mikortól.

      Törlés
  4. Szia! Én is örülök, hogy előkerültél! Máris érzem én is azt az izgatottságot, ahogy leírtad. Drukkolok és irigyellek is érte. Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinga, hajh, egy jó építész mi mindent tudna itt kitalálni! Kösz a drukkot. Van mihez... nagyon sok a probléma és nagyon sok az öröm már most. Tudósítok majd, ősztől rendszeresebben, folyamatosan gyűjtöm a témákat + a fotóanyagot.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má