Megfigyeltétek az új trendet az Instagramon, a Facebookon és a blogszférában? Most az a menő, ha nemcsak csupa irigylésre méltó képet teszünk ki, hanem bátran bevalljuk azt is, amikor rosszul mennek a napjaink. Ha megint (és még mindig) betegek a gyerekek, durván úszik a lakás, miközben egyáltalán nem találjuk az egyensúlyt a magánélet és a munka között. Nagyon együttérzek, I can feel ya meg minden, de számomra ezekben a karikás szemű szelfikben és vallomásos közösségi depizésekben van valami rettenetesen machen, irritáló szépelgés. Az illető annyira #nofilter és szókimondó a tekintetben, hogy most miért nagyon rossz, hogy tökéletesen lehet azonosulni vele. Őszintén szólva, az egésznek a szívszaggató, eközben hú, de _bátor_ jellege önmagában is zavar. Legfőképpen pedig az, hogy ez is az anyaság-biznisz része. Lehet, hogy éppen az intellektuális-könyvajánló-jógázó-harcos környezetvédő vonalé, de akkor is az. Stilizált őszinteségnek érzem, egy nem létező állatfajnak. És ...