2011. március 30., szerda

Tisztaság könyve

     Nem, nem Kassák Lajos azonos című könyvéről írok most, hanem az IKEA takarítás témakörében elkövetett, a nagy elődéhez képest nano irodalmi értéket képviselő kiadványáról, a Svabba - (Tisztaság) címűről. Szinte biztos, hogy Kassákkal jobban járnánk, de sajnos most a tavaszi nagytakarítás korszakát éljük, és ez a téma egy ideje jelen van a blogon.

Egyébként teljesen komolyan mondtam a múltkor, hogy szeretek szakirodalmat olvasni a takarításról. Annyival jobb, mint csinálni....!

     Persze, most csak úgy mertem leülni írni róla, hogy a) kivasaltam minden, értsd: minden inget, amit csak találtam itthon; b) előkészítettem mindent a mai, holnapi és holnaputáni munkáimhoz; c) elmosogattam; d) belekezdtem a függönymosásba. Ma lesz még egy laza kis létrás pakolászás a fenti tárolókba (2,5 óra, szitkozódások), és egy rutinszerű gyerekjáték-rendrakás is (1 óra, szelektálással együtt).

"Valakinek a piszkos munkát is el kell végeznie" - szerepel a találó mondat a könyv első oldalán.

Igen, de én utálok takarítani, és nagyon nem vagyok FlyLady sem - bár az ötlet nagyon tetszik, és centis lépésekkel haladok is a kitűzött cél felé, de nagyon messze még az ideális állapot, az "a csinos otthon, [amely] a hét minden napján ... nagyszerű."


Nézzük, hogy a Svabba hogyan segíthet - amellett persze, hogy rábír minket a takarítással kapcsolatos összes IKEA-termék beszerzésére - abban, hogy a dolog jobban menjen. Kigyűjtöttem néhány ötletet, ami működni látszik, még ha olykor közhelyes is:

  • a rendes otthon kulcsa a tárolás és a szelektálás. Vicces így, évszakváltáskor szembesülni azzal, hogy mekkora mennyiségű ruha tárolódik viszonylag kis helyen. Most biztosan szükségem lesz egy-két ruhatároló dobozra, amiket a szekrény tetején fogunk tartani. Valami szép, vintázs-virágmintásra gondoltam, hogy némi élvezet is legyen benne;
  • ragadd meg az alkalmat, és rendrakáskor ajándékozz el ruhákat! (Az Éva magazin legfrissebb száma tkp. ezt a témát járja körül.)
  • a szellőztetés, hetente egyszer az alapos kereszthuzat csodákra képes;
  • a mikroszálas kendők jók. Tényleg jók. Miért nem voltak nekem eddig?
  • ha váratlan vendég jön, és csak egyetlen helyiséget tudsz valamelyest kitakarítani, az a fürdő/vécé legyen. Ezer százalék, hogy elmennek pisilni;
  • takarításhoz használj legtöbbször higított természetes eredetű folyékony szappant és ecetet. Hm. Az a helyzet, hogy az én öko-szemléletem jelenleg abban merül ki, hogy a meglévő tisztítószereket nagyon jól (évekig) beosztom, és amikor már mindet elhasználtam, akkor (majd) csupa jó minőségű cuccot veszek. Az ecet egyébként állandó takarító- és öblítőszer nálunk is, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek itthon agresszívebb folyadékok. Különösen annak fényében, hogy éppen tegnap robbantottam olvasztottam fel tíz deka margarint a mikróban, elmondhatom: nekem bizony szükségem van rájuk.
  • ha készen vagy egy-egy munkafázissal, jutalmazd meg magad! Ó, ez nagyon megy... Ha ma végzek, akkor például pillecukros eperturmixot fogok inni. De van még számos ötletem, és szerintem ez így fair...
Kedvenc idézetemmel fejezném be az eszmefuttatást: "A vécékefe a vécékagyló belsejének tisztántartására szolgál." (sic, 17. o.) Mentségemre szolgáljon, a könyv csak 500 forint volt. :o

(Folytatás következik, a témába vágva, de kellemesebb lesz, ígérem..)

