Ugrás a fő tartalomra

Új ház - új élet!

Pontosabban: régi ház, új élet...


Több mint két évvel ezelőtt írtam utoljára, mert a blogírás mellett/helyett annyi örömöt találtam a családi életben és mindenféle másban, hogy úgy éreztem, nehezen fogom csak tudni folytatni - ráadásul, ha az írás nem munka, hanem kedvenc időtöltés, akkor érezzem is úgy, gondoltam.

Tudtam, hogy bezárni viszont nem fogom a videkistilus.blogspot.hu-t.

Éreztem, hogy a folytatásához kell az újabb muníció. És meg is találtam.

Új házunk van.



Egy nagyon régi, összetetten problémás, és máris eléggé szeretni való darab. Sok munka jár vele, és még nem vagyunk biztosak abban, hogy bírni is fogjuk.



Lesz miről írni - gépelem, és közben újra érzem az izgatottságot, a motivációt meg a várakozást.
Természetesen nem azért vesszük meg a házat, hogy legyen tárgyam a blogra, ha-ha, de már a megvételéről is van mit mesélnem... 



Mit szóltok hozzá?








Megjegyzések

  1. Szia, örülök, hogy visszatértél, izgalommal várom a beszámolóidat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Holdgyöngy, én is örülök, hogy újra látom a neved. Szeptembertől sűrűbben írok, addig is próbálom folytatni a történetet legalább még egy epizóddal.

      Törlés
  2. Jaj de jó! Judit, már megint írsz!!! Nagyon hiányoztál, bár én is jó jelnek vettem, hogy nem zártad be a blogod. Olyan jó lenne megint találkozni, talán mindannyian kijöhetnétek hozzánk, vagy mi mehetnénk megnézni az új szerzeményt, sőt, szerintem mind a kettő, az a legjobb verzió! A képek sokat igérőek. Mekkora a kert? És maga a ház? Posztoljál sok képet és várjuk a híreket. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dear emiGrants, jönnek hamarosan a képes beszámolók, most sok még a tennivaló, de lassan visszaszokom. A kert a mi fogalmaink szerint irdatlan nagy - jelenleg abból látszik ez, hogy két órai görnyedezős-megfeszített munka után EGY KICSIT jobban néz ki. ;)

      Törlés
  3. Hahó! Örülök én is a folytatásnak.:) Pár havonta idenézegettem, történt-e valami.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi, nagyon rendes tőled - lesz majd instagram, Facebook gyors bejelentkezés is.

      Törlés
    2. Szilvi, nagyon rendes tőled. A rövidebb, gyors bejelentkezésekhez lesz majd Instagram és Facebook is - itt fogom jelezni, hogy mikortól.

      Törlés
  4. Szia! Én is örülök, hogy előkerültél! Máris érzem én is azt az izgatottságot, ahogy leírtad. Drukkolok és irigyellek is érte. Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kinga, hajh, egy jó építész mi mindent tudna itt kitalálni! Kösz a drukkot. Van mihez... nagyon sok a probléma és nagyon sok az öröm már most. Tudósítok majd, ősztől rendszeresebben, folyamatosan gyűjtöm a témákat + a fotóanyagot.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…