Ugrás a fő tartalomra

Fessem vagy ne? - déjà vu és dilemma

Szeretném hinni, hogy nem vagyok határozatlan, nem ment teljesen gallyra az ízlésem, és sőt: nem török mások babérjaira.

DIY-bloggernek továbbra sem tartom magam, úgyhogy meghagynám a DIY-bloggereknek a megérdemelt dicsőséget, én pedig, mivel nagyon élvezem a régi bútorok megmentését és újjávarázsolását, próbálkozom: néhány darabon már sikeresen túl vagyok.

Szóval, aktuálisan kell egy asztal.

Le kell szoknom ugyanis arról, hogy az ikeás Ektorp kanapén gépelek, írok blogot, gyűjtögetem füzetbe az ötleteimet, mert egyszerűen túl puha, ezért komoly hátfájással jár mindez. 

Íróasztalt venni nem tudunk most, és nem is szeretnék az amúgy is bútorraktár-jellegű lakásba. Inkább felfrissítek/használatba veszek egy meglévőt.

A Copyright Kicsi Ház Katáé, aki a Facebookon kérdezte meg, hogy fesse-e vagy ne a padlójukat, és itt mutatta be a végeredményt.

Pro-festés érvek az esetemben: 
- én nem szeretem ezt a barna színt;
- nyúzott, elhasznált az asztallapja (lásd fotó);
- könnyen lehet, hogy egy világos színű bútorokkal berendezett szobába fogom tenni;
- jelenlegi állapotában csak áll, nem eléggé tetszik ahhoz, hogy használjam.

Kontra-festés érvek:
- szép, régi darab;
- akkormostennek a lakkrétegnek hőlégfúvóval nem szabad nekiesni, ugye?! --> marad a hőn szeretett, de sok porral járó csiszológép;
- nehezen csiszolható ívek, hajlatok;
- intarziás lábak - vétek lenne "elrontani" őket...

Úgyhogy segítsetek: lefessem-e ezt az asztalt Elephant's Breath szürkére vagy hagyjam így?

Vigyázat: pénteken lesz egy kis időm csiszolni, úgyhogy gyorsan kell a válasz. :-)

"valaki" matricával is elcsúfította





Megjegyzések

  1. Válaszok
    1. Fesd!
      Úgy is szép lesz, és még használni is fogod.
      Ezt "rendesen" felújítani csak asztalos tudná, oda meg úgysem viszed, mert drága, bonyolult, és minek, ha úgysem bírod ezt a barnát, meg a politúrt.

      Törlés
    2. Kösz. Kezd formálódni a döntés!

      Törlés
  2. Festést neki! És egy csini bútorfogantyút is. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! Bár a fogantyúkat imádom, ebbe is szerelmes vagyok... majd próbálgatjuk, ha festés lesz a vége.

      Törlés
  3. Festéket neki! ;)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is fesd! :o) Kíváncsian várom az eredményt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, Kata! Napokon belül mutatom, hogy merre dőlt el a kérdés. :)

      Törlés
  5. én is a festést javaslom, hamarosan egy ebédlő asztalt festek én is...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edit, köszi, drukkolok, és kíváncsi vagyok az eredményre - ha van kedved, küldj majd az asztalodról linket ide vagy képet a Facebookra!

      Törlés
  6. Nem tudom,hogy azóta van-e valami döntésed...De ha csak a teteje van ennyire elhasználódva,akkor én üveget(átlátszó) vágatnék rá,és vintage képeket (azt hiszem így hívják)raknék közé...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Odry, most ennél az asztalnál írom a választ, és nem fogod elhinni, de az egyik opció, ami felmerült bennem, ez!!