2011. március 26., szombat

Ami még igen és ami már nem

Most magam ellen fogok beszélni.

Azt kívánom ugyanis fejtegetni, hogy mi nem jó a franciás shabby chic (kopottan elegáns) trend körül.


Na, neee!

Pedig de.

Nem akarok megsérteni senkit - nem vagyok sem profi sílusszakértő, sem ízlésdiktátor, hogy megmondjam, ki mit szeressen...

Vagyok viszont elvakult vidékiház-rajongó sok-sok éve, ennek következtében számtalan kép láttán volt már "aha-élményem", amikor azt mondtam magamban: na, ez az! Számtalan esetben éreztem azonban erőltetettséget, sznobériát, fals felhangokat.

uhhh, ez nem jó.
Szóval, mikor nem jó?

Sajnos, nagyon sokszor, és ahogy egyre népszerűbb, úgy termelődik egyre több változata, és úgy növekszik a shabby chic stílusú tárgymennyiség is. A tárgyak közül pedig sok egészen értéktelen, vagy éppen visszatetszően modoros.

könyörgöm, minek a telefon?!? az asztalka magában is épp elég erőltetett

Nem jó továbbá, amikor:

- elegáns helyett giccses;
- bájos helyett cuki;
- antik helyett antikolt;
- puritán helyett pozőr.

a kottába csomagolt levendulát picit elhibázottnak érzem
       Nem jó, amikor vadul keverednek a különböző kultúrák státuszszimbólumai. Az alábbi képen például üvölt a kontraszt: fényesre vikszolt, hibátlan, amerikai stílusú padló - rajta az elmaradhatatlan szellőzőnyílással - és kopottas fehér konyha- és étkezőbútorok.

plusz pont, amiért érezték, hogy nem szabad felszerelni plafonventillátort!
       Nem jó, amikor öncélú, überromantikus csendéletekkel van tele a ház, amelyek evokatív szerepet töltenek be: minduntalan felidézik az itt és most nem látható levendulamezőket, s ezáltal párás tekintettel, nagyokat sóhajtva járunk körbe a lakótérben.


      Nem jó, amikor egy tárgy azon egyszerű oknál fogva, hogy a mai, kényelmes, gyakran totál urbánus életébe beépíteni kívánó shabby chic-rajongó szerint bárhogyan köthető a kopottan elegáns feelinghez, máris felértékelődik, és lakberendezési fétistárgy lesz.


Francia nyelven van? Romantikus!
Levendulás? Romantikus!
Lenvászon? Romantikus!
Madárfészek? Romantikus!
Tojás? Romantikus!
Vödör? Romantikus!
Rozsdás? Romantikus!
Befőttesüveg? Romantikus!
Használhatatlan? Romantikus!
Régi plakát vagy annak koppintása? Romantikus!
Francia vidéki gazdaságok tojásgyűjtő kosara vagy annak koppintása? Romantikus!


       Az igazán jó vidéki házakban az esztétikumnak mindig köze van a praktikumhoz. És ha ez a praktikum - vagy más szóval: a jó értelemben vett földhözragadtság - háttérbe szorul, netalántán feláldozzák az esztétizálás oltárán, oda az igazi báj. Szerintem az eredeti shabby chic attól olyan sikkes, hogy az ember vállalja: tényleg megkoptak azok a tizenvalahányadik Lajos-korabeli karosszékek, csak éppen olyan laza vagyok, hogy nem újíttatom fel őket.


     Persze, nem lennék igazi shabbymán, ha nem lennének abszolút kedvenceim. Imádom az arisztokratizmusát, a merész régi-új bútorpárosításait, a fehéret, a szürkét és a krémszínt, a kopott fapadlót, a kopott kőpadlót és a fehérrel eltakart kopott kárpitot. Teljesen odavagyok a szépérzékért, ami a tárgyak elrendezésében érhető tetten. Megőrülök a francia csendéletekkel tarkított textilekért (toile de Jouy), a csíkos-virágos anyaghasználatért. És igen, a baldachinos ágyakért. A kertbe nyíló fürdőszobákért (lábaskáddal, pár darab mintás antik csempével, díszes keretű tükörrel). Lázba jövök a fehér tányértornyoktól. És mindenem a francia edénytartó szekrény, az armoire.

