2013. május 29., szerda

Függő festéseim

...egyben függő játszmáim önmagammal, a családdal, a Farrow and Ball-színkártyával, mert olyan nehéz dönteni, hogy melyik árnyalat legyen - de továbbra is meggyőződésem, hogy megéri jó festékkel festeni, még ha drága is (lehet barátokkal felezni stb.).

Mostanra szép számú bútor gyűlt össze, amelyek arra várnak, hogy végre jó idő legyen, és valahogyan kikerüljenek a lakásból, azután valaki lecsiszolja és lefesse őket. Mert nem tudtam ellenállni egy "vidd el gyorsan" ajánlatnak, és mert lomtalanításkor sosem voltunk még képesek régi bútortól megválni. Idén sem.

Ez a tegnapi bejegyzés is arról győzött meg (mint ahogy sok másik), hogy nem kell azért csupa sötétbarna bútor között élni... döbbenetes a felfrissülés, amit a világos szín adott a posztbeli tálalószekrénynek!

Nézzük a to do-listámat:

1. Még hónapokkal ezelőtt kaptam a szuperrendes naturillo.hu-tól ezeket a termékeket kipróbálásra: festékmaró paszta, olaj és rongyviasz. Megmutatom azt a szekrényt is, amit nálunk régóta üldöz mostoha sorsa: a gyerekünk születéséig a cselédszobában roskadozott az iratoktól, azóta pedig könyvtároló lett, de épp nem fér el igazán jól sehol a lakásban... imádnám, ha a fa természetes színét láthatnám viaszolva, nem ezt az egyenpácot. És aztán eldöntenénk, hogy megtartjuk-e.


2. Ingyen kapott, tökéletesen működő, szerintem szépséges lámpatest. De barna. Őszinte leszek: ezt kifejezetten azért hoztam el, mert annyira megtetszett az Évi műhelyében készült lámpa, hogy szöget ütött a fejembe: a fehér, olykor rózsaszín huzatú kanapénkhoz fehér lámpánk lesz, és kész! A csipkeernyő nekem nem fog menni sajnos, helyette egy kész, überromantikus régi darab fog a lámpatestre kerülni. És jó lesz, meg lehet, hogy megosztó, de már nagyon várom. Most, hogy írom ezeket a sorokat: nagyon is elképzelhető, hogy ezzel kellene kezdeni...?!


3. TV-szekrény. Tömör, üvegpolcos, zárható, ugyanakkor szép vonalú, praktikus darab, amit nem fogunk tudni megtartani. Színötleteket várok, és ha valaki beleszeret, le is stoppolhatja!


4. Laminált íróasztal. Szeptemberre el kéne készülnöm vele, bár a lányomnak "így tetszik, tök jó így, Mama", szerintem értékelni fogja, ha felturbózom egy kicsit. Egyébként kisiskolásoknak ideális és könnyen mozgatható.


5. Zsúrkocsi és könyvespolc azonos dizájnnal. (Utóbbiról jön majd még egy teljes alakos fotó is, ha kiszabadítottam.) Szerintem szintén szépségesek lesznek világos festékkel felfrissítve. Gazdára várnak! És ha az a gazda gyors, még színüket is kiválaszthatja.



Mit szóltok? Hasonló cipőben jártok? Melyik darabban láttok fantáziát?

2013. május 25., szombat

HÉTvége V.

A múltkori újrakezdéskor emlegetett "long time, no talk" időszaknak az a következménye, hogy nehezebb újra kiszorítani a blogolásra szánt időt. Úgyhogy bocs, de nem sikerült minden nap írnom, pedig a vázlatok itt sorakoznak. Megjelent viszont a héten egy régóta tervezett bejegyzés, ami egyébként hangnemét tekintve szándékosan egy régebbi, szókimondó posztnak a testvéreként íródott. Ahogy a blog indulásakor jeleztem, a CK mottója: vidéki stílusú otthonok, cukormáz nélkül.

Visszatérve a technikai részletekre, kérdezem a blogot író olvasóktól: nektek megvan a fix idősávotok, amikor ezzel foglalkoztok?

A mára "főállású" bloggerré lett nagyok tapasztalata is érdekel, de a hozzám hasonló hobbi-blogíróké is pont ugyanannyira. És mi a helyzet a rendszerességgel?

Apropó, rend. A mára választott hét pinterest-fotó a színek (mostanában imádom a kopott kéket), a tárolás és egy-egy újrahasznosító ötlet miatt került ide. Az egyik tervem a nyárra, hogy az eddig csak tárolt és nagyritkán használt, sokszor pedig elfelejtett nyári kellékeinket végre rendszeres tesztelésnek tesszük majd ki. Egy rövid lista ezekről:

- medence
- baldachin
- függőágy, függőfotel (mindkettő textil, nem olyan menő fa, mint a második képen)
- régi függönyök
- faládák
- virágfuttató rács
- kaspók, cserepek, kosarak
- mécsestartók

Ha sikerül, hozok majd képeket is. Nektek milyen jobb sorsra váró tárgyaitok várnak az újrafelfedezésre?