      Törlés
  7. Felhajtható tetejű az asztalka? Mert akkor nekünk is van ilyen, illetve a lányomnak.
    Háááát!:így tisztítás nélkül nagyon gyéren néz ki szegény, DE az az elefánt-szürke EHHEZ a stílusú asztalhoz nagyon nem passzol.Ez egy stílbútor.És nem is sötét.Inkább ápoljad le szerintem és üveglapot rá, Vintage képekkel.Ez illik hozzá szerintem.
    Múzeumos szól belőlem,bár a lefestések híve -is vagyok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mammka, nem felhajtható, de nagyon praktikus (most is mellette ülök). 1 db klassz fiókja van, és a fáját nagyon sajnálnám én is... de valahogy sok a barnából itthon, és azon gondolkodom, hogy az eredeti látvány nem csak most értékelődött-e fel a szememben, amikor előszedtem a sarokból...

      Törlés
  8. én más színben nagyon tudnám szeretni....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Más színben, mint a jelenlegi barna, vagy más színben, mint a tervezett szürke? írj konkrét ötletet, kérlek! Köszönöm.

      Törlés
  9. Én lefesteném mindenképp, nem annyira stílusosan régi darab, jelenlegi formájában inkább kicsit leharcoltnak látszik. Antikolt fehér színt kapna, ha rajtam múlna. A fogantyú ebben az esetben is maradhatna, de pont a szép lábformája miatt egy vintage stílusú újat. Kedves "női" bútordarab lehet belőle.

    VálaszTörlés
  10. Bocs, a "de" helyett vagy a helyes.

    VálaszTörlés
  11. De bizony,hogy stílusosan régi darab,ez egy biedermeier asztalka, XVIII. sz.
    85.ezer ft-tól,250 ezerig vannak árban.: http://axioart.com/index.php?op=live_item&id=492373
    Még talán fehérre festve én is el tudnám képzelni.Szeretem a fehéret!
    Nézz körül a keresőben,hogy: biedermeier asztalka
    Kiváncsi vagyok,hogy mi lesz végül?????

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, Mammka! Sejtettem... ezért is komoly a dilemma, mert nem egészen értéktelen darab. :)

      Törlés
    2. Még én is kíváncsi vagyok, mi lesz végül...

      Törlés
    3. Nekem is van olyan bútorkám, ami még mindig áll ás vár, mert nem tudom eldönteni,hogy lefessem,vagy ne?:)

      Törlés
    4. :))) Nálam az is szempont, hogy átfesteni szép, egyenletesre biztosan tudom magam is házilagos módszerekkel, mert jelenlegi állapotában tarthatatlan. A stílszerű felújítása azonban macerás és költséges.

      Törlés
  12. Szia Judit, újra betévedtem hozzád! :o)
    Én is ilyenekre vadászom a Vaterán, sajna eddig nem sok (az-az zero) sikerrel (az ár az úr).
    Ez egy tökéletes alany a shabby chic-re, úh. bátran mondhatom, ha lefested pláne azzal a csudiszép "elefánt lehelet" szürkével és kicsit visszacsiszolod a sarkainál álomszép lesz (ha nem antikolsz, persze akkor is).
    Ja, amitől igazán elegáns lesz, az szvsz, ha a tetejét sötétbarnára pácolod, tehát azt tövig kellene csiszolni, hogy a pácot szépen bele tudd dolgozni a natúr fába és ne maradjanak foltok a tetején, ha hibás fatapasszal ki kell javítani...és ha már így teszel ne ecsettel fesd a tetejét, hanem puha ronggyal dörzsöld bele, olyan hatása lesz, mintha a fa ilyen lenne alapból! (én a kerti bútornál próbáltam ki és sokkal szebb lett annak a festése, mint az ecsetesnek!) :o)
    Persze a pácos vagy lazúros tetején lakkozni vagy viaszolni kell majd utána..
    Én a Hemnes komódom fogom így festeni, csak még nem tudom mikor..
    Jó munkát neked! :o)
    Bianca

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezer köszönet, Bianca - nagyon tetszenek az ötleteid, napokon belül visszatérek az asztal sorsára!

