2010. november 29., hétfő

Nigella receptjei karácsonyi enteriőrökre I.

         Az ilyenkor kötelező "Aztán készen van-e az adventi koszorú?" kérdés helyett következzék a profi stylist munkájának elemzése. Aki nélkül Nigella sem lenne annyira tökéletes.

innen
      Nigella imázsa reggel, délben, este, télen-nyáron ki van találva. Aki látta már egyetlen főzőműsorát is, biztosan emlékszik néhány momentumra: Nigella éjszaka a hűtőhöz lopódzik, és csintalanul valami nagyon kalóriadúsat eszik; gyermekei buksiját simogatja, miközben palacsintát gyárt nekik (és feltehetően a leckében is segít); fejére csavart hófehér törölközőben és köntösben hófehér ételeket készít (Forever Summer: White); lazán vendégül lát harminc embert a kertjében úgy, hogy iszonyatosan jól néz ki, és egyáltalán nem izgul.
     Ezek után nem meglepő, hogy a karácsonyt is a maga teljességében éli meg, és elkerüli őt a bosszankodás és a hisztéria bármely formája (vegyünk mi is egy nagy levegőt, és ne felejtsük, ez tudatos építkezés eredménye).
      A fent látható képen Nigella tálcán kínálja a... nagyszerű és egészen véletlenül a pulóverével egyformán tűzpiros chutneykat, lekvárokat. A kompozíció részei még az üveg mécsestartók, az angolos teáskanna, a sütőben is használható főzőedény, egy diszkréten rénszarvasos konyharuha, néhány tányér és egy kecses üvegkancsó - egytől egyig pirosak. Nagyszerűen passzol hozzájuk a high tech tűzhely és az elmaradhatatlan KitchenAid robotgép fémes csillogása. Szép a diszkrét égősor a háttérben.
      De ne ugorjunk ennyire előre az időben. A következő, elméletileg korábbi kép azt hivatott bemutatni, hogy a lekvárokat valóban Nigella főzte, méghozzá abban az edényben:
innen
    Megállapíthatjuk, hogy a fotós ezúttal kimerítette a Photoshop alkalmazási lehetőségeit a ráctalanítástól az odamontírozásig. Mit keres ott az a két pohárkrém? És miért ilyen valószerűtlenek? Élnék a gyanúperrel, hogy a teáskanna sem színváltó, és nincs kettő belőle, hanem vagy a másik lekváros fotón is lilának kellene lennie, vagy itt is pirosnak. A képről Jamie Oliver Ministry of Food című könyvének agyonretusált retróhangulatú fényképei jutnak eszembe, és ez több szempontból sem előnyös.
    A következő kép nem feltétlenül karácsonyi - bár helyes a piros kötényke-, viszont nagyon rusztikus. Ez a díszlet azért trendi, amiért Julia Child is: az asszociációs lánc Franciaország és a vidéki ízek felé kanyarog. Klasszak a fellógatott serpenyők, jól néz ki a minimum burgundi marhát sejtető lábas, ismét ragyogó a fémes csillogás.
itt
      A fenti fényképpel ellentétben itt egy újabb, ami kifejezetten mesterkéltre sikerült. Nigellának nem áll annyira jól, amikor régimódi háziasszonyt alakít. A piros kardigán az idők során a védjegyévé vált, de a testtartásában van valami feszült és őszintétlen. Pedig az egyszerű, vidékies fehér konyhabútor és a rátűzött képeslapok, az apró fényfüzér jó háttér lehetne.
innen
      Az utolsó kép témája: kuckózás a kandalló előtt. Az enteriőrből nem sok látszik, de az éppen elég: rakoncátlan izzósor, rusztikus kőből épült kandalló fa kandallópárkánnyal. Piros kötött pulóver. Végre nem teljesen belőtt haj. Szürkés kanapé, amelyen az egyetlen színfolt néhány rénszarvasos, keresztöltéses párna. Nigellához hűen egy teljes tepsi muffin. Mellesleg a nő ezen a képen a legszebb. Lehet, hogy azért, mert ő már tudja, hogy meg fogja enni az egész tálca süteményt, és ezt teljesen őszintén gondolja.
innen
     Ebben a karácsonyi videóban alkalmunk van megfigyelni a lakás többi részét, illetve a tök egyszerű és nagyon ízléses karácsonyfa alakú kiszúróformákat, amelyek a konyhát díszítik. (A lakásról részletesebben később.) A videó elindítása előtt ajánlatos reggelizni.

