vidéki városi

Különleges magazinkritika következik, mert ezt a lapot távolról, illetve részleteiben többször láttam már, de most először fogtam a kezembe, ismét a Hungaropress nek köszönhetően. Jelentem, most már megértem a Jeanne d'Arc Livinget övező kultuszt. Kiforrott, biztos kézzel szerkesztett magazin, romantika a köbön. Elvittem az egyik délelőtti sétánkra, így a fotók is a parkban készültek. :-) Sosem csináltam titkot abból , hogy nagyon vékonynak tartom a romantikusat a giccsestől elválasztó mezsgyét. Nos, a Jeanne d'Arc Living ezen a mezsgyén egyensúlyoz, többnyire sikeresen. Gyönyörű kivitelezésben, szépséges fényképekkel illusztrálja, hol tart ma a franciás-északi stílusú lakberendezés. Itt hatványozottan igaz, hogy érezni kell a papír tapintását, a monitor nem adja vissza a kiadvány minőségét, a lapozgatás élményét. Ha imádod a fehéret, kötelező beszerezned néhány példányt, amelyet később afféle kézikönyvként is használhatsz. Biztos vagyok abban...

Hogy miért? Nem tudom. Általában ódzkodom a túlságosan rusztikus megoldásoktól, ez mégis nagyon régóta szöget ütött a fejembe. A hazai példa, a Falusi Libák szuper ágyvég-bejegyzése óta biztosan. Akarok ilyet, és kész. Szeretem a prózaiságát és a tiszta funkciót (= falvédő). Tetszik, hogy így valószínűleg megmenthetek néhány lécet egy számomra fontos régi kerítésből. Ezen a képen nem is ágyvég, hanem falburkolat, és még ez is bejön (a félbevágott bőröndök pedig nem). Fehérben is nagyon-nagyon jó, vizuális élmény. A raklapozós őrület nálam kimaradt, de ebben a szobában rendben van: A fakó eleganciát is szépen egészíti ki: Az egyik hosszú hétvégén neki kell állnom. Ahogy alakul, jelentkezem majd saját fotókkal is. Készített valamelyikőtök hasonlót?

A múltkori bejegyzésben nem konkretizáltam, hogy milyen dolgok voltak a legklasszabbak a Vf. Kft. hatalmas bemutatótermében, illetve azt sem részleteztem, hogy a gyors látogatás alatt mik kerültek még - az emlegetett "súlyos bútordarab" (bejegyzés jön!) mellett - a kosarunkba. Azaz, az autónkba. Kedvenceim: Gyerekméretű rattanszékek és egy stílusos asztalka. Vidékies asztal és székek. Harangok, kolompok vagy mik. Régi hangszerek. Nem tuningolnám őket, így gyönyörűek. Oldsmobilok - fiúszobába például. Mosdóállvány nagyban és miniben, utóbbi azzal az ennivaló kicsi lavórral...! Régi babakocsi - és az egykori gyárépület diszkrét bája. Kiságy, szívfájdítóan gyönyörű darab. Szódásüvegek, etcetera. Amiket elhoztunk - fonott csengő és kosarak. Lámpák: Játékok összesen ötszáz forintért: Megyünk még, ráérősebben is.

Három évig szenvedtem lakásunk egyik helyiségével, azon belül is főképp egy bútordarabbal kapcsolatban. Úgy tűnt, hogy egyáltalán nem fogok megoldást találni, legfeljebb áttörünk egy falat, és akkor lesz hely - de úgyis tudható volt, hogy ennek igen kicsi a valószínűsége. Egy napon aztán, a Vf.Kft. Facebook-hírfolyamá nak köszönhetően, megvilágosodtam. Felkerekedtünk, és egy virágbaborulós-madárcsicsergős napon ellátogattunk Vácra, ahol megszereztem a zsákmányt, a tökéletes bútort, amit az első naptól kezdve imádunk, talán éppen azért, mert súlyos egyéniség... Most áttekintő bejegyzés következik, családunk újdonsült szeme fényéről, illetve a "nem lehetett otthagyni" típusú szerzeményekről egy következő posztban írok. Ha konkrét bútort keresel, stílusos kiegészítőket vadászol, vagy egyszerűen csak gyönyörködni akarsz, ne hagyd ki a Vf. Kft. elképesztően gazdag kínálatát. A fényképeket ifj. Erdélyi Ferenc készítette. A 3000 négyzetméteres üzletben foglalkoznak régis...