      Törlés
  13. Várjuk, kíváncsiak vagyunk rá mindannyian!! :o)

    VálaszTörlés
  14. Ez nem stíl, hanem antik bútor!!! /Jelentős különbség van a kettő között a bútor korát illetően./ Egy ilyen asztalhoz vétek lenne festékkel nyúlni! És a politúrozás sem ördöngösség, az is csiszolással kezdődik ... csak hosszabb ideig kell utána simogatni a bútort. De a csiszolás-festés-visszacsiszolás-ismét festés sem tart kevesebb ideig, főleg, ha ilyen lelkiismeretesen készül, ahogy Te nyúlsz a bútorokhoz! Én biztos, hogy nem festeném.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Én is megilletődtem, amikor hasonló bútorok fotóival találkoztam. Most még eredeti állapotában van itt (rajta írok), informálódni fogok a felújítás költségeiről a döntés előtt.

      Törlés
  15. Szia Judit,
    bár én nem tervezem az ilyen jellegű bútor restaurálását (ahhoz sztem mélyebben kellene belemennem a fa és az anyagok ismeretébe, bárcsak lenne időm megtanulni...!), mégis utánaérdeklődtem, hogyan lehet elérni azt a csodálatos fényes felületet a bútoron.
    Szóval, ha ezt eredeti állapotába szeretnéd visszahozni, akkor bizony dolgozni kell rajta.
    Az antik bútorokon furnér (0,7-1,2mm vastag falap) vagy svartni (4-7 mm vastag falap) van ráragasztva a hordozó fenyő vázra, alapra. A vékony falapokból spéci technikával vágják, fűrészelik ki a mintákat (ez az intarzia).
    Felragasztás után csiszolás –minél finomabb csiszolóvászonnal-, portalanítás, majd a felületkezelés; színezés, alapozás s politúrozás (A politúr anyaga, selyemhernyó váladéka denaturált szeszben oldva)- ez egy ősi lakkozási eljárás, melyet minél több rétegben visznek fel gyapjúlabdával annál fényesebb, s amelytől azt az utánozhatatlan tükör fényét kapja a bútor…

    Sok sikert! :o)



    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bianca,

      ez csodálatos és megható, hogy utánanéztél, köszönöm! Szerinted van esély házilag javítani ezen a valószínűsíthetően diófurnéros asztalon?

      Törlés
    2. Kedves Judit, nagyon szívesen! :o)
      Azért egy hasonló antik bútornak a restaurálásába nem mernék belevágni egyedül, de az tény, hogy egy neobarokk asztalt kb. 6 éve egy albérletbe kiadott lakásban úgy tönkretettek nálunk, hogy a helyrehozatala 80 ezer Ft volt..
      (Erről fogalmam sincs milyen stílusú, csak nagy vonalakban ismerem a chippendale, neobarokk, art deco vonalakat..)
      Szóval nem tudom mennyire érné meg eredeti állapotába visszahozni ezt a darabot, de max. kérsz árajánlatot egy-két szakértőtől és azután eldöntöd fested vagy sem..
      Mindenesetre találtam egy jó kis bejegyzést, érdemes elolvasni és bátornak lenni! :o)
      Én továbbra is a festés mellett vagyok. (én még antikolnám is)
      http://www.hna-design.hu/blog/2010/04/29/hogyan-csinaljuk-antik-etkezobutor-felujitasa/
      Várjuk a döntésed, nem könnyítjük meg a dolgod, vegyesek a válaszok..! :o)

      Törlés
  16. Szerintem is vétek lenne ezt az asztalt lefesteni. Ez már tényleg antik bútor. Van szakirodalom (http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Brian_D_Hingley_Regi_butorok_felujitasa_Javitas_es_feluletkezeles&id=112842&type=22, http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=William_Cook_A_butorrestauralas_nagykonyve&id=23285&type=22). Jó, az egyik éppen nem kapható, de könyvtárban biztos meg van. Érdemes utánaolvasni, mert 90-100-200 ezer forintokat kérnek egy hasonló, restaurálásra szoruló asztalért.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, nagyon hasznos, amit írtál - meg fogom keresni a vonatkozó szakirodalmat!

