2012. szeptember 26., szerda

Nyerj egyedi ékszert! - Bizsuzdam-interjú és JÁTÉK

November 2-án kétéves lesz a blog, ebből az alkalomból ismét több a játék. Az elmúlt időszakban egyre jobban szeretek vásárba járni, kézműves termékeket nézegetni és apró mütyüröket hordani. Tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, így örömmel mutatom be a BIZSUZDAM egyedi ékszereinek alkotóját, Blaskó Ágnest. A most következő interjú különlegessége, hogy az ékszerfotók nézegetése mellett Ági otthonába is betekinthetünk.


A Bizsuzdam név is és az ékszereid stílusa is felidézi bennem a keleti bazárok hangulatát. Mennyire tudatos ez részedről? Vagy teljesen tévedek...?

Abszolút jól érzed, és ennek örülök is. Igen, nagyon szeretem a keleties hangulatú ékszereket, habár tudatosan nem törekedtem rá, hogy ebben a stílusban alkossak, valahogy mégis ilyenné formálódtak a gyöngyök a kezeim között.


Mikor és hogyan kezdődött nálad az ékszerkészítés?

Nem sokkal a kisfiam születése után kezdtem el ékszerkészítéssel foglalkozni, úgy három évvel ezelőtt.  Azóta is, szinte kényszeresen muszáj mindig elővennem a drótokat, gyöngyöket, tűt, cérnát, hogy valami újat készíthessek, a lényeg maga a folyamat, és persze az elégedettség, mikor valami elkészül. A legnagyobb öröm persze az, mikor látom, hogy valakinek nagyon tetszik, és tényleg illik is az egyéniségéhez az adott ékszer. Ez a leginkább inspiráló számomra.


Milyen ékszereket viselsz és milyen gyakran?
Vannak régebbi ékszereim, még azelőttről, hogy magam is meg tudtam oldani ezt a veleszületett női szükségletemet :-), azokat is hordom még időnként, de főleg a sajátjaimat viselem. Nagyon szeretem a fülönfüggőket, azok közül is a merészebb, méretesebb darabokat. Bár, ez igazából teljesen kedvfüggő, az ékszerviselés lényege pont az, hogy tudjuk természetesen viselni, hogy az összkép harmonikus kiegészítője legyen. Természetesen, ha a gyerekekkel kirándulunk, biciklizünk, nem a legelegánsabb fülbevalót választom az alkalomhoz.


Érdekel-e a lakberendezés, van-e kedvenc stílusod?

Nagyon szeretem a vidékies stílusú lakberendezést. Az egyszerű, a hagyományos, az egyedi, vagyis kézműves tárgyak ötvözetét, a színeket, a fehéret, kéket, barnát, a növényeket, régiségeket, azokat a dolgokat, amire, ha ránézek, látom, hogy egy ember (és nem gépek) munkája, és érzem, hogy benne van az igyekezet, izgalom, hogy valami hasznosat és szépet alkosson.




 
Hogyan lehet kapcsolatba lépni veled, és hol lehet élőben is találkozni a portékáiddal?

Egyelőre főképp interneten keresztül (a Facebookon vagy e-mailen: bizsuzdam@gmail.com) lehet nálam rendelni, illetve a barátnőm szokta magával vinni a készleten lévő dolgaimat táncházakba, de rugalmas vagyok én is, ha valaki személyesen szeretne, az is megoldható. Aztán a jövőre nézve vannak terveim, melyek, ha megvalósulnak, ez a dolog is kiforrottabb megoldást kap.

 
JÁTÉK! Egy szerencsés Country Komfort-olvasó választhat, hogy milyen színben kéri a karkötőből + 2 darab csatból álló Bizsuzdam-készletet:

Pirosban:




vagy türkizben:



Tennivalók, ha szeretnél részt venni a játékban:

1. Legyél a Bizsuzdam és a Country Komfort követője a Facebookon, és
2. írd ide, a bejegyzés alá kommentben (a Facebookon is használt neveddel), hogy ha nyernél, a piros vagy a türkiz szettet választanád-e.
3. Kérjük, vidd a játék hírét (megosztással, lájkkal)!

A játék 2012. szeptember 30-án, vasárnap este 9-kor ér véget.


A kölykök, a (nemző)szülők és a bútorok is jól vannak

 J. Andreának, aki a filmet 
és a benne látható enteriőröket ajánlotta

A Gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) című film tipikusan amerikai és mégsem az. Először is, a két főszereplő egy leszbikus pár tagjai, akik együtt nevelik gyermekeiket. A cselekmény többi fontos elemét viszont nem mesélem el, hátha valaki még nem látta és érdekli a film. Ők azok:




A nők műgonddal megalkotott otthonát nagyrészt a "mintha-katalógusból-válogatták-volna" jellegű bútorok teszik ki, némi bohém beütéssel, olvashatjuk egy bennfentes elemzésben. Hát, igen.



