vidéki városi

Nagyon úgy tűnik, hogy a családban harmadikként engem is megcsípett egy fertőzött kullancs. Négy év alatt ez három eset a legszűkebb körömben. És amellett, hogy már az előzőek miatt is szétidegeskedtem magam, pont Covid idején kell a végére járnom.  Vettünk helikopteres legot, rózsatövet, kis málna- és tőzegáfonyabokrot, amiket el is ültettem; isteni volt még a magamfajta kertészeti antitálentum számára is. (A legot természetesen nem ástam el.) Fél éve szenved hallótávolságon belül néhány (sok) kutya. Többször sírtam a tehetetlenség és a kibírhatatlan hangok miatt. Egy napig azt hittem, el tudtunk érni valamit hivatalos úton, de azt hiszem, mégis kudarcot vallottunk. Meglátjuk; elkeserítő a helyzet az egész országban.  R., ha azt mondjuk neki, "szeretlek", pörrögve elalszik a mellkasunkon. Tökre sajnálom, hogy vannak emberek, akikkel ahelyett, hogy barátok lennénk, kölcsönös hülyeségeink miatt inkább leckék vagyunk egymás életében (ennek még a leírása is borzasztóan rosszul e...

Élmények az elmúlt időszakból: A legöregebb diófa egyik, háztetőt veszélyeztető ágát sikerült lefűrészeltetni. Csak pár fotóm van, a telefonom a tömeges törlés ellenére sem enged fényképezni. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amiért nem tudtam megörökíteni a halom rönköt, később pedig a felhasogatott fát, olyan szép volt a szerkezete. Mindegy, ezt a telefonos tárhely-ügyet is meg kell oldanom most már. Ja, és dió idén sem lesz, úgy tűnik. Mogyoró viszont egy-egy marékkal van (ennyit hagytak a mókusok), és körtével csodálatos. Szeptemberben kétszer is úsztunk a Balatonban. Pontosan így szeretem, úgy is mondhatnánk, keresem a hasonló alkalmakat: forró levegő, hűvös víz (a Dunánál nőttem fel, a 21 fok teljesen rendben van), emberek csak elvétve. Egy órára miénk volt a tó és a part, a stégen gubbasztó vízimadarakat és cikázó fecskéket néztünk. Imádok úszni, jobb ember leszek tőle. Idén ez (úgy értem, az úszás) talán tízszer sikerült, de ennek is örülök. Voltam megint a padláson, és lehozta...

Amióta csak ismerem a házat, beárnyékolta az összhatást, hogy hátul, az árok felől egy hatalmas, időjárás kikezdte fal magasodott. Bármilyen szép az utcai homlokzat, a szégyenfolt uralta a látványt. a szomszédból fotózva "Ezzel mindenképpen csinálni kell valamit," jutott eszembe minden egyes hazaérkezéskor, de tehetetlennek éreztem magam: száz négyzetméternyi felület, ferde árokparttal, és nyilván borzasztó állapotú vakolattal. Idén mégis sikerült kipipálni ezt a tételt: annyira elütött az utcai homlokzat sok helyen már kijavított falától, hogy beszorítottuk még az őszi rossz időjárás előtt ezt a "bepucolást" is.  A munka dandárját nem mi végeztük el, de arról az 5%-ról írok részletesebben, amibe besegítettünk, mert arról van több tapasztalatom.  Szóval, a mohos felületről fejmagasságig lecsiszoltuk, amit tudtunk, a többit állványról csinálta a kőműves. Ahol üregesnek éreztük a vakolatot, ott kőműveskalapáccsal levertük. Érdekes módon a legtöbb helyen nem volt válla...