Ugrás a fő tartalomra

Az asztalunk - látogatás a váci Vf. Kft-nél, III. rész

Borzasztó kicsi a konyhánk. Tök kényelmetlen, ugyanakkor generációkat szolgált ki, hatalmas karácsonyi vacsorákat "caterelt" ebben a méretben, és meggyőződésem, hogy az olyan régi lakásoknál, mint a miénk, csak komoly veszteségek árán lehet belenyúlni az alaprajzba. Sokat lehet nyerni is vele, de azért egy-két gikszer megmarad: ételszag lesz a nappaliban, megszűnik a spejz, átjáróház lesz a hálószoba stb. Úgyhogy a konyhánk - merészség és pénz híján - az elmúlt években maradt akkora, amekkora mindig is volt.

Lakberendezőre és átalakításra úgysem volt keretünk, így meg kellett oldani, hogy végre le tudjunk ülni enni. Akár négyen vagy többen is.

És nem, nem a hallban.

Elkezdtem hát kerek asztalokat keresni. Méghozzá 90 cm átmérőjűeket. (Tudjátok, kicsi a hely.)

Az utóbbi kikötés miatt ez egyáltalán nem volt egyszerű! Vagy dohányzóasztalokat találtam, vagy jellegtelen, fenyőből készült, spórolós anyagfelhasználású étkezőasztalokat, vagy mégis 110 cm-eseket, vagy nem válaszoltak az eladók, vagy az e-mailem után törölték a hirdetést. Ismerős, ugye?

Végül a váci Vf. Kft-nél találtam meg álmaim asztalát, amit, ha néha fél óránál hosszabb egybefüggő időtartam állna rendelkezésemre, megpróbálnék továbbtuningolni.

Ő már a miénk, mellette ülve írom ezt a bejegyzést. Ha a székek is körülötte lesznek (még mindig az utóbbiak alapozásánál tartok), lefotózom a kicsi konyhánkban is.


És, ha majd, egyszer lesz rá időm.... ilyen lesz.

A fotó a Country Homes and Interiors magazinból származik (of course)

A Vaterával egyébként mindig azt élem át, amit a pinteresttel is: rákattanok, nem tudok lejönni róla, órákat vesztegetek rá, majd úgyis feledésbe merül a dolog. A legszívesebben a lakóhelyemhez közel vettem volna egy használt darabot, de végül maradt Vác.

Igazság szerint jelenlegi, pácolt-lakkozott állapotában is nagyon tetszik az új asztalunk, és hatan is ültünk már körülötte. Ami, higgyetek nekem, a konyha méreteit tekintve már-már művészet. :-)

Nektek milyen aukciós / használtbútor-lelőhelyek váltak be?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…