Ugrás a fő tartalomra

Az asztalunk - látogatás a váci Vf. Kft-nél, III. rész

Borzasztó kicsi a konyhánk. Tök kényelmetlen, ugyanakkor generációkat szolgált ki, hatalmas karácsonyi vacsorákat "caterelt" ebben a méretben, és meggyőződésem, hogy az olyan régi lakásoknál, mint a miénk, csak komoly veszteségek árán lehet belenyúlni az alaprajzba. Sokat lehet nyerni is vele, de azért egy-két gikszer megmarad: ételszag lesz a nappaliban, megszűnik a spejz, átjáróház lesz a hálószoba stb. Úgyhogy a konyhánk - merészség és pénz híján - az elmúlt években maradt akkora, amekkora mindig is volt.

Lakberendezőre és átalakításra úgysem volt keretünk, így meg kellett oldani, hogy végre le tudjunk ülni enni. Akár négyen vagy többen is.

És nem, nem a hallban.

Elkezdtem hát kerek asztalokat keresni. Méghozzá 90 cm átmérőjűeket. (Tudjátok, kicsi a hely.)

Az utóbbi kikötés miatt ez egyáltalán nem volt egyszerű! Vagy dohányzóasztalokat találtam, vagy jellegtelen, fenyőből készült, spórolós anyagfelhasználású étkezőasztalokat, vagy mégis 110 cm-eseket, vagy nem válaszoltak az eladók, vagy az e-mailem után törölték a hirdetést. Ismerős, ugye?

Végül a váci Vf. Kft-nél találtam meg álmaim asztalát, amit, ha néha fél óránál hosszabb egybefüggő időtartam állna rendelkezésemre, megpróbálnék továbbtuningolni.

Ő már a miénk, mellette ülve írom ezt a bejegyzést. Ha a székek is körülötte lesznek (még mindig az utóbbiak alapozásánál tartok), lefotózom a kicsi konyhánkban is.


És, ha majd, egyszer lesz rá időm.... ilyen lesz.

A fotó a Country Homes and Interiors magazinból származik (of course)

A Vaterával egyébként mindig azt élem át, amit a pinteresttel is: rákattanok, nem tudok lejönni róla, órákat vesztegetek rá, majd úgyis feledésbe merül a dolog. A legszívesebben a lakóhelyemhez közel vettem volna egy használt darabot, de végül maradt Vác.

Igazság szerint jelenlegi, pácolt-lakkozott állapotában is nagyon tetszik az új asztalunk, és hatan is ültünk már körülötte. Ami, higgyetek nekem, a konyha méreteit tekintve már-már művészet. :-)

Nektek milyen aukciós / használtbútor-lelőhelyek váltak be?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr...

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

Cementlap a linóleum alatt II.

Hosszú történet lesz ez. Nem kétrészes. Ma is esik, plusz festik az ajtókat éppen az előszobában; mivel nem tudok csiszolni, megírom, mi a helyzet. Először is: olyan kedves barátaim és olvasóim vannak, akik ráadásul még valóban okos tanácsokat is tudnak adni, hogy elképzelhető, hogy lesz valamilyen megoldás a ragasztó-problémára. Itt is kösz mindenkinek! Ott tartottunk, hogy hőlégfúvó segítségével sikerült lehámozni a régi linóleumot a cementlapról, de sok ponton csak kenődött a hő hatására a ragasztó, nem lehetett "letolni", illetve olyan erősen tartott, vagy már korábban feloldotta a cementlap felső részét egy pár mm-es vastagságban, hogy fel is jött ez a felső, mintás réteg.  Furcsa módon egyébként jobban tépte, ha apránként próbáltam felszedni, és jobban ment, kevesebb kárt okozva, ha nagyobb adagokban, magasabbról húztam: majd magyarázza el valaki, aki ért hozzá, hogy miért van ez. Utána két út körvonalazódott: vagy fizikailag vagy kémiailag (vagy...