Ugrás a fő tartalomra

A Campagne Décoration hazai premierje

Boldogan jelentem, hogy a Campagne Décoration magazin immár nálunk is kapható, a Hungaropress kínálatában.


Ez az a kéthavonta megjelenő lap, amelyért anno franciaországi útjaink alatt bármennyit gyalogoltam volna. Szerencsére nem kellett hosszan keresgélni, és egy idő után már hozzátartozott ahhoz az élménycsomaghoz, amit Franciaországból hazahoztam. Most a szeptember-októberi számból mazsoláztam.


Különösen az elegáns, ugyanakkor kellően kopott-sikkes (shabby chic) otthonok és a csipkés antik dolgok szerelmeseinek ajánlom; utánozhatatlanul hozza az életérzést. Sosem lesz ugyanakkor unalmas; hiába, a franciák nagyon értenek a divathoz a lakberendezésben is.


Archaikus szépségeket látunk, amelyek mégsem avíttak: a legpompázatosabb kastélyban is megjelenik egy modern konyha, egy dizájnos kerti bútor vagy egy vagány tapéta.


A francia vidéki stílus kötelező kellékeinek rajongói is tobzódhatnak: csodálatos lenvásznak terülnek mindenhol, cementlappal burkolt padló díszeleg az arisztokratikus étkezőben - és persze rengeteg elegáns fotel, kanapé és csillár teremti meg azt az atmoszférát, amit annyian szeretünk. Az aktuális számban még a színes gomb- és cérnagyűjtemények is külön cikket kaptak, a hobbi-varrók örömére (szándékosan nem mutatok mindegyikről fotót: muszáj kézbe venni a lapot!).


Az is kiderül, hogy idén az egyik legtrendibb dolog az üvegbura alatt megmutatott gyümölcs, sütemény, virág.

Olykor a rusztikus megoldások sem idegenek a lap stílusától:


Végül még egy egyszerre praktikus és esztétikus tárgyat emelek ki: ez a tipikus, régiségvásárban vett állóóra. Egyszer kell nekem egy ilyen. Már tudom is, miért kell visszautaznom...


Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg az összes lakberendezési lapot. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Házkeresés és -vétel: az úgy volt, hogy... II. rész

Az egyiket elvitték, a másikra lecsaptunk. Folytatás.





A Másik
A miénk.
Lassan egy éve, hogy csalódottan értünk haza életünk első háznéző túrájáról: elvitték a kiszemelt csodát (sőt, azt is sejtettük, hogy nem igazán értő kezekbe került).


Másnap, a szülinapomon, huszonnégy órán át esett az eső. Az abszolút lúzerhangulatom tovább fokozta, hogy ki kellett pakolni a rohadt cuccokat a rohadt kocsiból, de, nem túlzok, olyan idő volt, hogy ez szinte lehetetlenül veszélyes volt.


Mégsem kipakolás közben csúsztam el, hanem a fürdőkádból kiszállva. 
Nem írom le részletesen, milyen forgatókönyvek peregtek le bennem (én itt, meztelenül, mondjuk, könyökzúzódással és kificamodott térddel, a telefonom húsz méterre, a szomszédban vésővel dolgozó munkások nem hallanák meg, ha segítséget kérnék, de így hogyan és minek is kérnék, mekkora égés lenne stb.).
Végül kikászálódtam az előszobán át, felöltöztem, megúsztam a dolgot, de emlékszem az érzésre: oké, akkor innen csak előre és felfelé lehet menni, ennél…

Túlvásárlások(k)

"Nem azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert az otthonunkban zsúfolt 
szekrényeket és fiókokat akarunk látni; 
az ok mélyebben húzódik. 
Azért vásárolunk túl sok mindent, 
mert elégedetlenek vagyunk azzal, 
amerre az életünk tart."  

(Joshua Becker)

Az egyik korábbi bejegyzésben megígértem, hogy írok a külön bejáratú, mára remélhetőleg megszelídített és kordában tartott shopping-dependenciámról. Belemenős-terápiás blogposzt következik. Előre szólok: nem mindenhol lesz szép. Szabad hozzá zenét hallgatni

Úgy kezdődött, hogy pár évvel ezelőtt, egy reklám hatására a kőkeményen célcsoport-tagnak (6-12 év) számító lányomnak vettem egy csomó mindent nagyon akciósan, of course. Mindig online, előre örülve annak, hogy milyen szép lesz a cuccokban.
És, láss csodát, tényleg extracsinos volt mindben.
Azután megvolt az ideológia, hogy miért kell a kisbabakorban lévő fiamnak is rendelnem ruhákat: hogy ne kelljen fizikailag bevásárlókörutakra mennünk, mert így sokkal kényelmesebb. Ez az egyik ha…

Piszkos kis titok

A héten lenyomtunk egy jó intenzív napot a Háznál: három különböző csapat jött felmérni a lehetséges munkákat.* Közben legfeljebb plusz öt fok volt, és hát, nagyjából öt órát töltöttünk kint, a szabadban. Nem nagyon tudtam a végén a szétfagyott ujjaimmal elfordítani a lakatban a kulcsot - de azért: helló, tavasz! 

Az első szakember viszont felfedezett egy hibát, és nekem attól kezdve állati jó kedvem lett. De miért? Imádom, amikor rájövök valamilyen turpisságra. Persze, jobb lett volna ezt is már a megvétel előtt tudni, de annyira röhejes, hogy az eladók megpróbáltak eltitkolni előlünk valamit, aminek előbb-utóbb ki kellett derülnie. 
Szóval, van a Vitorlás szobánk, és az nem akkora, amekkorának látszik.
Hanem nagyobb.
Ööööö.
A lézeres falméréskor ugyanis kiderült, hogy le van falazva egy része. Éreztem én, amikor gondolatban berendeztem a teret, hogy valahogy nem odáig tart, ameddig kellene - a WC-hez vezető folyosó hossza alapján.
Mi úgy tudtuk, hogy az északi fal a hideg ellen "…