2010. november 27., szombat

Havazás után

      A hóesés egyszerre romantikus és teljesen hétköznapi esemény. Kanadában például.

ebből a nagyszerű blogból

      Jólesik ránézni a quebeci ház nagyzolástól mentes, szép vonalú tömbjére. Megnyugtatóak a kőfalak, a zömök kémény. Csak az ablakkeretek fehér színe virít, a spalettákat bordóra festették: így kontrasztos is, hagyományőrző is. A tetőtér kétszintes, ez a megoldás rásegít a "meseház"-hangulatra. A tető ugyanakkor kifejezetten sprőd anyagú, szegényes kivitelű. Ismét láthatjuk, hogy az igazi rusztikus épületekben mindig van valami, ami önmagában nem szép, foszlott, kopott. Pontosan attól lesz jó. Nagyon vonzó, hogy nincs a) eltakarítva a hó, b) körbekerítve a ház. És az a romos deszkakapu minek van ott? Nem lehet tudni, de kompozíciós szempontból telitalálat. Messziről is könnyű elképzelni, hogy milyen a belső tér hangulata. Hát persze, hogy - lakberendezési lapok kedvenc szavával élve - rettentő cozy.
      A tél pedig ilyen hangulatokat hoz Kanadában. Lehetséges, hogy már csak fesztiválokon látni hasonló lovasszánt, de annyira klassz:
szintén a celebrate canada blogból

2010. november 26., péntek

Pénteki hír

A VidékiStílus-blog mától a Facebookon is követhető! Ahogy az lenni szokott, ott gyakrabban váltja majd egymást sok-sok rövid kommentár, kérdés, felvetés, ajánló. Már töröm a fejem az első játékon is. Mert annak különlegesnek kell lennie...

2010. november 24., szerda

Hogyan mondjuk magyarul? II.

    Isn't it ironic? - kérdezhetjük Alanis Morrisette-tel. Az Otthon magazin decemberi számában ugyanis két zseniális választ kapunk arra a kérdésre, hogy milyen az ízléses vidéki stílus ma Magyarországon. Hogy mi ebben az ironikus? Az, hogy az egyik választ egy francia-magyar házaspár, a másikat egy angol-magyar lakberendező adja.

     A vegyes házasság kulturális keveredéssel is jár. Érdekes, hogy a ház mégsem francia jellegű, inkább angolos polgári otthon vidéki ízekkel. Antik tükrök, country stílusú IKEA-székek, nagyon merész szín- és mintapárosítások. Puha takarók, vegyes mintázatú párnák. A konyhában kék-fehér erdélyi kerámiák. Pontosan az efféle házak bizonytalanítják el időről időre a nagyvárosi embert, hogy maradjon-e vagy menjen a zöldbe, ahol elférne minden, és egy ugrásra lenne a lovarda. Személyes kedvencem az Ektorp kanapéhuzat zöld színe, amint visszaköszön a konyhabútoron és a háló falának színében. Rettenetesen jó.
     Azt hihetnénk, hogy ezt nehéz fokozni, de következik Catherine Dickens vidéki vendégháza. A téli mese mögött komoly és rafinált marketing húzódik meg, de tudjanak csak minél többen erről a házról, mert egészen egyedülálló. Mennyivel jobban tetszik Torma Beatrix stylist idei munkája, mint a tavaly karácsonyi! Hófehér textilszalvéta rafiával átkötve, fenyőággal és kövirózsával (!!) díszítve. Éppen annyi tradicionális szín, amennyi jólesik a szemnek a vakítóan fehér házban. A kislány, Meg pedig gyönyörű: mintha egy angol karácsonyi filmből lépett volna ki (biztosan örülne a híres ős, the Charles Dickens, ha látná). Ez a házikó már nem egyszerűen elbizonytalanít, hanem a cikk olvasása közben mindvégig ütemesen dobol a fülemben: vidéken kell élni! De hagyjuk, elvégre egy magazint olvasunk, ez csak képzelt utazás. Még a hó sem esik. Még.


