Ugrás a fő tartalomra

Az asztalunk - látogatás a váci Vf. Kft-nél, III. rész

Szerző:
Borzasztó kicsi a konyhánk. Tök kényelmetlen, ugyanakkor generációkat szolgált ki, hatalmas karácsonyi vacsorákat "caterelt" ebben a méretben, és meggyőződésem, hogy az olyan régi lakásoknál, mint a miénk, csak komoly veszteségek árán lehet belenyúlni az alaprajzba. Sokat lehet nyerni is vele, de azért egy-két gikszer megmarad: ételszag lesz a nappaliban, megszűnik a spejz, átjáróház lesz a hálószoba stb. Úgyhogy a konyhánk - merészség és pénz híján - az elmúlt években maradt akkora, amekkora mindig is volt.

Lakberendezőre és átalakításra úgysem volt keretünk, így meg kellett oldani, hogy végre le tudjunk ülni enni. Akár négyen vagy többen is.

És nem, nem a hallban.

Elkezdtem hát kerek asztalokat keresni. Méghozzá 90 cm átmérőjűeket. (Tudjátok, kicsi a hely.)

Az utóbbi kikötés miatt ez egyáltalán nem volt egyszerű! Vagy dohányzóasztalokat találtam, vagy jellegtelen, fenyőből készült, spórolós anyagfelhasználású étkezőasztalokat, vagy mégis 110 cm-eseket, vagy nem válaszoltak az eladók, vagy az e-mailem után törölték a hirdetést. Ismerős, ugye?

Végül a váci Vf. Kft-nél találtam meg álmaim asztalát, amit, ha néha fél óránál hosszabb egybefüggő időtartam állna rendelkezésemre, megpróbálnék továbbtuningolni.

Ő már a miénk, mellette ülve írom ezt a bejegyzést. Ha a székek is körülötte lesznek (még mindig az utóbbiak alapozásánál tartok), lefotózom a kicsi konyhánkban is.


És, ha majd, egyszer lesz rá időm.... ilyen lesz.

A fotó a Country Homes and Interiors magazinból származik (of course)

A Vaterával egyébként mindig azt élem át, amit a pinteresttel is: rákattanok, nem tudok lejönni róla, órákat vesztegetek rá, majd úgyis feledésbe merül a dolog. A legszívesebben a lakóhelyemhez közel vettem volna egy használt darabot, de végül maradt Vác.

Igazság szerint jelenlegi, pácolt-lakkozott állapotában is nagyon tetszik az új asztalunk, és hatan is ültünk már körülötte. Ami, higgyetek nekem, a konyha méreteit tekintve már-már művészet. :-)

Nektek milyen aukciós / használtbútor-lelőhelyek váltak be?




Címkék:

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Szerző:
Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr
30 megjegyzés
További információk

Hovatovább*

Szerző:
Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez
4 megjegyzés
További információk

Lomtalanítás '23

Szerző:
Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má
3 megjegyzés
További információk