- Légyszi, csak babákat ne. Világéletemben fiús lány voltam. Fára másztam, bandáztam, legóztam. Ne kelljen giccseket néznem! Elüldögélek itt kint, a padon. Hiába nyomtam le a monológot, a családi program szentségének jegyében be kellett mennem Filotásék híres Babamúzeumába Tihanyban. Utólag már világos: hatalmas hiba lett volna kihagyni. Azt nem állítom, hogy a babáktól elolvadtam; nem is igazán emlékszem rájuk. (Imprinting. Lásd fent.) én itt is a kanapét/sezlonyt nézem A berendezett szobák előtt viszont órákig tudtam volna ácsorogni. A végén még rám kellett várni. De mit tehettem? Itt volt az összes kedvencem. A komoran polgári. A frivol-budoáros. A szerény, gondos, olykor cifra paraszti. A morbid. Történelmi pillanatok, más méretben nem konzerválható életterek, balatoni shabby chic. (korábban: miniatűr konyhák a franciáktól itt )