2011. január 25., kedd

Népművészet: Ahogy tetszik

Ahogy tényleg tetszik. De kezdjük az elején, múlt hét pénteken.

Én: Mit szólnátok, ha szombaton múzeumba mennénk?
Család: Jó. És hová?
Én: A Néprajziba. A bloghoz kell.
Család: ?!?***??!


köszönöm Sz-nek, hogy kölcsönadta a fényképezős telefonját;
köszönöm a biztonsági őrnek, hogy egyszer sem ugatott le szólt rám a telefonos fényképezésért
a verandára jöhet?
      Oké, lehet, hogy ellentmondást nem tűrő formában vetettem fel az ötletet, de mit tegyek: az Élő Népművészet című kiállítást azóta meg akartam nézni, hogy megnyílt, és most végre mindenki ráért, sőt a Magyar Kultúra Napján ingyen lehetett látogatni. És tényleg: akkor, ott maga volt a főnyeremény. 

az első nyerő falikárpit
  
      Érdekel, hogy mit lehet kezdeni a népművészet reneszánszával. Miként lehet ízlésesen alkalmazni a népi iparosok alkotásait a mai lakóterekben. Mellébeszélés nélkül: hogy én tudnám-e szeretni, egyáltalán elképzelni azt, hogy együtt éljek ezzel a karakteres stílussal.
       A Néprajzi Múzeum kiállítása adott néhány választ. Ebben a bejegyzésben csak röviden térek ki mindarra, ami tetszett és elgondolkodtatott, mert náthás vagyok és fáj a kezem a sok netezéstől később bővebben lesz róla szó. (Tanulom ezt a nagyon cool áthúzott írásmódot.)
      Az első terem még a történeti bevezetés tere - meg is ijedtem, hogy eluralkodik a poros, régimódi hangulat, és csak udvariasságból nem farolunk majd ki a kiállításról. Azután viszont a női és férfiszemek egyaránt megakadtak ezen a friss, modern együttesen:

különösen a szoknyát lehetne felvenni
      Onnantól nyert ügyünk volt. Egyre több újraértelmezett használati tárgy és ruhadarab következett. A gyerekek is tobzódhattak;

a hellokitty mintájára: hello oxen
a kilim- és textilőrült felnőttek is örülhettek, a szenzációs szőttesek láttán.

erdélyi kézi szőttes
     "A kiállítás egyik legfontosabb célja, hogy kiderüljön: a turistaközpontok, vásárok nagy részét napjainkban elöntő, többnyire igénytelen, nem kézműves munkával készült, >>népművészetként<< árult ajándéktárgyak mellett létezik hiteles, igényes és míves tárgykultúra is." - olvasható a múzeum honlapján. Ez biztos: mindegyik népi iparos láthatóan a szívét-lelkét beleadta a mestermunkákba.        
     Számos berendezett enteriőrt is megnézhettünk. Utólag, a fényképeket átnézve nem meglepő, hogy női szemmel inkább ez a világos, könnyedebb étkező tűnik telitalálatnak:


Egy sarokkal arrébb látható a maszkulin, sötétebb, markánsabb párja:


      Népi tárgyak modern lakóterekben: kemény dió. Kiemelkedő, magazinban is fotózott példát eddig szinte kizárólag Catherine Dickens jómódú külföldieknek berendezett enteriőrjeiben láthattunk (ezekben a tulipános láda + eredeti Zsolnay-kályha + IKEA-konyha + shabby chic-hálószoba  + 5 méteres belmagasság együtteséből alkot valami nagyon vonzót). 
      Bennem a kiállítás hatásra felébredt a remény. Ugyan hasonlóan koncentrált mennyiségben nem tudnám elképzelni - még parasztházban sem - ezeket a használati és dísztárgyakat, úgy érzem, hogy egy-egy jól eltalált, nívós darabbal a gyerekszobától a konyha berendezéséig kifejezhetjük a népi iparművészek iránt érzett tiszteletet és csodálatot - anélkül, hogy ez bárki számára bántó, túlzó vagy erőltetett lenne.

nem ez a nemezmedve?

(XV. Országos Népművészeti Kiállítás, 2010. október 29. - 2011. április 24.)

(A "férfi"-étkező fényképe a Néprajzi Múzeum honlapjáról származik. )

2011. január 24., hétfő

A libás anyag


        Itt látható az emlegetett, már kifutott IKEA-textil. Kíváncsi lennék, hogy másnak is van-e belőle, és ha igen, mire használja. Nálunk gyerekmatrac-huzat. És imádjuk.


