vidéki városi

Nagy sikernek könyvelem el, hogy bár tavaly nyáron nem volt erőnk igazán nagy, többhetes munkát végezni: beláttuk, hogy egy teljes épületet rendbe tenni vagy komoly anyagmennyiséget igénylő projektet elkezdeni nem tudunk, mégis épült valami, ami sokáig egyáltalán nem volt a telken. Adta magát az ötlet, hogy a sütögető mellett, a házhoz közel készüljön egy autóbeálló -- egyrészt a kényelem miatt (nagyon jó így ki- és bepakolni, mert a csomagokkal a kezünkben rögtön a járdára léphetünk, nem kell átvágni az egész kerten, mint régen), másrészt a meleg és viharos nyarak miatt (amikor elsötétült az ég, szinte lehetetlen volt biztonságos, nem fa alatti helyet találni az autónak). Itt látszik, hogy hová képzeltük el és hogyan: Megszokhattátok, hogy mindig próbálunk abból főzni, amink van; ez alkalommal is pontosan ezt a receptet követtük. Az ólakból maradt fák lettek a tartóoszlopok, és kaptunk tetőlécet, ami nagy segítség volt (ezt is és a hőségben végzett nagyszerű munkát is köszönjük, S.!) ...

Véletlenül úgy alakult, hogy a tavaszi szünetben több időt töltöttem a háznál, mint eredetileg reméltem. Valamiért mindig ezek a félig spontán ottlétek sikerülnek a legjobban: hiába voltak két napon is zárva a boltok, végül lett bőven elég ennivaló, sőt, találtam gyújtóst, meleg ruhát és mindent, ami kellett. Lehetett óriásiakat aludni, tervezgetni, hogy milyen biciklit szeretnék a születésnapomra, hallgatni a madarakat, és elvégezni az eddig halasztgatott kerti munkákat. Olvasgattam a lomtalanításon talált, meglepően jó Forbes magazinokat -- csak az bennük az idegesítő, hogy a cikkeket olvasva úgy tűnik, mindenkinek van valamilyen sokszázmilliós vállalkozást érő -- és meg is valósított -- ötlete. :D  A fűszeres könyvet a nagymamámtól kaptam kb. három évtizede, nagyon szeretem, a virágokat és -hagymákat mindenhová ültetem, ahol szabad földterületet látok; meglátjuk, mi lesz belőlük. A kamraszekrény hátuljában találtam általam eltett cukkinis lecsót, ez is szuper volt, mert egyáltal...