     A következő riport Szinglilak a várfalnál címmel kissé érdektelen. Hiába, az erős kezdés átka... Azonkívül, hogy az akváriumkéket - magában is, de főleg barnával társítva - nehezen viselem, a fotók minősége is egészen elüt a két vezető riportban látottaktól. Menjünk tovább. 4 tipp, hogyan tágítsunk a tereken. Ha ez lakásriport, akkor ez nem cím. Bocs.
     Beleshetünk egy ünnepi díszbe öltözött koppenhágai lakásba is, ő a bronzérmes rögtönzött versenyünkben, az igen erős mezőnyben. Mindössze az a furcsa, hogy kísértetiesen hasonlít a magazin címlapján is látható, már említett nagycsalád házának belső tereire, stílusára (kandalló, virágmintás tapéta és antik csillár, vitrin, kilimek, sötét falszínek, vonzó eklektika).
     Az inspiráció- (értsd: promóció-) fejezetben összegyűjtött téli szívmelengetők, a styling és Barbay Csaba fotói gyönyörűek, bármelyik külföldi rokon lapban megállnák a helyüket.


     Végül a "praktikus" címszó alatt, valóban külföldi lapból származó fényképeken egy szegényes-népies viskót látunk. Ennek a kültéri díszei is szenzációsak. (Újabb válasz arra a kérdésre, hogy hogyan kell ízléses, folk-elemeket is felvonultató stílust teremteni. Ez a legkopottabb, legrusztikusabb verzió.) Meg kell jegyeznem ugyanakkor, hogy - bár a cikkben ez a javaslat hangzik el - semmiképpen nem javaslom a hősugárzó kivitelét a kertbe. Szerintem a stylist és a villanyszerelő sem. ;-)

A fotók az Otthon magazin honlapjáról származnak.

2010. november 23., kedd

Ír konyha novemberben

Avagy az élet indukciós főzőlap nélkül.


innen
     Aki ezt a konyhát választja, egyúttal a vidéki élet tempóját választja. Hajnali kelés, kamásli, kötött kardigán. Kicsoszogás a konyhába. Karkörzések. Annak konstatálása, hogy volt eszünk, és este bekészítettünk néhány fahasábot. Begyújtás. Fújtatás, kezek dörzsölgetése a tűz melegében. Kannában vízmelegítés. Tea.
      A fenti fénykép mint kompozíció is lenyűgöző. Konyhai csendélet, amely az egyszerű élvezetek megbecsülésére figyelmeztet. (Valamint - sajnos - rádöbbent arra, hogy kommersz konyhabútorért nem kellene annyi pénzt kifizetni. A burkolónak a 10x10 cm-es csempe precíz felrakásáért pedig még kevésbé.) A krémszínű beépített bútorok ma is tökéletesen megfelelnek a célnak. Falicsempe nincs, csak szép osztású fa burkolat. A legegyszerűbb, mázsányit termő almafajta sokféle színe felel a fal kopott sárga árnyalatára.  A padlón évszázados, matt szürke kő (vö.: kamásli szükségessége!).
      A kályha és tűzhely robosztus, bonyolult és nagyon fekete - ebből is kikövetkeztethető, hogy nem a napsütötte délen járunk. (Ennyire nem esztétikus tárgyat a franciák-olaszok nem bírnak elviselni, és nem is igen van rá szükségük.) Sötét tömbjének komorságát lágyítja a meg-megcsillanó rézedény-gyűjtemény és az egy darab csodaszép boltív.
     Olyan egyszerű tényezők, mint a helyiség alapterülete és szédületes magassága egyértelműsítik, hogy gazdag ház konyhájában járunk. Ide lehet képzelni a szolgálókat, a nagy sütéseket-főzéseket, a hétvégi sürgés-forgást. A sok-sok almából sütött rusztikus tortát.
autentik almatart (Good Food-recept és -kép)



2010. november 22., hétfő

Petrik Adrien: A másik kert - II. rész

       Olyan sok szín van ebben a könyvben, hogy lehetetlen egy rövid bejegyzésben mindegyikre kitérni. A ház asszonyának nemcsak a kert szépítgetése okoz örömöt - az egyik fejezet címe például: Növényszerző portya -, hanem a szöveg írása, a könyvszerzés is. Egyre élvezetesebbek, kidolgozottabbak a leírások a családi kedvenc receptekről (tonhalas tészta! marokkói fűszeres répa!), lassítókról (teázás, origamizás, begyújtás a kandallóba). Kiderül, hogy akkor lehet a legjobbakat enni, amikor nincs otthon semmi: fűszeres olajba mártogatott kenyeret, héjában főtt krumplit, - ezt már én teszem hozzá -: tortillát vagy tortillát másképpen.