2011. január 21., péntek

Két country ajándék

     A Country Komfort blog hamarosan játékkal jelentkezik. A nyeremény egy kis könyv és egy apróság lesz. Ezeket - ahogy az lenni szokott - a törzsolvasók között fogjuk kisorsolni.  Részletek a vágyfokozás érdekében később... Addig is: legyél rendszeres olvasó és/vagy nyomj "tetszik" gombot a country komfort Facebook-oldalán! Persze csak akkor, ha tetszik. Vagy ha rendszeresen olvasod. Vagy ha mindkettő.


2011. január 19., szerda

IKEA a tudatalattimban

  • nagy képkeret
  • dupla lepedő (piros??)
  • forgótálca
  • konyharuha (muffinos/sima)
  • family magazin!
  • gyerek ágyneműtartó
  • H. vmi apróság
  • áfonyalekvár
  • svéd keksz
  • rénszarvas-tészta
  • stb.
     Így néz ki az IKEA-listám a mai napon. Igen, a leghúzósabb tétel rajta a "stb.": a satöbbi az a cucc, amit nem tudok majd otthagyni. A satöbbi a gyengeség manifesztációja. A satöbbi fogja megdobni a végösszeget.

      
      Kedvenc kávésbögrémmel a kezemben nosztalgiázom. Az IKEA tizenéves korom óta számomra az etalon, ha lakberendezésről van szó. Pedig sok bosszúságot, csalódást éltem már át az áruház magyarországi húsz éve alatt, és mégis. A kupac tetején látható katalógussal kezdődött minden:

        
      A tegezéssel, a kimondhatatlan nevekkel, az "egy kávéra a vendégünk vagy"-gyal, a tőlünk akkor még teljesen idegen skandináv mentalitással, amely a lakberendezésben egyszerre jelentett laza és precíz hozzáállást. Teljesen lenyűgözött.      
      Az IKEA-katalógusok hatására az ideális lakás a képzeletemben egy ideig kizárólag modern fabútorokkal berendezett kecót takart, a "skandináv fenyőbútor" egyenlő volt a frissességgel, az igényességgel, az egységes stílussal. Később ez módosult. Érdekes módon ugyanakkor az IKEA fenn tudott maradni a piedesztálon. Tudom például, hogy az RS-bútorok nagy része tiszta fenyő, és mégis az IKEA kétes tartósságú székeit választanám az étkezőbe. Ezt ki tudja megmagyarázni? Dizájn és marketing, tudom, tudom.
     Anno álmaim netovábbja volt az IKEA lakberendezőjeként dolgozni.

 
      Nem biztos, hogy ott annyira álomszerű a dekoratőrök élete, de akkor ezt hittem. 
      Merthogy régebben a berendezett szobák jelentették az áruház varázsát - olyan inspirációt kaptunk, amely felért egy nyugati utazással. A berendezett szoba volt mindaz, ahogy mi nem éltünk. A komódok vonzására például máig emlékszem. Nekünk nem volt komódunk. Se antik, se skandináv. Szekrénysorunk volt. És tudom, hogy a férjem (blognyelv-jópofizás: a Zuram, ehh) teljes falat betöltő könyvespolca e miatt a hajdani szekrénysor miatt idegesít olykor végtelenül. A mozdíthatatlansága őrjítő.
     Ha már analízis, eléggé nyilvánvaló az is, hogy a volt cselédszobába, amelyet a lányom babaszobájává alakítottunk át, és amelyet a lányom hálás helyett következetesen csak öltözködésre használ, miért préseltem be két ikeás komódot is. (Uszkve 4,5 négyzetméterről van szó.)
     Nagyjából a 2000-es évek közepéig sugárzott az áruházi enteriőrökből az IKEA-filozófia - és tegyük hozzá, a jólét és az ízlés egyvelege. Ma kevésbé. Ha bejárom a berendezett mintalakásokat, már nem  érzem annyira sugározni. Népáruház lett, és a vevők finnyásabbja allergiás erre. Habár egy-két - természetesen countryba hajló - hálószoba és konyha még ma is igen ütős.
     