2013. május 22., szerda

Gombamód: bolhapiacok a Facebookon

"Albumnyitás: péntek este nyolckor." - az új varázsige sok régiségrajongó számára, akik az ecserizésnél gyorsabban és kényelmesebben, a vaterázásnál jóval személyesebben és célirányosabban vásárolhatják meg a kiszemelt kedvenc tárgyaikat magánszemélyektől, hozzájuk hasonló szenvedélyes piaclátogatóktól, apróságok gyűjtőitől. Téged is elért már az online kincsvásárlási láz?


Évek óta vágyom arra, hogy újra bóklászhassak valamelyik francia tengerparti város kirakodóvásárán, vagy újra beszabadulhassak egy északi ország edény- és bútorlerakatába, ahol fillérekért pár eurocentért fantasztikus, stílusos és legtöbbször hibátlan tárgyakat kaphatok. Ez számunkra ismeretlen; ez a jóléti társadalmak diszkrét bája. Sőt, elárulok egy titkot: ha valaha külföldön élnék, az ország kiválasztásában komoly szerepet játszana, hogy a lakberendezési kultúrája mennyire áll közel a szívemhez és hogy garázsvásárok, lerakatok nagy számban találhatóak-e meg ott. Mert ha már külföld, akkor olyan lakásom legyen, ami igazán jó érzéssel tölt el...


Örülök, hogy egyre többen teszik elérhetővé nálunk is ezt az életérzést, nagy örömet szerezve a vásárlóknak. Paradox módon jobb attól itthon, hogy bécsi, skandináv, francia régiségek közül is válogathatunk. Kicsit ugyan sárgább, kicsit savanyúbb a miénk, mint az eredetiek, és én nem vagyok eléggé edzett ahhoz, hogy beszálljak a harcba - a kínálat egyelőre nem éri utol a keresletet.



Persze, a kezdeményezés avagy mozgalom gyerekbetegségei is jól látszanak: amikor elérhetővé válik az album, villámgyorsan kell "leütni" az adott tárgyat, és a drágalátos Facebook nem mindig igazságosan sorolja be a hozzászólásokat; elő-előfordulnak csomagolási, adminisztrációs és határidő-problémák; sok a giccs; olykor túlzottan személyes, már-már ömlengő a hangnem ("ma is annyira sok CSODÁT hoztál ide nekünk, XY!") és sok a sóvárgó potenciális vevő, aki lemarad és ettől indulatos lesz.

A manapság egyre szaporodó vidékies stílusú off-line boltok (webshopjukkal karöltve) - teljesen természetes és érthető módon - tömegigényeket szolgálnak ki: sok esetben koppintott tárgyakat, ántik utánérzéseket árulnak a valóban értékes kortárs country dizájn mellett. A vásárló pedig, aki inkább kedvenc Facebookon megismert árusától szerzi be otthona díszeit, és a siker érdekében még a gyerek fürdetését is az albumnyitáshoz igazítja, jól érzi: a régi és egyedi tárgy általában minden tekintetben a többszörösét éri annak, amit ma gyártanak. Még ha kopott, csorba, feslett, akkor is.

Ti részt vettetek már online kincsvásáron? Mik a tapasztalataitok, kik a kedvenceitek?

(forrás)

2013. május 18., szombat

(Húsvét utáni első!) HÉTvége IV.

Végül is, (minimum) ötven nappal húsvét után csak eljutottam ennek a vázlatnak a befejezéséhez is. Mivel az alábbi képek két hónapja várják a publikálást, egy részük tökre aktualitásukat vesztette, mégis azért adom közre őket, mert van bennük más jó is, mint a nyulas tematika.

Az első képen mindjárt a kopott kékes fafelület és a girland-ötlet általában.


A másodikon is a fáradt kék falszín és a szép befőttesüvegek arzenálja.


Girland újra. Jövő húsvétra elmentve!


Kopott asztal kinti étkezésekhez. Nem műanyag.


Grafika, ami kiemeli a sötétbarna bútorok szépségét.


Sötétbarna bútor felfrissítése szövegek ráfestésével?

 

Palacsinta áfonyával reggelire: felírtam a listára ezt is.


Jó hétvégét!

2013. május 17., péntek

Rendrakás a konyhában: motiváció

Ma reggel, munka előtt sebtiben kitakarítottam a hűtőszekrényt - valamiért egy levendulás tisztítószerrel. 

Azóta - sejthetitek - ha csak kinyitom a hűtőajtót, végigpörög a tudatalattimon a "molyirtó? de miért? miért pont itt?" gondolatsor, és mindennek enyhe provence-i bukéja lett, szóval, nem volt annyira jó ötlet.

A nagyon-nagyon esedékes konyhatakarítás kapcsán ismét felmerült bennem, hogy milyen is lenne számomra az álomkonyha. (Azon kívül, hogy más takarítaná, aki ugyanakkor nem nyúlna a személyes dolgaimhoz és olvasna a gondolataimban, értitek.)

Az itt látható három képből három kardinális tulajdonságot emelnék ki:

1. Legyen benne valamilyen régi használati tárgy. Akár több is, akár esetlenül halmozva is.
(Ha rend lesz, megmutatom a mieinket.)