       Folytatódik az, ami az első könyvben is lebilincselő volt: a saját kezű téralakítás a házban, a kertben. A burjánoztatás. Még azt sem lehet mondani, hogy az ágakból font kerítés filléres holmi, merthogy tényleg semennyibe nem kerül. Kedvenc sörpadom ismét látható, viharlámpással, ahogy koptatja az idő. Sokkal jobban illik ebbe az édenkertbe, mint holmi sznob teakfa-garnitúrák. Éppen ezért nehéz megfejteni, hogy a nappalit uraló argentin gyarmati stílusú kanapé ötlete honnan jött, de fogjuk fel úgy, hogy a hőn áhított kényelem érdekében az ember néha kicsit elveszítheti a stílusérzékét. A másik apró megbicsaklás szerintem a krómacél habüst mint fejtartó a fürdőkád végénél - itt sajnos a család többi tagjával kell egyetértenem... A kerti szalamandra (vagy mi) és a faun vízköpő azonban lenyűgöző, egyedi alkotás, remekmű.
      A saját kezűleg varrott egyszerűsített patchwork-takarók is iszonyú jók, azóta nekem is van ilyen. A szabadban varrás nagyszerű ötlet; ilyenkor érezni a család életére jellemző fesztelenséget. Jó idő van, jólesne egy kis alkotás, irány a kert. Körülbelül egy hosszabbító kell a varrógéphez, semmi más. A fény ugyanis sokkal jobb kint, mint bent.
      A növények bimbóira, virágaira, szőrös leveleire és kacskaringóira kevésbé fogékonyaknak a könyv fényképészetileg legjobb része (trendi szóval: highlightja) a szerszámokról készült fejezet (az az utánozhatatlan fiskars-narancssárga!) és ismét a koszorú-felhozatal.
      A gránátalma-fotó a könyv zárásaként telitalálat. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez a gyümölcs a szerző számára egyfajta énszimbólum: szenvedélyes, csillogó, érett, természetes, élettel teli. (Aki megtalálja, hogy hol szerepel még a könyvben az a vörös vesszőből font tál, amelyen fényképezték, kap egy gránátalmát tőlem.)

2010. november 20., szombat

10+1 tévhit

Avagy mitől nem lesz mediterrán vidéki stílusú a ház.

  1. Mediterrán cserepek és spaletták alkalmazása egy alapvetően minimalista-trendi luxuskategóriájú lakóépületen.
  2. Tökéletesen felhordott kanárisárga, barackvirág, ordító narancs „vidám, napsütötte” falszínek egy vagyonért.
  3. Kovácsoltvas itt, ott, amott. (Kovácsoltvas lábú üvegasztalka az Ikeából: dobd ki!)
  4. Ha az egyik szoba görög, a másik olasz, a harmadik francia stílusú, a konyha pedig jobb híján Ikea-svéd.
  5. Romantikus, dekupázsolt „Welcome”, „Lavande”, „Toilet”, „Café” feliratok a lakás különböző ajtajain.
  6. A „szobaszerű” fürdőben kávébarna laminált padló, trendi virágmintás tapéta és kopott mosdóállvány mosdótállal, kancsóval, spontán levendulacsokorral.
  7. Plüssmackógyűjtemény és egyéb cukiságok.
  8. Státuszszimbólumok: a szalagfüggönytől a klímaberendezésig, a garázskapu-automatikától az intelligens öntözőrendszerig.
  9. A konyhában imitált taverna, a tökéletesen nyírt kertben vadiúj, antikolt falikút.
  10. Terméskő-ornamentika a vécé falán. Egész falat beborító címeres, monogramos bontott tégla a lakás több pontján.
+1: „Legyen anyag abban a házban”, azaz, ha úgy érezzük: itt és most kell megmutatnunk, hogy mire vittük az életben, és ezért minden részletre nagyon odafigyelünk.

2010. november 19., péntek

Petrik Adrien: A másik kert - I. rész

      Helyszín: second hand shop. Szabad függő beszéd. Nekem kell az a felső. Jó, nem nekem kell, hanem a lányomnak, mert pont 110-es, és gyönyörű lesz benne. Egyébként is gyönyörű, szakadt rongyokban is. De tegye már le az a nő a kezéből az én felsőmet. Az ő gyereke bizonyára nem 110-es méret, hanem nagyobb és kövérebb és nem gyönyörű. Esetleg fiú. Ahh, letette. Kihalászom. Megvan.