      Nagyon mély nyomokat hagyott bennem az ikeás gyerekjátékokban tetten érhető humor - és a gyerekközpontúság úgy általában. Már valószínűleg akkor eldőlt, hogy a gyerekemnek számos ikeás cucca lesz, amikor a 90-es évek végén először fogtam a kezembe mini-kuglófformát és sodrófát. Iszonyúan sajnálom, hogy a legjobb játékokat és méterárut - kivéve egy szenzációs textilt, ami nálunk csak a "libás anyag" néven fut, és gimnazistaként a zsebpénzemből vettem - nem tudtam évről-évre megvásárolni és eltenni a születendő porontynak. Hogy "legyen gyerekszobája" - mintha ezen múlna!
    Az a dekoratőr, aki ezt a plüssállat-étkezőt berendezte, valamit nagyon tud a gyerekekről. (A kép az IKEA-kiállításon készült.) Kevésbé szentimentálisan: nagyon jól fordítja le a látvány szintjére a kisgyerekes szülőket megcélzó marketinget. ("Mi jó fej szülők vagyunk, nálunk a gyerekek teljes jogú polgárok" stb. stb.) Nézzétek a vízilovat!



     Legutóbb hónapokig vártam arra, hogy újra kapható legyen a gyerekeknek való zöldségkészlet. És a múlt héten végre volt. És nagyon jó. A póréhagyma (vagy újhagyma, megoszlanak a vélemények) a kedvencem a készletből. Ja, nem mondtam még? A kedvenc reklámom is IKEA. Hát így megy ez, Mr. Freud.

 

(a képek forrása: 2., 4., 5., 6.
az 1. saját fotó; a 3.)

2011. január 12., szerda

Nigella receptjei karácsonyi enteriőrökre III.

Update: upsz. Elsőre nem azt a videót ágyazta be a blogger, amelyiket akartam. Bocsánat. Akkor most újra.
***
       Tisztában vagyok azzal, hogy régen vége van a karácsonyi szezonnak (tényleg!), de most tanulom, hogy a blogban tett ígéreteket be kell tartani. Mindig. A könnyelműeket is. Még fél órám van, amíg elkészül a  kapribogyóval felturbózott csirkepaprikásos lepényem, ez alatt az idő alatt Nigella-videókkal kínzatom magam. (Mennyivel jobban hangzik angolul: Chicken Paprika Pie.)
      Úgy képzelem, hogy aki ezt a bejegyzést olvassa, megbocsátja nekem, hogy az első Nigella-filmecske, amelyről írok, karácsonyi témájú. Én pedig tanulgatom a videók blogba ágyazását... Egyúttal megígérem, hogy leszállok a karácsonyról, és a következő filmrészlet egészen más lesz.
***
     Lássuk, hogyan zajlott a karácsonyi buli előkészítése Nigella stúdiókonyhájában, amely, persze a megtévesztésig olyan, mint a sajátja. Érdemes 3:45-től figyelmesen nézni, az addigi eseményeket úgy tudnám összefoglalni, hogy Nigella figyelmeztet: ne érezzük magunkat áldozatnak karácsonykor, és a kellő előkészületek után rendezzük  jó hangulatú partikat, valamint "lovely"-nak becéz egy nagy adag nyers, cupákos, bepácolt oldalast.



       Idáig csak néhány részletét láttuk a feldíszített lakásnak: semmi fakszni nem jellemző, ellenben számos fényfüzér lóg a lépcsőről, a konyhabútorról, és ahol különösen mutatós: a kandallóról. A kandallón még egy sor gyertya és girland is helyet kapott. A konyhában karácsonyi képeslapok kiállítása teremt klassz összképet.
      3:45-nél jön az, amiért imádjuk Nigellát: a főzés és az előkészületek hangulatáért. Életképek következnek: Nigella a helyi piacon vásárol gyümölcsöket, amelyeket aztán díszként használ a bulihoz. A szerényen csak "bacchanáliá"-nak nevezett összejövetelen a szőlő és a klementin a főszereplő, utóbbi a levelével együtt. És tényleg, asztali, ehető dekorációként is tök jól néznek ki! Az karácsony hagyományos színeire erősítenek rá a piros-zöld-fehér cukorkák és az arany fóliába csomagolt szerencsepénz-csokik. Ennyi. Egyszerű és nagyszerű. Ezt a dekorációs ötletet jövő - ööö, akarom mondani, idén - karácsonykor be fogom vetni.

2011. január 11., kedd

Levél

Kedves Blogom!

Itt az új neved. Remélem, tetszik. Szerintem illik hozzád, Elton John pedig egész jól megfogalmazta, hogy mit jelent. Azt a kis franciás-arisztokratikus bájt, ami a dalból hiányzik, majd hozzátesszük máshonnan. Így lesz teljes a kép.

