Ha valaki (kicsoda: a kisördög a fejemben? ) tavaly azt mondta volna, hogy az egész idei vakációt felújítással fogjuk tölteni, elhajtottam volna jó messzire; ugyan már, az nem lehetséges. köszönöm a fogast mindenkinek, aki adta/segített: Zs., Zs., N., Zs., P.! És tessék, itt vagyunk még mindig. 😈 Nem ilyenre terveztem a nyarat, de mi ez a kis gikszer 2020-hoz mint apokaliptikus valósághoz, valóságos apokalipszishez képest? Semmilyen kultúrprogramon nem voltunk, elvétve találkoztunk néhány, számunkra kedves emberrel, többnyire vissza kellett rohanni, vagy egyszerűen vissza akartam jönni a félkész házhoz. Mindegy; nagyon tudatosan próbálom elkerülni a destination addiction csapdáját, azaz nemcsak akkor örülni, ha majd meglesz ez meg az az eredmény, hanem az átmeneti időszakot is kihasználni. Ennek a kulcsa az, hogy ha éppen stagnál valamelyik munka, akkor azt csináljuk, amit mi magunk el tudunk végezni. Nem mindig lelkesen és nem olyan profin, mint egy iga...