Magazinmánia: Ideal Home

Tetszik. Nagyon tetszik. Egy nagyágyú következik, amely az ideális otthonról szól.

Biztosan nagyon prózai vagyok, de szeretem, ha egy magazin jó sok oldalon közöl értékes tartalmat, és

több mint 90 éve vezető szerepet tölt be a magazinpiacon (idősebb, mint a BBC!);
korát meghazudtolóan modern: az iPad-es verzió és különféle blogfelületek (pl. a Home Shopping Spy Blog) mellett például a Twitteren is jelen van;
sikerének egyik titka, hogy realisztikus, megvalósítható ötleteket kínál;
miközben tudja és hirdeti, hogy "Home is where our heart is";
az eladási listákat tekintve abszolút No. 1, csak az Egyesült Királyságban közel 50.000 előfizetővel;
a világ 70 országában kapható.

Jól látjátok, itt nem kifejezetten vidéki otthonok szerepelnek, szélesebb a merítés. Mégis, a (városias) country stílus szerelmesei boldogok lesznek, ezt garantálom. Klassz, ahogyan az egyik rovat (közel) ugyanazt az enteriőrt borsosabb és pénztárcabarát verzióban is bemutatja.

Milyen érdekes tud lenni a bézs! Számomra erről szól az októberi szám.

Szuper, bútorátalakításokkal és megmentett darabokkal teli lakások bizonyítják ezt, köztük az egyik kedvencem:

Nem hiányoznak a vérprofi stílus-összefoglalók sem. Gyönyörűen sikerült az ipari stílről szóló képösszeállítás:

Ahogyan fent is írtam, mindez még csak a kezdet: a lapban rengeteg olvasni- és látnivaló van (amikor először a kezembe vettem, fél óra alatt mindössze átlapozni volt időm, utána következett az olvasás). Ár-érték arányban nagyszerű, komoly hagyományokkal rendelkező, ugyanakkor meglepően friss tartalmakat kínáló magazin az Ideal Home; csak ajánlani tudom. Ajándéknak is kiváló - lehetetlen melléfogni vele.

Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg akár az Ideal Home-ot is. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

További információk

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

További információk

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem. A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött. Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má

További információk

vidéki városi

Keresés ebben a blogban