Többször írtam már arról, hogy sokféle szép formájú, de erősen felújítást igénylő bútordarab között élünk. Az Annie Sloan festék hazai - és otthonunkbéli - megjelenésével egy fontos aspektus megváltozott: már nem töprengek annyit, hogy hogyan kéne átfesteni, csak egyszerűen átfestem. Akad azért pár kétes eset így is. 1. A Nagypapa-fotel. Megunhatatlan, elnyűhetetlen, hatalmas - de egy kis szerkezeti instabilitás kialakult az évtizedek során, és a kárpit kopott, néhol feslett. Olyan nagy, hogy nem tudom, fessem-e... Nagyon örülnék, ha hamarosan szürke lenne, de semmiképpen sem grafit-, inkább egér-. Vagy hogy hívják. Ha mégis festés lesz, akkor az anyag mintái szépen látszanak majd, és ez nem baj. 2. Az oroszlánkörmös lábú komód. Több sebből vérzik: a fiókgombjai letörve, a fiókok szorulnak, a teteje felázott. Mégis, ha másként nem, konzolasztal szerepben használni, látni akarom. Belőle valami hasonlót szeretnék: 3....