Most mennem kell, kicsit túlírtam magam mára.

Ölel:

jy

Otthon az év leg...hidegebb hónapjában

       Négy darab papír poháralátét. Ennyi volt az apropója a januári Otthon magazin becsomagolásának. De mire kellett volna koccintani?
***
      Az erős decemberi szám után, amelyikben előtérbe kerültek az eklektikus családi otthonok, januárban a szingliké és a gyermektelen pároké a főszerep. Tudja valaki, hogy miért? Nem is a lakástulajdonosok családi állapotával lenne baj, csak hát egészen más az aktuális lapszám hangulata. Glamouros, trendi, esetenként sznob vagy különc megoldások a jellemzőek.
       Tisztában vagyok a lakberendezési magazinok trendszetter szerepével és azzal is, hogy mostanában a Nők Lapjától az öko-jellegű Éváig "Válogatás" és "Ajánlat" címen tulajdonképpen promócióval bombáznak minket. Még ezt is hajlandó vagyok megfizetni, ha a magazinolvasás arról szól, amiről szólnia kell: otthon, a fotelban/kádban/kanapén kényelmesen ellazulva ábrándozom, sóhajtozom és élvezkedem. Nem bosszankodva és berzenkedve, esetleg ásítozva lapozok át egy-egy cikket.
       Ha már itt tartunk: az Otthonban kifejezetten lelkiismeretesen állítják össze a promóció-anyagokat. Gusztusosak még az üvegpoharak is (Jégkirálynő, sallala), a képkeret-témát pedig most tényleg alaposan kidolgozták. De amíg világ a világ, az olvasók a lakásriportok miatt olvassák a lakberendezési magazinokat, és kész. És egyre inkább az a jellemző, hogy minden hónap lutri: vagy lesz a magyar piac vezető lapjaiban (igen, Otthon! igen, Lakáskultúra!) néhány "élhető" vagy szerethető otthon, vagy nem. Érdekes módon az egyetlen, amelyikben legalább egy biztosan lesz, az az időszakosan megjelenő IKEA Family magazin.

    Próbálok kivetkőzni magamból, és találni valamit, ami tetszik. Ez a hálószoba elég jó. Annyira nem én vagyok, hogy arra nehéz szavakat találni, de határozottan nem rossz.

Na, ki találja ki, hogy ki fotózta?


       Hát persze, hogy Darabos György! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a thaiföldi utazás alatt kitalált-berendezett lakás csillogó-villogó enteriőrjei a fotós ízlésének köszönhetően "férnek bele" a vezető riportba.

A thai lakás második hálószobája következik.


Hoppá, nem is! Ez egy teljesen más lakás, pár oldallal később, ugyanabból a lapszámból! Mivel ugyanúgy tele van lilával-arannyal, könnyű volt ezt a játékot előadni vele. Épp ez a probléma.
     A következő, Kezdd a házad táján címmel bemutatott budai kislakás kedves, de semmi különleges nincsen benne. Szépen bizonyítja, hogy a fehér IKEA-kanapé és fotel jól működik semleges terekben is, de a DVD-tartó sztárolása, szinte teljes oldalas fényképe azért ciki. A fürdőszoba totálisan semmitmondó fényképei is megtöltenek egy oldalt.
     Menjünk tovább.
     Tegye fel a kezét, aki otthonosnak találja a francia fickó piros-fekete-fehér lakását. Tegye fel a kezét, aki emlékszik a francia fickó piros-fekete-fehér lakására!
    Mi tagadás, averzióim vannak a lakberendezésben szecessziósnak nevezett, divatos mintákkal és színpárosításokkal kapcsolatban is, amelyek a Klimt elhintett csókjai című "Inspiráció"-cikkben szerepelnek:

     Az a Klimt-poszter, amelyik a koppenhágai család fürdőszobájában - "Kitekintő" rovat - látható, már sokkal inkább tetszik. És ott a konyha is emlékezetes: valahogy úgy skandináv-puritán a berendezése, ahogy mi, magyarok általában nem merjük hagyni.
    Szomorú, ha a magazinolvasás arról szól, hogy az olvasó próbál egy-két olyan enteriőrt találni, amelynek stílusával azonosulni tud. Még szomorúbb, ha szinte az összes ilyen enteriőr külföldi otthonokban van. Most sem történt ez másként.
***
Ne ácsingózz folyton a Campagne Decoration után, csapok a saját kezemre.

(A képek az Otthon magazin honlapjáról származnak.)