Miként a pár, úgy a berendezés sem egészen sablonos: Jules-nek ugyanis marokkói importbútorokkal foglalkozó cége volt, ennek nyomai a berendezésben is felfedezhetőek - elég, ha a nádszékekre, a díszes párnákra és a lámpásokra nézünk:

A hálószoba intim hangulatát az ágyvég és az elegáns üvegbúrájú lámpák teremtik meg. Érdekes, hogy a színésznők bőréhez és hajszínéhez leginkább illő, és hosszas kísérletezés után kiválasztott színárnyalatokat (krémszín, világos lila) alkalmazta a lakberendező.

A konyha naggyon tuti.





Ahogy a kerti vacsorák színhelye is.


És a faperemű fürdőkád se kutya.


Paul otthona olyan bolhapiacos-vintage mix, amelyben azért a huszadik század közepének dán dizájnbútorai is helyet találtak. Hogy ki Paul? Na, azt most nem árulnám el.



Ha a képek felkeltették az érdeklődéseteket, nézzétek meg a filmet - "lakberendezős" szemmel is!
Melyik lakrész tetszett benne?

2012. szeptember 25., kedd

Az Facebookon történő ki- és belájkolgatásrúl - bloggerszemmel

Nem lakberendezős téma, hanem fészbukos.

A Fáccsével kapcsolatos, ahogy az értelmiségi szlengben hívni kell.


A "fenn vagy most face-en?"-kérdés, ha nem is mindannyiunk, de sokunk életének részévé vált, és mi, akik a blogunkkal is fenn vagyunk a "Face"-en, figyeljük a statisztikákat, és gyűjtjük a követőket.

Abban az illúzióban ringatva magunkat eközben, hogy közösséget építünk.

És ha szemfülesek vagyunk, azt is látjuk, ha valaki belájkol* minket, osztán meg ki-. 


Főként olyankor feltűnő ez, ha időről időre ismételten felbukkan ő. Mert igazából nem érdekeljük, vagy túl sok neki a jelenlétünk, vagy csak játszani jött, és rögtön ment is.

A be- és kilájkolás alapjog egy demokratikus világban. A világért sem kérdőjelezném meg.

Az adminisztrátor látja a bejövő embereket, de nem látja a kimenőket. Fair play. Mégis, picit illúzióromboló újra meg újra így találkozni össze valakivel az éterben. 

Kedves Bloggertársaim! Ti hogy vagytok ezzel?



Mondjuk, amióta egy kedves ismerősnek vélt Facebook friend törölt az ismerősei közül, már semmin nem lepődöm meg. Inkább szórakoztat. És nagyon élvezem a FB uralma nélkül töltött napokat, amikor a családdal megadjuk magunknak azt a luxust, hogy nem internetezünk.

Ami pedig a legfontosabb: imádom a Country Komfort lelkes, értő és hűséges olvasóit. Titeket.


Viccesen idetartozik: 12 fő kell csak (3939 fős Facebook-tábor a cél), és a szülinap előtti, ünnepi időszak jegyében új játék indul. Remélhetően a kemény magnak.

Uff.

*mindenkivel együttérzek, akit a hideg ráz a szótól, de ez a szakkifejezés.

2012. szeptember 24., hétfő

Kemény. Szikár. Indusztriál

- avagy ipari stílus. Mit keres egy vidéki stílussal foglalkozó blogon? A vicces szólást* felhasználva, azt kell mondanom - a hazai és külföldi blogok trendfigyelő-rovatát elnézve pedig még inkább igaz: az indusztriál az új country.

Akár kopottan elegáns (shabby chic), akár modern country, akár etno stílusú elemekkel társítva mindenhol tarol.

És ezzel kezdenünk kell valamit.
Mit szóltok hozzá?









 

*"A szürke az új fekete."
(forrás)

2012. szeptember 18., kedd

Tenger: missing

Idén nyáron több ismerőssel beszélgettünk arról, hogy a tenger látványa mennyire sokat számít a lelkünknek. Annyira sokat, hogy többen vagyunk, akik, ha az utazás alatt egy hétig májkrémes kenyeret kell enni, akkor is elutazunk a tengerpartra. Legalábbis megpróbáljuk összehozni. Ilyen időket élünk.

A legújabb, és a közeljövőben nyilván nem teljesülő álmom az, hogy az őszi-téli időszakban láthassak valamilyen északi partot, ahol csak sétálni és bámuldozni meg fotózni lehet. De éppen azért jó álomnak, mert nem teljesül egykönnyen...

Kommentben várom, ha jártál olyan tengerparton, ahol a látvány kárpótolt a hidegért, a szélért, satöbbi. Gyűjtöm az álom-úticélokat. :-)








(forrás)

2012. szeptember 17., hétfő

Egy boldog család otthona Londonban

Semmi különös nincs a házban, csak látszik rajta, hogy boldogok a benne élő emberek.

Miből következtetek erre?
Abból, hogy bár nyilván kőgazdagok, mernek a berendezést tekintve egyszerűek, sőt, egyes helyeken szakadtak lenni (zöldségesláda gyerekkönyveknek!).
Abból is, hogy az eredeti képaláírások szerint az anyuka egyik nagy öröme a nagy mosogató a háztartási helyiségben, amelyben a három koszos-sáros gyerkőcöt le lehet mosdatni, ha úgy adódik.
Abból, hogy imádnak főzni, enni és mesélni.














Több se kell.

(forrás)