2014. május 28., szerda

Címke-mánia II.

Inspiráció a Pinterestről - címkék rusztikus, country, sikkesen kopott stílusú alkalmazásban.

Mindenféle van ma már:
- monogrammos
- öntapadós
- szezonális

Meg lehet veszni értük.











2014. május 26., hétfő

Címke-mánia I.

Régóta nagyon szeretem az ételfotókon és country stílusú kézművestárgyak fényképein gyakran látható címkéket. Most pedig végre én is használom őket!



(Ikeás címkék bionarancsből készült, nádcukorral és kardamommal ízesített lekvár üvegein.)

2014. május 16., péntek

Régi receptkönyv-lapok megmentése

Amikor van egy kis időm, rakosgatok. Eközben mindenfélét megtalálok. 


Az egyik szortírozó félóra közben például régi, megsárgult lapjaira széteső receptes könyv került elő, amelynek az első oldalán mosó- és pipereszappan-receptek vannak, szép, régi kézírással. Milyen jól mutatna egy mosókonyhában!


Jó volna megmenteni és esztétikusan felhasználni, úgyhogy azt tervezem, bekeretezem a füzet néhány oldalát.

Inspiráció a Pinterestről:













Nem szabad elfelejteni az egyik legjobbat: mini gyümölcskenyér + hozzácsomagolt, bekeretezett receptje karácsonyra.




2014. május 8., csütörtök

Az asztalunk - látogatás a váci Vf. Kft-nél, III. rész

Borzasztó kicsi a konyhánk. Tök kényelmetlen, ugyanakkor generációkat szolgált ki, hatalmas karácsonyi vacsorákat "caterelt" ebben a méretben, és meggyőződésem, hogy az olyan régi lakásoknál, mint a miénk, csak komoly veszteségek árán lehet belenyúlni az alaprajzba. Sokat lehet nyerni is vele, de azért egy-két gikszer megmarad: ételszag lesz a nappaliban, megszűnik a spejz, átjáróház lesz a hálószoba stb. Úgyhogy a konyhánk - merészség és pénz híján - az elmúlt években maradt akkora, amekkora mindig is volt.

Lakberendezőre és átalakításra úgysem volt keretünk, így meg kellett oldani, hogy végre le tudjunk ülni enni. Akár négyen vagy többen is.

És nem, nem a hallban.

Elkezdtem hát kerek asztalokat keresni. Méghozzá 90 cm átmérőjűeket. (Tudjátok, kicsi a hely.)

Az utóbbi kikötés miatt ez egyáltalán nem volt egyszerű! Vagy dohányzóasztalokat találtam, vagy jellegtelen, fenyőből készült, spórolós anyagfelhasználású étkezőasztalokat, vagy mégis 110 cm-eseket, vagy nem válaszoltak az eladók, vagy az e-mailem után törölték a hirdetést. Ismerős, ugye?

Végül a váci Vf. Kft-nél találtam meg álmaim asztalát, amit, ha néha fél óránál hosszabb egybefüggő időtartam állna rendelkezésemre, megpróbálnék továbbtuningolni.

Ő már a miénk, mellette ülve írom ezt a bejegyzést. Ha a székek is körülötte lesznek (még mindig az utóbbiak alapozásánál tartok), lefotózom a kicsi konyhánkban is.


És, ha majd, egyszer lesz rá időm.... ilyen lesz.

A fotó a Country Homes and Interiors magazinból származik (of course)

A Vaterával egyébként mindig azt élem át, amit a pinteresttel is: rákattanok, nem tudok lejönni róla, órákat vesztegetek rá, majd úgyis feledésbe merül a dolog. A legszívesebben a lakóhelyemhez közel vettem volna egy használt darabot, de végül maradt Vác.

Igazság szerint jelenlegi, pácolt-lakkozott állapotában is nagyon tetszik az új asztalunk, és hatan is ültünk már körülötte. Ami, higgyetek nekem, a konyha méreteit tekintve már-már művészet. :-)

Nektek milyen aukciós / használtbútor-lelőhelyek váltak be?