Ugrás a fő tartalomra

"Nyers" bútorok és szín-dilemmák I.

Többször írtam már arról, hogy sokféle szép formájú, de erősen felújítást igénylő bútordarab között élünk. Az Annie Sloan festék hazai - és otthonunkbéli - megjelenésével egy fontos aspektus megváltozott: már nem töprengek annyit, hogy hogyan kéne átfesteni, csak egyszerűen átfestem. Akad azért pár kétes eset így is.

1. A Nagypapa-fotel. Megunhatatlan, elnyűhetetlen, hatalmas - de egy kis szerkezeti instabilitás kialakult az évtizedek során, és a kárpit kopott, néhol feslett. Olyan nagy, hogy nem tudom, fessem-e...


Nagyon örülnék, ha hamarosan szürke lenne, de semmiképpen sem grafit-, inkább egér-. Vagy hogy hívják.






Ha mégis festés lesz, akkor az anyag mintái szépen látszanak majd, és ez nem baj.

2. Az oroszlánkörmös lábú komód. Több sebből vérzik: a fiókgombjai letörve, a fiókok szorulnak, a teteje felázott. Mégis, ha másként nem, konzolasztal szerepben használni, látni akarom.



Belőle valami hasonlót szeretnék:




3. A "trónszék". Nem kényelmes darab, de formája és eleganciája miatt szeretném megtartani. Javítva, párnákkal kibélelve jól működhet.


A színvilágot itt is lágyítani fogom.


Ti melyikben láttok fantáziát, és milyen irányba vinnétek el?







Megjegyzések

  1. Hű, de király az a papa-fotel!
    Festés? Úgy érted a kárpitot? Vagy csak a lábát?Az újrakárpitozáshoz gondolom majdnem profinak kell lenni. És valakivel megcsináltatni milyen költségekkel járhat?
    Üdv,
    Aida

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Szia Judit, sziasztok! Az átfestés engem is érdekel, még sose hallottam. Nekem is van egy nagy heverőm/kanapém, amit valahogy formába szeretnék hozni, és ehhez segítségre lenne szükségem. Az általad közzétett átalakítások mind szuperek. Ide fel tudok tölteni fotót? Üdv: Rita

    VálaszTörlés
  4. Klassz, én is most gondolkozom ilyeneken, találtam is egy cikket itt, de azért ez a munka elég nagyszabásúnak tűnik, nem tudm bele merjek-e vágni: http://lakberinfo.hu/lakberendezes/etkezo/2015-01-08-kezzel-festett-felujitott-butorok-videki-stilusban/

    Nati

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Hovatovább*

Nagyon régóta írom ezt a blogot -- és nagyon régóta nem. :) Írhatnám vicceskedve, hogy alkotói válságban vagyok, de az a helyzet, hogy tényleg abban érzem magam, és nem olyan vicces benne lenni. Jó volna folytatni az írást, de mindig elakadok, holott az évek során a részemmé vált ez a felület; úgy érzem, hogy a vidéki városi érdekes színfolt lett a hazai blogszférában, nekem kiváló kreatív csatorna, grafomán énem legjobb terepe, nektek pedig rendszeres olvasnivaló (volt). Bocsánat, hogy bevonlak benneteket a dilemmáimba, de úgy gondoltam, mégis jobb, ha írok valamiről (bármiről), mintha semmiről sem, ugye. Ugyanakkor a meta-diskurzust kifejezetten nem bírom, mert vagy van mondanivalója az embernek, és akkor írjon, vagy nincs, és akkor ne. (!) Most mégis a köztes állapotról öntenék ide néhány gondolatot, hátha nekem is tisztább lesz a kép: 1. A blog fő szerepe az, hogy a hobbimról, a lakberendezésről szóljon, másodlagosan pedig az, hogy ha valami történik a Háznál, azt megörökítse (ez

Lomtalanítás '23

Annak ellenére, hogy idén márciusban mindössze másfél óránk volt arra, hogy belevessük magunkat hű társammal, E.-vel a lomizás szenvedélyébe, eléggé eredményesen zártuk, azt hiszem.      A macska és a kertészkedéshez való összes szerszám, vödör stb. mind az autóban volt, mert éppen útra keltünk otthonról, hogy a hétvégét a háznál töltsük, és tudtam, hogy nem akarom és nem merem sokáig így hagyni őket, úgyhogy minden újabb, tíz-tizenötperces kör után ellenőriztük, hogy minden rendben van-e, ami erősen korlátozta a lehetőségeinket. (R. minden alkalommal jelezte, hogy ez neki egyáltalán nem tetszik, és menjünk már.) A felszabadult, egész délutános, kissé mániákus portya ennek következtében elmaradt, de nem baj: az adrenalin így is dolgozott bennünk, és örültünk mindennek, ami szembejött.      Az egész úgy indult, hogy befordultunk az egyik kedvenc utcánkba, és egy pillanat alatt kihalásztam a szemétkupacból ezt a képet: Innentől már nyert ügyünk volt, mert annyira tetszett, hogy minden má