       Petrik Adrien második könyve ugyanerről az érzésről szól: a szerzés öröméről. A női vadászösztönről, amely nem hagy nyugodni bennünket, és amelynek folyományai: újabb földdarab, Next kislányblúz, befizetetlen csekkek, bankkölcsön és egy második édenkert. Az Asszony és házából megismert család újabb nagy vállalkozásba kezd: megveszik a szomszédos kertet, és rengeteg munkával magukhoz alakítják, saját kertet csinálnak belőle. Eközben élik az életüket: esznek, utaznak, barátokat látnak vendégül.
      Az első rész profiljához hűen itt is keveredik a szakszerűség (kerttervezés műszaki rajzokkal, átgondolt vázlatokkal) az intuíciókkal és a családi történetekkel. Az első könyvből megtudtuk, hogy igazi jellempróba a nem tökéletes tájolású telekről nézni a szemben építkezők csodálatos, hosszan elnyúló naplementéit, itt pedig kiderül, hogy kertet is, kutyát is érzelmi alapon választ az ember, és slussz. Hagyjuk a darwinista kritériumokat! Lehet, hogy a lassú és félrecsúszott foltos, meg az árnyékos, keskeny és meredek a miénk. Üdítően amatőr a hentergő kutyáról készített kép a 48. oldalon. Nem látni mást, mint egy hanyatt fekvő szőrhalmazt. És mindjárt kettőt. Botrányos, de kedves, és klasszul illusztrálja a kutyajellemekről szóló szöveg vonatkozó részét.
     Aztán ott van a legédesebb kutyanézés dokumentációja az 50. oldalon. Azt minden kutyagazda tudja, hogy egy ilyen nézés néha az élet értelme tud lenni. Ebben a könyvben még több szó esik a falkáról, mint az elsőben. Ha ezen a ponton esetleg valaki a kertet hiányolná, olyan makrófelvételeket is talál a kert burjánzó növényeiről, amelyek a National Geographicban is megállnák a helyüket.

2010. november 18., csütörtök

Módjával

       Vagy Te szeretnél a Skanzenben lakni?

      Hazafelé megakadt a szemem egy óriásplakáton: túrabakancsot és vízhatlan szélálló kabátot hirdet. Mindkettő nagyon jól néz ki. Őszi divat városiaknak, valami ilyesmi a szlogen. Egy olyan városban, ahol még a gumicsizma is többnyire teljesen fölösleges, bár imádom és szerintem az utóbbi idők egyik legjobb divatötlete. Dönteni kell, hogy egy státuszszimbólum kedvéért csinálunk-e úgy, mintha a trolira felszállni hasonló erőket kívánna, mint hegyet mászni. Jársz-e terepen a terepjáróddal? Stb.
       A népies stílusnak vidéki parasztházban a helye. Érdekes módon a városi lakásban is működhet, de akkor azért van egy kis Dockyard-feelingje. Egyébként bármilyen mai lakótérben jobb, ha csak jelzésértékűen jelennek meg a népi motívumok. Kevésbé skanzenszerű az összhatás, ha nem hímzett falvédő ÉS köcsöggyűjtemény ÉS lóca ÉS tulipános láda van a szobában, hanem csak az egyik. Ha fájdalmas a választás, akkor is.
        Ez a visszafogottan népies, de eredeti motívumokkal díszített pad kertben, étkezőben, előszobában is jól mutat. Nem árt, ha semleges fehér bútorok vannak a környezetében; így megnő a helyi értéke, jobban ki tud bontakozni a szépsége. Fehér, esetleg zöld, nagyon kényelmes ülőpárnákkal kiegészítve, csak lazán.


Ha jól csináljuk, hasonlóan kiegyensúlyozott teret hozhatunk létre, mint a svédek például itt:

Sőt, szerintem szebbet is. A népi iparművészek tárgyait trendivé kellene tenni.
Nemsokára szó lesz bátor újítókról és arról is - god jul is coming -, hogy a skandináv folklórt egyáltalán beengedjük-e a lakásunkba.