Ez nem armoire és nem is régi, de azért határozottan nem rossz.


Ú, igen.


A végére két érzéki levendula-ráközelítés - csak a vicc kedvéért..


a food porn mintájára: lavender porn


(a képek forrása:  http://secretgardencottage.blogspot.com/)

2011. március 22., kedd

Ahol minden tökéletes

      Miután tegnap uszkve öt kilogramm por egyenletes szétterítésével megalapoztam egy hatalmas nagytakarítást, gyűjtöm hozzá az erőt. Szakirodalmat olvasok a takarításról és a rendrakásról, ehe.*

     Ahogy az ételfotózásban, úgy az enteriőrfényképezésben is vannak trendek. Megvan ám a gasztropornográfia lakberendezési megfelelője is. És blogok, amelyek - a sajátomat is abszolút beleértve - népszerűsítik ezeknek a fantasztikus, de nyilvánvalóan manipulált képeknek a pszichés hatását. Néha ugyan feltűnik, hogy nem egészen azt látom magam körül a valóságban, amit a fotók sugallanak - sem lakás-, sem kajafronton -, de ez csak még jobban ráerősít a vágyra, hogy elmerüljek bennük.

Egy ilyen könyv következik.



      A családi otthon arra jó - de arra nagyon -, hogy "egyszerű, mint a pofon" jellegű külföldi példáival kikapcsoljon a szürke hétköznapokból és ezáltal inspiráljon, változtatásra késztessen.
     A bemutatott otthonok zöme echte városi lakás - amire, ugye, felvonhatjuk a szemöldökünket, merthogy a tökéletes családi otthon először is vidéken van, de valóban vonzó, meghitt élettereket és akár vidéken is alkalmazható ötleteket mutatnak be.

Három érdekes és tanulságos részt emelek ki.

1. Játszószoba és/vagy médiaszoba. Kell. És nagyon jó, ha a maga rumlijával, vidámságával és zajával elkülönül a pihenőzónáktól. Nagyon tetszik az ötlet. Ha egyszer, száz év múlva, készen leszek a könyvpakolással, a hallból ilyen helyiséget próbálok majd kialakítani.

2.Tárolás. Csak egy mondat: "A jó tároló titka az, hogy több van belőle, mint amennyire elvileg szükségünk lenne, hiszen a gyerekek holmija naponta megsokszorozódik." Mély, nagy igazságot fogalmazott meg itt, Ms. Wilson!

3. Konyha - az a lényeg, hogy letisztult legyen. Még egy IKEA-konyhánál is sokkal egyszerűbb. És: n a gy. Lásd Petrik Adriennél: a ház tervezésekor gondold át, hogy számodra mekkora lenne egy igazán kényelmes, nagy konyha - ha ez megvan, vegyél egy nagy levegőt, és tegyél még hozzá kb. 5 négyzetmétert. Akkor lesz jó. A Judith Wilson könyvében látható konyhák nagy részében a biztos pont az óriási high-tech tűzhely, ami persze, státuszszimbólum is, de ennyi luxus egyszerűen kell. A többi elem minél egyszerűbb és minél fehérebb-kopottabb, annál jobb. Sajnos, ezt a kontrasztot még nem sikerült megunnom... imádom.

csak úgy, az íróasztalnál lőtt fotó, de a fílingje átjön. bocs a minőségért.
***
Judith Wilson-Debi Treloar: A családi otthon. Alexandra, 2008.

