Ugrás a fő tartalomra

Komfortzónán kívül

Bútorátalakítás, éneklés, rendszerezési típusok meghatározása: egyik sem az én asztalom, mégis mindhárom témához hozzászólok egy kicsit.

1. Meg kéne vizsgálni a nagypapa-fotelt, hogy le lehet-e csavarozni vagy -feszíteni azokat a szép, oroszlánkarmos lábait anélkül, hogy megsértenénk a fát, mert maga a fotel -- R. közreműködése nyomán -- kb. használhatatlanná vált. Ha fel lehet használni még a lábakat, akkor még több értelme lenne annak, hogy elkezdjünk gyűjteni egy

a) másik kaparófára

b) másik füles fotelre, 

kihangsúlyozva, hogy a) nem egyenlő b)-vel. És nagyon remélem, hogy idén is lesz lomtalanítás, mert nem akarom lecipelni a pincébe ezt a hatalmas bútort azokon a szűk lépcsőkön.

Update: R. azóta kapott kaparófa-házat, ilyet, és nagyon édesen el is foglalta. A lakásban lévő kárpitos bútorokat azért ugyanúgy megkaparja, ha arra jár...

2. Mivel bármennyire szeretnék, sem énekelni, sem hangszeren játszani nem tudok, csak műkedvelőként írom: ha egy énekes rendesen meg tudja támasztani a hangokat, nálam szinte biztosan nyert ügye van. Van, aki szépséggel, kedvességgel és más hókuszpókusszal igyekszik ellensúlyozni ennek a hiányát -- én, mindenesetre, hallgatóként egyre érzékenyebb vagyok rá, és nagyon díjazom, amikor valaki jól csinálja.

3. Hiába néztem eléggé sok rendrakós videót korábban is, mostanra értettem meg, hogy az én esetemben mi volt a hiba: az ún. scarcity mindset, azaz, hogy a lelkem mélyén mindig azt hittem, hogy ha megszabadulok egy tárgytól, nem biztos, hogy később meg fogom tudni vásárolni, ha újra szükség lesz rá. Valamennyire hasonlít ez a tudatalatti késztetés a háborús időket átélt emberek bespejzolási szokásaihoz: mindig kell, hogy legyen otthon tíz kg cukor, tíz kg liszt... mert, ki tudja, milyen váratlan esemény csap le ránk. Ez nálam inkább úgy festett, hogy rengeteg örökölt-lepasszolt holmit fogadtam el, és mindig rakosgattam őket abban az illúzióban, hogy milyen jó lesz, ha egyszer majd -- szükség esetén -- előveszem őket, és nem kell rájuk pénzt költeni. Köze van ennek a tárgyak tiszteletéhez is, de bármilyen kényelmetlen szembesülni vele, jó tisztán látni, hogy mikor fordul(t) ez át önkárosító, időrabló halmozásba. A felismerés után pedig sokkal könnyebb megszabadulni attól, ami nem szolgálja a kényelmünket.






Megjegyzések

  1. Nekünk is volt anno ilyen kaparó dobozunk és nagyon szerette a cicánk, bár az örök kedvencet, a kartondobozt nem múlhatta felül semmi...:) Ja, és a Zooplus-ról szoktam én is rendelni;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildikó, ma a mi macskánk is hatalmasat játszott egy kartondobozzal, ki sem lehetett csalogatni belőle.. :-) A Zooplusnak egyébként az Ügyfélszolgálata is egészen kivételesen jó, most tapasztaltam egy reklamáció kapcsán.

      Törlés
  2. Ha lehet én még fotóztam a doboz nagyszerűségét több atjarható dobozzal, nyílásokkal, ki-, be-, fel és lejárassal. Imádják.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nyerj BeCake' tortatartót! - interjú és játék a TeaRoom gasztrobloggereivel

November 2-án lesz a Country Komfort második születésnapja! A tavalyi torta és a hozzá kapcsolódó játék annyira jó emlék maradt, hogy biztos voltam benne: idén is megünnepeljük a blogszülinapot. Bemutatom a TeaRoom gasztroblogot: három tehetséges lány, Edi, Vera és Eszti írja, akik receptjeiket igényes grafikákkal, gyönyörű fotókkal, egyéni ötletekkel fűszerezik. Ráadásul a bloghoz kapcsolódva egy önálló, hiánypótló brand is létrejött: a BeCake' tortatartó-manufaktúra. Végre nálunk is hozzá lehet jutni ilyen szépséges tortatálakhoz - olvasd el az interjút, és ha szeretnél nyerni egyet, játssz velünk! (A blog születésnapján bemutatom azt a szuper tortát, amit a lányoktól kaptam. Mert torta nélkül nincs szülinap. :-)) Miért a (Green) TeaRoom nevet választottátok a blogotoknak? Amikor megalapítottuk a blogot, akkor mindhárman a Greenroom-nál, egy kreatív ügynökségnél dolgoztunk. Napról-napra egyre többet esett szó a mi kis hobbinkról, melyet végül egy blog for...

14. blogszülinap

Ma, akárcsak 2010-ben ugyanezen a napon, két bejegyzést írok, hogy így ünnepeljem ezt a felületet és azt a sok mindent, amit attól kaptam, hogy tizennégy éve írok online naplót. :-) Utána viszont lehetséges, hogy tartok egy kis szünetet, mert van néhány időigényes dolog, amire jobban kellene koncentrálnom most, mint erre a hobbira.  Az a "probléma," hogy mivel mostanában újra szeretek blogot írni, ha van szabadidőm, automatikusan az jut eszembe, hogy befejezzem a megkezdett bejegyzés-vázlatokat, holott igazság szerint okosabb lenne most mást gyakorolni. Addig is, amíg visszatérek, néha benézek majd: írjatok kommentet akár ide, akár más posztok alá, válaszolni fogok rájuk! Akkor jöjjön néhány narancsos árnyalatú fotó és a rövid beszámoló arról, milyen az őszi szünet a háznál. H. szalagavatója után jó beteg lettem -- nem lepett meg, a sorozatos nem alvás nyilván megtette a hatását --, úgyhogy az egész hét torokfájással és náthásan telt. Egyedül azért tudtam dolgozni, mert H.  h...

Nyerj sütisdoboz-készletet! - Deco Majorelle-JÁTÉK

Rooibos, gyümölcs-, fekete- vagy zöldtea: mindet szeretem. Ha van időm pepecselni, szálas formában teatojásba téve, forrón iszom őket, cukor nélkül - néha minimális mézzel. Pedig nagyon édesszájú vagyok, de szerintem az egyik legjobb párosítás a finom keksz vagy sütemény és a tea tiszta íze. Be kell vallanom, amióta hidegebb van, gyakran tízóraizom így. (Csak én nem bírom ki reggelitől ebédig evés nélkül?!) A Deco Majorelle romantikus, shabby chic, provence-i és country stílusú tárgyakat kínál, és most, második közös játékunkhoz egy stílszerű ajándékot választottam a rengeteg termék közül. Sütisdobozt. Hármat. Stahl Judit első könyvei óta tudjuk: a sütisdoboz lényege, hogy mindig újabbat kell venni, és mindig újabb tepsi süteménnyel vagy keksszel kell feltölteni. A never-ending, sweet story. Tegyük ezt! A nyertes választhat az alábbi két szett közül: A) zöld vagy  B) pink mintás, és nagyon szép mindkettő (khhhm, én választottam...