2. Legyen benne sok szép (fehér) tányér. Milyen triviális kívánság! És mégis: máig sincs sokféle, magában mintás törtfehér tányérom. Most már biztos, hogy valamelyik online kincsesbányából venném őket.


3. Legyen benne míves és márkás és lehetőleg elnyűhetetlen a csap, a sütő, a tűzhely és társai. A nagyon archaizáló modern sütőket nem annyira szeretem, de a nem giccses vízcsapoktól ellágyulok, mint ioncserélőtől a pesti víz, oh.


A listát holnapig tudnám írni, de most inkább a ti véleményetekre vagyok kíváncsi: minek kell lennie a jó konyhában?

U.i.: A képhivatkozásokkal most bajban vagyok. Mostanában minden kép a pinterestről van, és mindegyik régi mentés a gépemen. Az pedig nem igazi hivatkozás, hogy forrás: pinterest.com, bármennyire is dívik a Facebookon, pfff...

2013. május 16., csütörtök

Tízből mennyi? - konyhafotó

Vicces, hogy az évszakok hogyan hatnak ránk: gondolom, egyből kitaláljátok, hogy ezt a két fotót tutira télen találtam. A filléres és ipari jellegű megoldások miatt tartottam meg, és ha megírjátok kommentben, hogy szerintetek a maximális tízből hány pontot érdemel, én is elmondom, hogy szerintem milyen. 

Addig is, néhány kérdés:

- Mennyire vagy kapható a formabontó megoldásokra (szekrényajtó deszkából, vázában csupasz ágak)?

- A nyitott polcos tárolás csak fotón tetszik, vagy a valóságban is alkalmazod/kacérkodsz vele?

- Mit szólsz a szürke-fekete-barna-króm színösszeállításhoz?

Kérem a pontokat!



2013. május 15., szerda

Jön! jön! jön! a kerti szezon

Akinek verandája van, mindene van. (Petrik Adrien)

Akinek kertje van, irigylésre méltó helyzetben van. Főképp tavasztól őszig. (CK)

Még a márciusi havazások közben vacogtunk, amikor elmentettem ezt a nulla kiadással járó kerti ötletet. Eszembe jutnak gyerekkori barátaink, G-ék, akik mindig körbevezettek a kertjükön, mielőtt elkezdhettünk volna pingpongozni (végre) és grillezni (végre), a kötelező körök alatt pedig századszor sem tudtam megjegyezni, hogy mi micsoda, mert csak annyit láttam, hogy ott egy "cakkos levelű zöld", mellette pedig egy "kevésbé cakkos levelű zöld". Ma már én is nagy fűszernövény-imádó vagyok (a kedvencek sorrendben: 1. bazsalikom 2. menta 3. citromfű), ergo a legtöbbet felismerem, de ezek a tégla-jelölők nagyon bejönnek, hasonlót fogok is festeni idén nyáron.

A limonádés kerti parti ötletét pedig szintén emlékeztetőként hagyom itt: nemcsak a napokon belül esedékes negyvenfős - ámde lakásban tartott - összejövetelre, mert ott is a mentás limonádé lesz az egyik sztár, hanem majd a későbbiekre is. "Csak" magunknak akár. És tök jó ötlet a jégtárolás tiszta, rusztikus kaspókban.

Mik a nyári kerttuning-terveitek?





2013. május 14., kedd

Kéthetes, blogolásra visszaszoktató kampány: indul

Hiányoztál, Blog!

Az elmúlt negyed évben átéltem, milyen érzés szépen, lassan leszokni valamiről, ami élvezetet jelent, napi rutint, szenvedélyt. Én akartam szünetet tartani, mert rendkívüli dolgok történtek velem, és úgy voltam vele, sem a blogírásnak, sem a facebookos jelenlétnek nincs itt a helye és az ideje.

Nem fogom (még) elárulni, hogy miért tettem így, de annyit igen: hiába koncentráltam teljes erőmmel egészen másra, nagyon sokat gondoltam az én kis naplómra, önkifejezési felületemre, hobbimra, és mára biztos vagyok abban: folytatom. 

Nagyon örülök, hogy újra látom a jól megszokott blogspotos szerkesztőfelületet, és végre nem munkával kapcsolatos gondolatokat pötyögök be, hanem blogolok!

A mai újrakezdő bejegyzésbe kedvenc fotókat válogattam be, egy-két magyarázattal, személyes megjegyzéssel. Tematikus posztokkal is készülök - most két hétig aztán becsszó minden nap jelentkezem :-) -, de tudjátok: újra kell tanulnom ezt az egészet, ezért most vegyes saláta lesz.

***

Menta. Bár nem a saját kedvenc színem, úgy érzem, hasonló árnyalatú bútort fogok festeni hamarosan valakinek, akihez nagyon illik.


Szürke. Még mindig nagyon-nagyon szeretem.


Fehér. És AGA tűzhely. Tökély!


Puritán konyha, sok fehérrel és barnával/bézzsel, natúrral. A "Belfast" mosogató szinte kiragyog.


Egy kis etno. A szőnyeget másfélére cserélném, például szizálból készült változatra (itthon is érik ez a döntés).