vidéki városi

Amikor megveszek egy festékspray-t, mindig eszembe jut, hogy klassz találmány, jól lehet vele haladni, de később csak gond lesz: ha elkezdem használni, vagy kevés lesz az adott felületre, és akkor kell szerezni még egy pontosan ugyanolyat (nyilván húsvétvasárnap délután), vagy sok lesz, és akkor be fog száradni, és majd dobhatjuk ki.  Most az első számú eset állt elő, de új spray vásárlása nélkül meg akartam oldani a helyzetet. Volt három kopott, lomtalanításon talált tárgy, amiket tavaszi dekorációnak szántam: egy gyertyatartó, egy tálca és egy kosár. Rémlett, hogy valamilyen festék még van a garázsban, és meg is találtam egy icike-picike maradék mentaszínű spray-t (erről azt gyanítottam, hogy be van száradva, de nem volt), illetve egy bontatlan sötétebb zöldet. Itt el is dőlt, hogy a gyertyatartó lesz mentaszínű, a tálca egyenletes zöld, és ha marad valamennyi, akkor a kosár is kap belőle egy kis frissítést. A kiindulópont: Pár perc alatt elkészültek, ebben a meleg, szellős időbe...

1. Aki ismer, tudja, hogy van néhány írószer, amivel le lehet venni a lábamról. Közülük is a Sharpie a legnagyobb kedvencem; mondhatni, nem tudok nélküle dolgozni sem. A macskánk egy ideig folyton ellopta ezeket a szent Sharpie filceket, és befocizta őket a vitrin alá, ahonnan lehetetlen kiszedni bármit (szerintem sokhónapos virslikarikák is vannak ott ugyanilyen focizásokból eredően), és akkor nem nagyon tudtam dolgozni... El tudjátok képzelni, ahogyan azért egy hosszú, vékony rúddal minden alkalommal behasaltam a vitrin elé, hátha meglesznek, de nem. Most viszont találtam egy egész Sharpie-készletet nagyon akciósan, amihez tolltartó és füzet is jár, és egészen le vagyok nyűgözve. Az is jó, hogy be lehet cipzározni a tolltartót, így a legtöbbször nincs vita R-rel, aki persze, pályázik a tartalmára, de hiába. 2. Teddy Swims-maratonban vagyok egy ideje, a gym-ben is, és egyrészt mindig mosolyognom kell, olyan elképesztően tehetséges és közben aranyos, életigenlő stílusa van -- kvázi sze...

 A teák még mindig kitartanak, az edzőterembe még mindig járok, izom még mindig nem látszik. :P Eléggé biztos vagyok abban, hogy semelyik edző sem olvassa a blogom, ezért merem leírni: az egyikük edzőcuccára az van ráírva hatalmas betűkkel, hogy Animal . Milyen találó. :-)  Ad ösztönök: sajnos van addiktív része is az edzésnek, de nem fogom hagyni, hogy elvegye az örömöm ez az egészen elképesztően erős hajlam bennem, ami miatt már rohadt sokat szenvedtem eddig is. Most mentálisan én akarok az erősebb lenni. Már csak azért is, mert úgy gondolom, nagyon fontos lenne folyamatosan fittnek lenni, ezt ráadásul a tudomány mai állása szerint ötvözni kellene egyfajta időszakos böjttel -- életmódszerűen. Nálam legalábbis biztosan nem működik már a napi hosszú séta plusz egy kis biciklizés - egy kis úszás - sokszor kicsit, néha nagyot evés rendszere, ami tök igazságtalan, és régen bőven elég volt, de akkor is tény. Kivettünk egy albumot a könyvtárból, és pár pillanatig komolyan felmerült...