*Az megvan, hogy a kanapén bekuckózva éppen a Tökéletes Család gyerekeiről szóló blogot olvasod, amikor "éppen most, amikor lazítanál öt percet" odajön a saját, eddig sem tökéletes csendben játszó gyereked, és elhűlve azt kérdezi: "Mama....! Hová tetted a fehér kanapét....?" (Válasz: kicseréltem a huzatát egy másikra. :-)) Most hagyjuk azt a kérdést, hogy mennyire egyszerű maga a huzatcsere, amiről azt sugallják nekünk: "meguntad? rálöttyent a kávé? csak gondolsz egyet, és lecseréled!"... a lehúzás még csak-csak tempósan megy, de a kimosás-mosógépből való kirángciálás-vasalás-visszahúzás csöppet időigényes folyamatát direkt elhallgatják! Pedig abszolút márkahű vagyok; a lányom négyéves koráig szinonimaként használta a 'kanapé' és az 'ektorp' szavakat.

2011. március 21., hétfő

Könyvekről - szubjektíven

Ma csak egy képpel jelentkezem, mert igazi bejegyzést írni nincs időm: könyvet pakolok.

Immár ötvenedszer.

Annyira utálom!
A nagy, reprezentatív könyvtárat persze nem utálom, de azt igen, hogy minden képzeletemet felülmúló mennyiség kerül elő innen-onnan, és nem férnek sehová - pedig nálunk tényleg minden szobában bazi nagy méretes könyvespolcok vannak.

Nagyon bírom, ahogy a lelkesedésem és az önbizalmam reggelente magasra repül...

"A gyerek oviban, a férjem dolgozik, ebédet kell főznöm, ezenkívül vasalnom - ha akarok -, és csak ötkor van más, >>igazi<< munkám. No, nézzük csak. Ó, hát tizenkét nagy könyvesdoboz van itt, a hallban, akkor mondjuk adok nekik két órát. Jó, legyen két és fél, és akkor gyönyörűen szét lesz válogatva, hogy a vegyes összetételű könyvtárból (= örökölt és saját állomány) mit tartunk meg, mit adunk könyvtárnak, és mi megy a papírgyűjtésbe. Ebéd után már csak olvasni fogok. És esetleg mozogni egy kicsit. Jó fej anya vagyok, mert beszállok a papírgyűtésbe. És jó feleség, mert megcsinálom a férjem helyett."

Aztán ugyanez a lelkesedés és magabiztosság 13 óra táján elszáll.

"Nem hiszem el. Tényleg, hány munkaórát töltöttem már ezekkel a rohadt könyvekkel...?!? És könyörgöm, miért én csinálom?? Tizenkét kartondoboznyi könyv van a padlón, de olyan, mintha megsokszorozódott volna a mennyiség. Merő kosz vagyok, ez a pormennyiség totál kikészít. Még szerencse, hogy férfipólóban nyomom. Atyaég, még hajat is kell mosnom!"

Juszt se' teszek ide gusztusos, rendezett könyvtárról készült képet. Inkább a mai kedvencemet, ami egy totál urbánus, trendi és csajos előszoba. Tiszta, rendes, fényes, modern, kevés cucc van benne és megérintette a tavasz lehellete. 

Ezt még a szememet fájdító porrétegen keresztül is látom.

2011. március 18., péntek

Így is lehet vidéken

      Ismét a Family Living magazinból szemezgettem, de mára nem abszurd drámát kreáltam Google Fordítóval, hanem egy szinttel feljebb léptem az ízlés és elfogadás témakörében: azért, mert lenyűgöz a konyhája, megszerettem a következő lakás majd' mindegyik helyiségét. Pedig retro a köbön. De nincs mese: ami jó, az jó.


      A textil- és bútortervezéssel foglalkozó meglehetősen szép Pia Gabrielsson Stockholmtól délre találta meg álmai otthonát, egy 50-es években épült házat.

még a gyereknapozó is stílusban tartva - lásd lejjebb

        Nézzük az előszobát. Na, ez az a műfaj, ami nekünk kevésbé, az északi népeknek nagyon megy. Fogalmam sincs, hogyan tudnak ilyen gusztusos belépőket tervezni, ráadásul minimális ráfordítással! 