      Törlés
  17. Kibicnek semmi se drága! :)) Én is azért nézegetem a könyveket, hogy a családi bútorokat kicsit feljavítsam, de még csak tervek vannak, mert a restaurátor baromi drága.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Regénybe illő - vidéki házriport

Learning to let go ... (zene bekapcs.) Nagyon régóta várok arra, hogy bemutathassam ezt a házat. Gyerekkoromban egyszer jártam benne (akkoriban lakatlan volt), és máig emlékszem a színes üveggel kirakott padlásablakra. Már akkor, öt-hatévesen arról álmodoztam, hogy hasonló otthonom lesz egyszer. A ház másé lett, a lehető legértőbb kezekbe került, én felnőttem, az álmaim egy részét feladtam, és visszatértem. A visszatérés azért nem ment egykönnyen. A tulajdonosok ugyanis először vonakodtak - nem beengedni , kiváló vendéglátók és nagyszerű emberek, hanem: megjelenni . A házat megjeleníteni. A magazinoknak eddig sikerrel ellenálltak, Kos-természetemmel mégis rávettem őket, hogy a publikum elé tárják az otthonukat. Egy blogon. A látogatás után több hónapig a gépemben pihentek a fotók - féltve őriztem őket, és próbáltam más fórumra ajánlani a képriportot. A körülmények nem engedték, hogy máshol jelenjen meg. Nagyon boldog vagyok, hogy végül a saját blogomon lett a helye. Fr

Teázós

Totálisan összefüggéstelen lesz, amit ma írok; vegyük úgy, hogy az esőt nézve virtuálisan együtt iszunk valamilyen finom teát ( te-ázás, hahaha ), és van nálam tíz noteszlap mindenféle témában. Tegnap elkezdett poszt. 1. Aki szokott a Rossmann-tól rendelni, és szereti a szakácskönyveket, annak szerintem érdemes most élnie azzal az akcióval, amelyikben bio élelmiszerek mellé Stahl Judit-szakácskönyvet adnak ajándékba. Nem tudom, miért van így, mert a stílusa néhol elképesztően modoros, mégis ő tudja azt, amitől kb. önálló olvasmány lesz a receptgyűjtemény, de mint receptgyűjtemény önmagában is vérprofi. Továbbajándékozni szintén jó. 2. Azt hiszem, el kell fogadnom, hogy az érvényesülés és kapcsolatépítés címén végzett tevékenységek 9/10-e nekem nem megy -- és nem is tartom őket ízlésesnek (biztosan azért, mert kompenzálok). Magamat pedig gyakran tartom bénának, amiért nem építek és nem érvényesülök. Ami még rettenetesen irritál, az a  "ki kinek a kije"  nevű társadalmi társ

Lomtalanítás 2020

Megint visszafelé haladok az időben: ez a szuper gyűjtésünk még akkor történt, amikor nem világméretű járványról volt szó. Az egyik utolsó gondtalan esténk volt, mondhatni. A kerületünkben minden évben figyelem az évente egyszer legálisan utcára hordott tárgyakat (bútormániásként nem bírok nem odanézni), de egyrészt nekem is volt egy minimalista fordulatom, és óvatosabb lettem az esztelen halmozással kapcsolatban, másrészt emlékeim szerint az elmúlt pár évben az egyre erősödő tendencia az volt, hogy napokkal előbb megjelentek a lomisok, krétával felrajzolták a felségterületüket, a lomtalanítás napján pedig kiváló érzékkel, hangos perpatvarok közepette lefoglalták a legmenőbb cuccokat, majd azokat tőlük lehetett megvásárolni .    A gyerekeknek gyártottam is elméleteket arról, hogy végtére is társadalmilag - vagy mit tudom én, milyen szempontból - jól van ez így, hadd éljenek meg belőle, ez nekik így is egy _megalázó, durva_, sokat utazós, hosszú, munkás nap, a mi lakásunk p