Kirekesztés

Ez az a blog, amelyiknek a szerzője nem használja a lakber szót.

2011. január 8., szombat

Lakáskultúra: kéthavi adag

       Megvetted Lakáskultúra december-januári, összevont és akkurátusan becsomagolt számát? Jól van, nem kell dühöngeni. Én is.

    Tudjuk, hogy a január vacak hónap. Hideg van, az embereknek nincs pénzük, a szerkesztőknek nincs kedvük magazint szerkeszteni. Olyan kár, hogy ez mindig meg is látszik.
***
      Próbálom megfejteni, hogy a piac mely szegmensének szól a Lakáskultúra ünnepi, véletlenül sem dupla száma.

1. Azoknak feltétlenül, akik szeretik a trendi kislakásokat, hiszen kettő is található a lapban. Élőben biztosan szuper mind a kettő. A Vagányság, ízlés, elegancia címen bemutatott lakás egyik enteriőrje látható az alábbi képen. A személyes problémám mindössze annyi vele kapcsolatban, hogy a glamour szótól is rosszul vagyok (egyébként nagyrészt a Lakáskultúrának köszönhetően telítődtem.) Ocelotminta, szőrős szőnyeg, budoár-hangulat, áááááá.


2. Azoknak is, akik karácsony táján folyamatosan narancshéjat szárítanak a radiátoron. Vagy a gyerek osztálykirándulásra szánt polifoamjából izoláló pohárfület készítenek, yeah. (Kézműves antitálentumként, nem lekezelően mondom ezt. De akkor is: az ilyen ötleteknek a Praktikában van a helye.)

 

3. Azok számára azonban, akik a vidéki otthonokra buknak, nincsenek jó híreim. (Csak én gondolom úgy, hogy karácsony táján még azok is a havas tájban megbújó, kandallóval és fáskosárral felszerelt vidéki otthonokra buknak, akik az év többi hónapjában nem?) Döbbenetes: a lap lakásriportjai közül utoljára a Hollandok a Tisza mentén címen bemutatott ház okozott kellemes meglepetést, és az nem tegnap volt. Egy vigaszunk maradt tehát. A Vizitkártya-rovat, amelynek a képanyagát viszont érdemes lenne végre élvezhető méretűre növeszteni.

4. A túlontúl eklektikus, grandiózus otthonok bemutatása mire jó? Esetenként érdekes olyan házakat látni, amelyekhez közünk az életben nem lehet, de egy számban mindjárt kettő ilyenről olvasni inkább nyugtalanító.
a) Az "angolos kastély" nekem nem jött be. Túl van dizájnolva (Varró Zoltán!), a státuszszimbólum-érzékelő mutatója pedig kiakadt.


b) "Az ékszerdoboz" sem nyűgöz le. Iszonyúan vibrál mindenütt.


5. A 101 ötlet című, összeollózott kis füzet, a Hagyományőrzés Óperencián innen és túl című riport és a Hónap hangulata képviseli a karácsonyi enteriőröket. Nem tudom, hogy mindez elég-e. Az extravagáns és trendi lakóterek mellé ugyanis sikerült beválasztani egy kifejezetten régimódi, polgári lakást, sok giccsel. Így azok az olvasótömegek maradtak hoppon, akik az egyik véglettel sem tudnak azonosulni. Szűcs Eszter saját, formabontó karácsonyairól szóló bevezető cikke egyébként nagyon jól sikerült - paradox módon ez a kép nélküli szöveg a leghangulatosabb karácsonyi írás az egész lapban.


két trendi őz
 

egy kitschy angyal

***
Bárhogy is nézem, ezt a lapszámot csalódottan visszatettem volna a polcra - ha lett volna esélyem átlapozni.

Reszkess, becsomagolt januári Otthon!

(A képek a Lakáskultúra honlapjáról származnak.)