Ami még maradéktalanul bejön, az az étkező.

a polcon az elmaradhatatlan falovacska
      Érdekes a dolgozó: a hiányzó függönyért bőségesen kárpótol a) a fényáradat; b) a munka alapanyaga, a sokféle textil. A retro fotel picit fáj, de a benne lévő párna ismét kompenzálja az embert.



      Még egy téma, ami a skandináv népeknek nagyon megy: a giccsmentes, vidám, költségkímélő gyerekszoba. Ahogy Kicsi Háznál, itt is majdnem minden festés-tapétázás s.k.

almafás tapéta: királyság
    A háló. Nos, a hálóban tetszik a.... nézzük csak,..... aaa zöld szekrény. (Bocsánat, de mégsem adhatom fel teljesen a nézeteimet.....:-)


A nappalinak csak az egyszerűsége és a világossága tetszik.


és, persze a gyerekjátékok

       És akkor következzen a szívem csücske. Nagyszerű, egyedi, filléres ötlet, tök fölösleges lenne bármilyen drága konyhabútor hozzá.


Édes élet város és vidék határán. (Hamarosan azt is elmondom, hogy hogyan találtam rá erre a magazinra.)

2011. március 17., csütörtök

Érzés otthon Tanzániában

      Avagy a Family Living magazin remek cikke találkozik a Google Fordítóval. Különösen kedvelem a "Kész lehűlés..."-ről szóló részt... Az egész a szenzációs rongyos-rügyes fa miatt került ide - svédül pedig tanuljunk meg!

***

Belügyminisztérium. Dreaming is, hogy megváltoztassák a hideg éghajlat jóval melegebb? Marika király kiesett a pályafutását, írt egy könyvet, és költözött az egész család Tanzánia.

Marika King, 40, gerendák. Ő egy energia, amely egyszerre csodálatos és figyelmet követelő, és ezért nem meglepő, hogy ő tette a légköri növekedése a globális McKinsey tanácsadó cég, ahol megismerkedett a későbbi férj és apa a gyermekek, ausztrál Tim King, 37.

De, hogy egy nagy teljesítményű nő egy kultusz-szerű elit cég is kiváló a legkeményebb Dalecarlian (Marika nőtt fel Ludvika). Ő égett, és el kellett kezdeni. Miután egy év és egy fél év rehabilitációs ment Marika egy írás során, és írt egy könyvet, "Supernova," amely emlékeztet nagyon zavaró a saját életét.

- Igen, de ez jó is, kiált fel Marika saját énekelni célokat. Feltételezhető, hogy elhiggye.

itt látható "a világ legszebb parkettás"

Élt Tanzániában, mivel 2008 tavaszán, amikor Tim kapott munkát egy amerikai fejlesztési szervezet.

- Mi élt Afrikában előtt, önkéntesként Ghánában, és mindig úgy érezte, hogy valaha is akartam visszatérni, "mondja Marika. Szerettük Ghána és az ottani emberek. Olyan büszke, olyan dús, olyan hálás! Sokan olyan kevés, de ad annyi. Leszel alázatos, jó értelemben, az élet vagy az utazás Afrikában.


- De az időzítés nem volt a legjobb! Sixten csak néhány hónap, és én most kaptam a szerződést a könyv. "Ó, Istenem," gondoltam, "ez most! Ez most mi megy vissza Afrikába. Hjäääälp! "

Ezek a pillérek ugyanolyan szép, mint te akar enni őket.

- Igen, az egész ház, mint ez! Ez volt az első ház néztük, és én teljesen szerelmes. Néztünk egy másik házat, hogy tudja, mi áll rendelkezésre, de minden személytelen a csúnya, nagy csempe a padlón. Utálom a csempe!

A King család terjed helyett "a világ legszebb parkettás", mint egy fényes, sötétbarna óceán. "Az egész házban, anélkül, hogy akár egy küszöb," Marika mondja lelkesen. Ő számít:

- Két hálószoba, egy vendégszoba, egy iroda, és akkor ez egy konyha és nappali szoba és egy étkező.


