Ugrás a fő tartalomra

A Campagne Décoration hazai premierje

Boldogan jelentem, hogy a Campagne Décoration magazin immár nálunk is kapható, a Hungaropress kínálatában.


Ez az a kéthavonta megjelenő lap, amelyért anno franciaországi útjaink alatt bármennyit gyalogoltam volna. Szerencsére nem kellett hosszan keresgélni, és egy idő után már hozzátartozott ahhoz az élménycsomaghoz, amit Franciaországból hazahoztam. Most a szeptember-októberi számból mazsoláztam.


Különösen az elegáns, ugyanakkor kellően kopott-sikkes (shabby chic) otthonok és a csipkés antik dolgok szerelmeseinek ajánlom; utánozhatatlanul hozza az életérzést. Sosem lesz ugyanakkor unalmas; hiába, a franciák nagyon értenek a divathoz a lakberendezésben is.


Archaikus szépségeket látunk, amelyek mégsem avíttak: a legpompázatosabb kastélyban is megjelenik egy modern konyha, egy dizájnos kerti bútor vagy egy vagány tapéta.


A francia vidéki stílus kötelező kellékeinek rajongói is tobzódhatnak: csodálatos lenvásznak terülnek mindenhol, cementlappal burkolt padló díszeleg az arisztokratikus étkezőben - és persze rengeteg elegáns fotel, kanapé és csillár teremti meg azt az atmoszférát, amit annyian szeretünk. Az aktuális számban még a színes gomb- és cérnagyűjtemények is külön cikket kaptak, a hobbi-varrók örömére (szándékosan nem mutatok mindegyikről fotót: muszáj kézbe venni a lapot!).


Az is kiderül, hogy idén az egyik legtrendibb dolog az üvegbura alatt megmutatott gyümölcs, sütemény, virág.

Olykor a rusztikus megoldások sem idegenek a lap stílusától:


Végül még egy egyszerre praktikus és esztétikus tárgyat emelek ki: ez a tipikus, régiségvásárban vett állóóra. Egyszer kell nekem egy ilyen. Már tudom is, miért kell visszautaznom...


Ha megtetszett a magazin, csatlakozz a Hungaropress Facebook-oldalához, és nézz körül a számtalan idegennyelvű kiadvány (könyv és folyóirat) között a webboltban, ahol kedvezményesen rendelheted meg az összes lakberendezési lapot. Ha pedig kérdésed van, írj a hunpress@hungaropress címre.




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Konkrétumok a kiskonyháról III.: a furcsa tárgy

Mint arról már többször írtam, a ház előterében lesz egy apró konyhasarok – és meggyőződésem, hogy bármilyen minimális a hely, el kell helyeznünk benne egy-két olyan tárgyat, amelyik nem kimondottan a funkcionalitása miatt van ott, hanem azért, hogy feldobja a látványt. Egy pár olyan elemet, amitől érdekes lesz – de nem túlzsúfolt.

Mostanában nagy felismerésekre jutottam a rendrakás kapcsán.
Ismerős az érzés? Amikor egy ősi igazságra, ha úgy tetszik, közhelyre jössz rá azért, mert végre nemcsak olvasol róla, hanem a saját bőrödön érzed, hogy ez, bizony, így van. Hogy a dolog nem úszható meg.
(Oké, ez a megállapítás maga is közhely.)
Pontosan ilyen közhely az, hogy a kupi a lelki káosz lenyomata. Méghozzá, nagyon cikis – és igencsak szembeszökő – lenyomata.
Csodálatosan mutatja, hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Viszont, ha sikerül úrrá lenni a kaotikus állapotokon, megérkezik – lépésről lépésre – a nagyobb nyugalom is.

Élénken emlékszem azokra az esetekre (hát, persze: mivel most is van…

Idill (pásztori téma)

Tapasztalatom szerint az idillt nem elég csak várni. Keményen meg kell dolgozni érte, és nagyvonalúság, bizonyos, magunkban olykor nehezen fellelhető lazaság, sőt: elvonatkoztatás nélkül egyszerűen nem jön létre.

Itt van például a kiskapun látható bukolikus koszorú fonása, ami most szép emlék, pedig a készítés közben adódott mindenféle nehézség, figyelemelterelő butaság, és így nem volt igazán élvezetes (mondjuk, én csak fotóztam, anyukámé az érdem).
Számomra szülőként az az egyik legnehezebb dolog, hogy nagyon ritkán vagyok nem szolgálatban. Szolgálat alatt értem a "hol van a...?" kérdésekre adandó válaszokat, amik nem várhatnak, a zsebkendőfelelős és ruhafelszedegető pozíciót meg még sok mindent.
Azt, hogy nem lehet csak úgy sétálni egyet, mert állandóan megoldandó problémák jönnek sorozatban. 
Tudom, hogy nem nekem kell mindent kontrollálni. Tisztában vagyok azzal, hogy önbizalmat ad a gyerekeknek, ha hagyjuk őket, hogy szépen menedzseljék a saját ügyeiket. Mindez azonban…

A gazdagságról (még egyszer)

Ma reggel olvastam egy banálisnak tűnő kérdést az üzenőfalamon: melyik az a hely, amelyik igazán boldoggá tesz? Banalitás ide vagy oda, én azért megválaszoltam magamban. Nincs kétség: ha becsukom a szemem, és elképzelem ezt a helyet, egy konkrét földrajzi pont ugrik be. A ház.


My happy place.

Nem a lakásunk, nem a kedvenc nyaralóhelyeim, nem a legszebb városok, ahol jártam, hanem egy kis faluban egy lassan kilencvenkét éves ház, amely ún. "duplatelken" helyezkedik el, a kert aljában egy kis erdővel és szántófölddel.

Ilyen értelemben igazán jómódúak vagyunk; hiába lepukkant és hozzá sem tudtunk nyúlni lassan két éven át, ott van nekünk. Tudunk róla álmodozni, idén pedig a húrok közé csapunk; megérte kivárni.

Készülnek az újabb építkezős bejegyzések, csak kicsit elfáradtam a családtagok egymás utáni betegségei és hiányzásai, illetve a temérdek intéznivaló miatt; mindjárt újra felveszem a fonalat. Haladok a renddel is, de az is újabb feladat; ha magamnak adtam, akkor is.

Így té…