2011. január 7., péntek

Norvég

Mi kell a tökéletes hálószobához?

forrás: cotemaison.fr
    A legszürkébb, fagyos januárban norvég mintás ágytakaró kell hozzá. Igen. Paradox módon, januárban a norvég minta egyenlő a melegséggel. 
***
    Az ágy teljesen egyszerű, nincs mit hangsúlyozni rajta. A fókusz inkább a művészien kidolgozott, ugyanakkor rusztikusan egyszerű és nagyképűségtől mentes ágytakaróra és párnákra esik. Jólesik észrevenni a velük harmonizáló függönyt.
    Feltűnő a pofonegyszerű, puritán falburkolat praktikuma: egyszerre a meszelt fal hidegségét "kibélelő" fejvég és könyvtartó. Ja, és kábelbújtató. A legmenőbb rusztikus éjjeliszekrény-pótló. A bekúszó kőfal lágyítja a sok hideg szín együttes hatását.
    Az ágy felett látható közepesen érdekes festmény attól lesz kifejezetten izgalmas, hogy a színei tökéletesen egyeznek a gyéren berendezett szoba színeivel. Az is jó, hogy nem geometrikus ábrázolás. Képzeljük el nélküle az enteriőrt! A szoba éppen az egyediségét veszítené el így. A két szép vonalú lámpa keretezi a látványt. Jó, hogy szürkék a lámpaernyők, jó, hogy sötétszürke a képkeret. De a legjobb az, hogy nincs semmi más a szobában. A nyugalom ismét a rusztikus minimálnak köszönhető.

Téli álom a szimmetria jegyében.

2011. január 4., kedd

Bónusz

Karácsonyi gondolatok Google Fordítón átdarálva. A Livet Hemma szerkesztőjétől.


***

Soha nem veszünk annyi étel karácsonyra. De hogy a fenébe szálljon le a pulykát, és egyéb élelmiszeripari volt maradt, és nem tudjuk kezelni enni így nem kell kidobni?

Egy kis leleményességgel a konyhában, a jobb tervezés és intelligensebb tárolása, sok a pazarlás megakadályozására. Az IKEA van egy széles körű matförvaringsprodukter a szorosan illeszkedő fedővel, hogy könnyen elfér a hűtő és fagyasztó, és segít frissen tartja az élelmiszert, hosszabb ideig.

Vagy miért nem ragadja meg a lehetőséget, hogy a házi pizza sonka, vagy apró a homlokán az utolsó herceg kolbászt és a húsgombócokat a karácsony. Egyszerű és nagy és kicsi. Egy másik kényelmes és figyelmet Mart tippek az új évre, hogy a nagy csoportok és fagyasszák készételek - jó, ha van a fagyasztóban, ha fáradt, miután az összes karácsonyi készülődés, és a költségvetés költöttek a szép ajándékokat.

További tények és tippek jár vonzott mart megtalálja a fogyasztóvédelmi hivatal.

BUÉK helyett

Rászabadítottam a Google Fordítót a nagyszerű és nagyon svéd nyelvű IKEA dizájn- és ihletadóoldalra, a Livet Hemmára.

a Livet Hemma honlapról

Ez jött ki.
***
Boldog és vidám ELADÓ
Mint 3 rajongó

2 napja

Remélem a karácsony már hangulattal teli és boldog új évet. Lehet, hogy volt munkája a napok, és hogy volt időm kitalálni, hogy új projektek otthon. Akkor szeretném elmondani a nagy midvinterrean IKEA, amely ma kezdődik, és folytatódik január 23-ig. Ha kíváncsi vagy, mi Reas a bizonyos bolt, akkor vessen egy pillantást ikea.se.

Saját nagy belső fogadalmat 2011-re, hogy vigyázzon a szoba mögött zárt ajtót. Maradj mosoda bolyhos, vasalódeszka, eszköztár, nyomtató, fájlok és fontos telelő muskátlik.

Tavaly ősszel volt a törekvés, hogy tartsa 15 fokban a szobában, hogy a tökéletes téli álom az összes az én szeretett tantblomor. Az első hideg zárószerkezet, a barátnőm megvétózta, és az elemek voltak. A barátom, akarja a követ, hogy helyet adjanak egy Daybed a tároló, munka, hobbi, mosoda és vasalás szobában.

Más szóval, van egy kellemes belső tervezési feladat vár rám, és a cél az, hogy nyissa ki a zárt ajtót, a szobába, ahol egy vendég soha nem teszi be a lábát.

Van egy zárt ajtót otthon? Vagy egy izgalmas belsőépítészeti projektek a csővezeték?

Ne megosztani veletek ebben az életben otthon. Mi kíváncsiak, hogy az intelligens lakberendezési megoldások.


***
Mit mondhatnék? Nekem is ez a nagy belső fogadalmam 2011-re.

Írtam volna az IKEÁ-ról

...és karácsonyi kínálatáról, illetve arról, hogy az ünnep közeledtével van-e értelme beengedni a skandináv dizájnt otthonainkba, de esélyem sem volt beszerezni - már november végén sem - a jobb darabokat. Dühömben vettem néhány képeslapot, egy-két csillagos fémdobozt és egy tök jó piros üvegtálat a Fynd részlegen (mert csak ott voltak már, ott is elvétve). A kis folkmintás desszertes szalvétákat mindenki megdicséri azóta is, nem mintha decemberben lehetett volna kapni őket.