Tőle és Tim hálószobájában, az ajtókat, hogy a medence hátul. A medence melletti házban a szoba ki alltiallon teso, egyike annak a három alkalmazottat, beleértve dada és a gazdasszony Hadidja Priska.

- Van más típusú munkát ", mondja Marika. Olyan, mintha egy kis üzleti otthon. Ezeket kell utasítani, és reggel van, hogy kitaláljuk: "Várj, mit kell csinálni ma? Ha bármilyen cucc? "A gazdasszony tisztítja, mossa, és kiemeli minden és azt hiszem, az a szörnyű luxus, hogy ha már a kisgyermekek. De volt legalább hat hónapot meg kell szokni, hogy engem és gyertek ezt az adósságot, hogy egy kislány.

gyermek, Marika King, 40, gerendák, ausztrál Tim King, 37 és a gazdasszony, Hadidja Priska
De van, hogy minden segítséget?

- Egyértelmű, hogy nem kell, de van olyan módon, tudod, hogy így munkatársakat. Foglalkoztat annyi, mint amit megengedhet magának, hiszen van valami hasznosat csinálni.

Ha külföldre költözni, akkor általában egy év földet.

- Igen, akkor kap egy kis kulturális sokk. Úgy érzem, elég nyugodt most. A legrosszabb volt az első felében, még ezt a nyelvet, nem vagyok jó az angol, és ez bosszantó, amikor az egyik nem tud kommunikálni. De ha már jobb, mert van ...

... Kész lehűlés?

- Én már lehűlés, és tanultunk szuahéli, ez segített rettenetesen. Aztán rájöttem, hogy egy bizonyos része, az inger, amely nem mindig olyan jó - a lélek. Meg lehet csodálatos, hogy üljön, és olvassa el a reggeli újságot, de ez is elég rohadt stresszes. Mert lesz valamiféle információs túlterheltség. A Zen az egyik életviteli tanácsok: Stop tévénézés, és nem olvassa az újságot! ". Van egy oka van.



Hogyan érezted magad, amikor jöttem vissza, hogy Svédországban a télen?

- Nagyon szép és hangulatos a család és a barátok, és úgy érzi, nagyon otthon. De Sixten egyáltalán nem szokott, az elején, amikor hideg volt, pánikba esett, és nem tudta megmozdítani egy hüvelyk, és teljesen összetört szívvel, mert nem értette, mi történik (nevet).

Szóval menj vissza Afrikába zöld hegyek.

- Igen, további értesítésig. Én megállt, hogy így ... lineáris. Amikor fiatalok voltunk azt hitték, hogy minden választás tették volna egész életre, követni valami drót és nem lehetett meggondolja magát. De ez nem igaz.

2011. március 11., péntek

Doktor House szentélye

Avagy: az én házam, az: én.

       Milyen dr. House lakóhelye? Az öltözködéséből és általában a megjelenéséből - gyűrött ing, farmer, zakó plusz Nike cipő, póló és bőrdzseki, borosta, kócos haj - kiindulva: laza és szabályszegő. Pontosabban: nem olyan, amilyet (el)várnánk egy orvostól. House ugyanis nem olyan orvos, amilyet (el)várnánk: érzéketlen, hiányzik belőle az orvosi empátia, mindig a dolgok (kínos, kispolgári színjátékok mögötti) közepébe kérdez bele. Ő az örök renitens, aki kopogtatás nélkül megy be a főnöke, Cuddy irodájába, aki nem írja meg a kórlapokat, aki számtalanszor hagyja figyelmen kívül az ortodox orvoslás kőbe vésett szabályait, aki nem  köt nyakkendőt. Közvetlen munkatársai szerint is: bunkó (jerk). Magányos. És munkamániás. Ebből következik, hogy keveset van otthon. Barátai amúgy nincsenek. Ebből következik, hogy (relatíve) sokat van otthon.
        Lakóhelye már kívülről  is egyértelműen utal a House karakterét ihlető irodalmi alakra, Sherlock Holmesra, hiszen ő a Baker Street 221b szám alatt lakik Conan Doyle regényében.