   Alapvetően egyetértek azzal a blogszerzővel, aki az Egyesült Államok július 4-i ünnepségeinek színvilágához hasonlította az idei kollekciót. Mi tagadás:


     Nekem sokkal jobban bejött a 2008. évi összeállítás (talán emlékeztek, skandináv folk ihlette csíkok, kacskaringók és figurák, sok zölddel, naranccsal, feketével).


     Biztosan nagyon kekec vagyok, de 2010-ben nekem az alábbi cuccok tetszettek, és valamiért éppen a gyerekkötényt, a 3 db-os hengeres papírdobozt, a kisebbik kecskét, a textil tányéralátétet és a szürke csillagos paplant/hálózsákot nem lehetett kapni az ünnepek előtt és alatt.


      Így viszont nincs is kedvem filozofálni arról, hogy illik-e country stílusú vagy éppen városi lakásba az efféle dekoráció. Egyébként szerintem mehetne, ügyesen kiválasztva egy-egy hangsúlyos darabot. Persze, ahhoz az is kellene, hogy meg lehessen vásárolni őket.

      Ezzel a párnával nyugtattam meg magam. Én, a pirosszín-ellenes.



(A képek az IKEA magyarországi honlapjáról származnak.)

2011. január 3., hétfő

Be kell látni

....ha valami túl sok időt követel... Ha mindkét blogot egyszerre írnám, akkor egy idő után a hobbim töltené ki az egész napot. Én pedig pizsamában csodálkoznék rá a családtagokra este nyolckor.
     Ezért a mai napon a Kis magyar country nevű blog teljes tartalma beleolvad a jelenleg még Vidék/Country/Campagne néven futó nagytestvér-blogba, és rovatként fut tovább. Megragadom az alkalmat, hogy ismét hivatkozzam Böjtös Kinga írásaira, és azok közül is a Kis magyar country című remek cikkre. 
     Megyek is címkéket írni.

Kis magyar vidéki (veszprémi) virágüzlet nyáron:

Dohányzóasztalra való szerelmem

"This book is a cut above the average homes book - the photos are charming but it is the quality of the text and the choice of homes that make it so valuable and enjoyable, as a source book as well as a coffee-table book."

"This is probably the best 'home style' book I own. It covers quite a variety of styles, from cheerful and kitsch to elegant and classical, via unique and characterful."

(M. Alison Heal megjegyzései az amazon.co.uk oldalon)

"A lovely book but a little too rustic for me,
shabby chic can go too far and I felt it did in this book."

(Rose Briers kritikája az amazon.co.uk oldalon)

     Az utolsó kommentár írójának, Rose Briersnek igaza van. Kissé túl bájosan szakadt, szakadtan bájos ez a stílus. És mégis, a hibáival együtt is: imádnivaló.

     A könyv egyik nagy erénye, hogy az írónő, Ros Byam Shaw ügyesen egyensúlyozott és válogatott a bemutatott otthonok között. Az öt nagy fejezettel - Romantika, Egyszerűség, Elegancia, Szünidő/Nyaralás és Karakter - kijelölt szerkezet lehetővé teszi, hogy ne unjunk rá egy-egy nagyon jellegzetes stílusra. Érdekes módon a könyv legtöbb méltatója a "Giccs" címkével ellátott romantikus otthonokat találja a legelleneállhatatlanabbnak, és én is - néhány kötött teáskanna-melegítőtől és nagyonvintidzs rojt-bojtttól eltekintve persze.
      Erős anyagból dolgozott tehát Ros Byam Shaw, és gyönyörűen fényképezte a kötetet Jan Baldwin. Hiába mutatok be itt néhány kedvenc fotót, a kötet képanyaga annyira gazdag, a kuriózumokkal takított történetek annyira egyediek, hogy még így sem árultam el túl sokat. A könyv feléhez érve egyébként úgy érezzük, hogy szinte parodisztikusan sok az olyan bútordarab, amelynek "története van". Gerry talált némi cserfát a szilázsgödörben - ööö, bármit is jelentsen ez -, és széket csinált belőle;  Charlotte és Donald ágyát Donald édesapjának "hatalmas, indiai teakfa szekrényéből" készítette a helyi asztalos, Andrew Shelton; Caroline és Jonathan kádjában pedig a következő emberek fürödtek néhány évtizede: Virginia és Leonard Woolf, valamint az ott vendégeskedő T.S. Eliot, aki meg is jegyezte, hogy nem vízszintes a padló, és ezért a kád egyik oldalán magasabb a víz. Kis túlzással: még a vécédeszka is objet trouvé, naná.
***  
     Az alábbi képen az egyik kedvenc házam nappalija látható, a férj hobbija a lakberendezés. A svéd pszichológus feleséget állítólag hidegen hagyja a dolog (!). Ugye, hogy nem tipikus cottage?
     A férj helyi vásárokon, vagy éppen franciaországi ócskapiacokon szerezte a ház nyaraló-hangulatát megteremtő tárgyakat:
       Részlet egy másik, belül egységesen rózsaszínre festett kis házból. Akár ma elcserélem a beépített konyhabútoromat erre:
      Többen írják, hogy ez a könyv megváltoztatta a bútorrestauráláshoz való viszonyukat, és ma már nem érzik úgy, hogy minden pénzükkel arra kellene törekedniük, hogy eltüntessék a patinát a régi darabokról. Nehéz ügy ez. Akinek van kopott bútora, illetve pontosítok: akinek szinte csak kopott bútora van, nyilvánvalóan érzi, hogy olykor lehúzza ez a szakadtság. Nem mindig olyan bájos és meseszerű az, sajnos.
      Számomra megszokhatatlan jelenség a minimál az angol kunyhóban. Pedig értem, hogy őrülten érdekes kísérlet, a cottage újrafelfedezése, felfrissítése, blablabla. Még az is igaz, hogy egy-egy bútordarab szépsége jobban érvényesül így, mint amikor három romos fotel lóg be a képbe. Mégis, egy keleties sámli, mellette vastag talpú echte ázsiai papuccsal a kunyhó lépcsőfordulójában: hidegrázás. Ennek a kandallónak azért megbocsátjuk, hogy minimál-elemekkel vették körül, főképp Karen Miller uszadékfából készített szenzációs szobra miatt:

      A könyv informatív és lendületes stílusban íródott. Azt mondják, az írőnő már a Perfect English című könyvében is elérte azt a csúcsot, amit szakíróként el lehet, de itt állítólag még jobb. Hasznosak az összegző tippek az egyes fejezetek végén (milyen trükkökkel érjünk el kopott/romantikus/giccses/nyaralós stb. hatást). Megtudjuk, hogy a kicsi, osztott ablakok, a harsogó, burjánzó kert, a kőfalak, a kandalló, a takaróval letakart kanapé és fotel, valamint a sikkes falrepedések (lásd a borítót!) mellett az angol cottage legeredetibb jellemzője az alapterülete. 3,6 méteres szélessége nehéz feladat és nagyszerű játéktér egyben. A majdnem mindenütt felbukkanó fehér deszkából készült falburkolat optikailag kiválóan tágítja ezt a szűk teret, és ezerféle arca van. Természetesen több példát látunk kibővített és egyesített kunyhókra is, ilyen például a Bamford család "nevetségesen bájos" cornwall-i otthona.
      A bejegyzés elején idézett negatív kritikát megfogalmazó Rose Briersnek azért is van igaza, mert a kisház-tulajdonosok fele kifejezetten jómódú üzletember/értelmiségi, akinek hobbija az autentikus cottage berendezése, a kincsvadászat. Egy ilyen pici ház pedig jó drága; ez az ingatlantípus felfutott az utóbbi időben, sasszem, kapcsolatok és tőke nélkül szinte lehetetlen kunyhót szerezni. Tehát, amikor úgy tűnik, hogy ezekben a házakban csak tiszta forrásból dolgoztak, egyszerű kisemberek a saját egyszerű lakberendező ötleteikkel, hát, éljünk a gyanúperrel. Olykor a pózmentesség a legnagyobb póz.
*** 
      Látjuk a hibáidat, és mégsem élet az élet nélküled, shabby chic. Ez van.

2011. január 2., vasárnap

December vége a Dunakanyarban

    A téli szünet legjobb pillanatai: én mostan meg nem szerezhető házakról álmodom. Csodás ajándékkönyvet (Perfect English Cottage) olvasgatok. Plédbe burkolózom, kutyaszuszogást hallgatok és teát iszom. Hogyan lehetne berendezni, ha lenne vidéki házam. Stb.

Posted by Picasa