micsoda véletlen

kerüljünk beljebb
     Ahogy belépünk, beigazolódik a sejtelem: különleges ember él itt. Aki lehet, hogy a felszínen bunkó és közönyös, de a mélyben a szó szoros, igazi és régi értelmében vett humanista. Aki "szíve szerint inkább tudós, mint orvos". Nézzük. (A zöld feliratos képek egy elkötelezett House-rajongó többezer (!) filmkockát felvonultató, már-már agybajosan alapos minuciózus elemzéséből valók.)


Szerintem gyönyörű.

Férfias és intellektuális.

      A megvilágítás - vagy inkább homályosítás -, a színösszeállítás, a bútorok anyaga: nemes fa és bőr, a dekoratív emléktárgyak, a kandalló, a lámpák, a régi orvosi könyvek, a hangszerek, a jazzplakát együttesen adják azt a sajátos atmoszférát, ami sokrétű emberre, tudósra, majdhogynem nyomozóra vall. Itt készül, kérem szépen, az eseteire a Princeton Plainsboro kórház sánta sztárorvosa. Sőt, esetenként (ez erős eufémizmus volt) "haza is hozza a munkát".


Van benne valami okkult, miközben szépségesen mély és régimódi.

    Olyan ember lakik itt, aki az emberi testet kívül-belül ismeri és megszállottan tanulmányozza. Ez a magánműhelye. Persze, műhelyt tud csinálni a katedrából is - csak tábla és közönség, no meg eset kell hozzá.

ecce homo

       House háza azért Hugh Laurie háza is. No, épp csak annyira, amennyire Hugh Laurie a) motorimádata b) zeneimádata és c) könyvimádata korrelál House karakterével. Nem tudni már, melyik volt előbb: azért éppen ezek House kedvtelései, mert az őt játszó színész ezekben utazik (és mert Sherlock Holmes is híresen nagy zenerajongó volt), vagy azért látni Laurie-t vagy motoron, vagy a zongoránál, vagy könyvvel a kezében, mert egybenőtt a szereppel... nyilván az előbbi. Eléggé jó párosítás: egy zseniális orvos, aki fogékony a művészetekre, és úgy játszik bluest, hogy na.




További közelik a nappaliból, korábbi évadokból:

Cuddy frizurája azóta előnyére változott


    
       House sokat látott, olvasott ember, aki - az egzotikus relikviák alapján ítélve - rengeteget utazott is. Láthatóan lelkesedik az antikvár könyvekért; mindenekfelett a régi orvosi témájú kötetek érdeklik. A régi német zongorát lecserélték az évek során egy vadiúj Yamahára, és másképp is pozicionálták: most a nappali szoba közepén látható. 
Dr. House sittin' on an ottoman :-)
Ez az a hely, ahová House bezárkózhat a fájdalmával.
pillanatképek House-szal, Vicodinnal
Lássuk a többi helyiséget. Konyha.



Hálószoba. Nagyon cool.

 
Fürdő.
"metró"-csempe, régimódi fajanszok a fürdőben
Ja, hogy ez egy vidéki otthonokkal foglalkozó blog?
Ööö, a hetedik évadban jobban látszik a konyha, és benne a rusztikus konyhasziget. Nézzétek azokat a lábakat (a faragottakat)!



gourmet konyha: eléggé ott van

Több rálátásunk van a nappalira is. Nem is elemzek többet; beszédes képek jönnek.



rendezői utasításra várva. lemezjátszó, überhightech hi-fi ÉS réztárgyak a szép fapolcon



   Vége az obszesszív objektív House-bemutatónak. Újra jönnek a könnyed, kopottan elegáns, merészen szakadt, otthonos és hívogató vidéki enteriőrök. Jó volt azért.


(a képek forrása)