2010. november 17., szerda

Hogyan mondjuk magyarul? I. Amerikai konyha és ír Gallagher

     Néhány őrült és nagyon gazdag amerikai, ha vidéki kunyhóhoz jut valahol Kansas Cityben, a konyhát nem szereli föl mosogatógéppel, jégkockakészítős high-tech hűtőszekrénnyel és Kitchen Aid robotgéppel, hanem megtartja vidéki lakókonyhának. Vigyázat! Itt minden egyes csészét kézzel kell elmosni, konyharuhával kell eltörölni.

       Ez nem úgy amerikai a konyha, ahogy a mai köztudatban él: a százéves házban, amelyben egykor a város újságkihordója élt (!), a nappali teljesen külön helyiség, csak a konyha és az étkező tartozik össze.


    
      Mosogatás közben lehet stílusos zenét hallgatni - például Rory Gallagher: Out on a Western Plain (a képre kattintva indul).

Az amerikai vidék hősei köszönnek vissza a dalban. A pasas zseni - a nem eléggé (el)ismert fajtából.
Jó lenne tudni, hogy a magyar vidéken mi az, ami az Egyesült Államokban a vintage és... Jesse James.

A szappantartó

Te mit gyűjtesz?


      A beugróban éppen elfér a régi szekrény, rajta egy kisebb fiókos elemmel, azon rusztikus jellegű szappangyűjteménnyel. A fal és a kedves fintorral (= bocs, csak így fértek el...) egymásra pakolt bútorok egynemű szürke festése tökéletes hátteret ad a fő látványelemnek. (Vö. Petrik Adrien javaslatával: vidéki stílusú otthonokban a "döglött" színek, pl. a csomagolópapír-barna működnek igazán! Hiszen a vidéki emberek sem festékszalonokban kevertették ki a házukhoz használt festéket. Ami pedig jó sárgának tűnik az 1cmx1cm-es színmintán, az többnyire túl sárga lesz nagy felületen, kellemetlen pisztáciazöld tónusokkal. A sárga színű fal egyébként is elcsépelt már.) Alföldi parasztházak egyszerű, mázolt bútorai sejlenek föl.
      A szappanok kubusai, a belőlük épített tornyok csak kissé meglepőek, pár percig kellemesen fogva tartják a figyelmet. Pontosan ilyen színű pamutharisnyákra lenne szükségem így, novemberben. És igen, mindegyik árnyalatból kérek.

2010. november 16., kedd

Merészen szakadt

Szeretnél ilyen szobát? És meg mernéd csinálni?

      Ez az egyik legnehezebben megvalósítható stílus, és nem az anyagi vonzatai miatt, azok ugyanis nincsenek. Vagy megy, vagy nem. A lakberendezési magazinokban jobb híján a chic szóval írják le azt a bájt, ami az efféle enteriőrökből sugárzik, mert még a helyiek sem értik, hogy hogyan csinálják.
      A fotón látható szoba nem egyszerűen bájos, hanem végtelenül egyszerű, letisztult, benne van a vidék szegénysége és primitívsége. Három bútordarabbal rendezték be. Tegye fel a kezét, aki a roggyant kis fotelt nem tenné ki a saját lakásából a következő lomtalanításkor. Az a komód pedig, ne is mondd. Leginkább egy shaker stílusú konyha felújításra szoruló elemére emlékeztet. De az egész nagyon szexi. (Ha Jamie Oliver szerint egy fügesaláta lehet az, akkor szerintem egy nappali is.) Az összhatásban döntő szerepe van a kis roggyantnak és a lepukkant shakernek.
     Semmilyen fölösleges tárgy nincs. Az embernek van ideje gyönyörködni a rusztikus gerendákban és az elnagyolt vakolatú vastag falban, az ajtók ívében - ezeket szépen ellenpontozza az új építésű kandalló, azzal, hogy betonból van. A sima beton nagyon menő. Nem rücsközték tele, nem kerekítették le az éleit, nem futtattak rá terméskő burkolatot. Jó érzékkel funkcionalitásában hagyták, lágyításnak ott az alatta tárolt többféle fonott kosár szép textúrája.
     Kiegészítésül elég egy díszes keretű tükör, amely megduplázza a vázába tett csokor képét. Készen van a szoba.

     Ez a rusztikus minimál.

2010. november 15., hétfő

Biblia no. 2: Petrik Adrien: Asszony és háza

innen
          Petrik Adrien saját házának történetét írja le. Szépítés nélkül, de a visszatekintés jóleső derűjével mesél a szakemberekről és a kontárokról, a teljesen abszurd helyzetekről, amelyek a házépítés során előfordultak. Mindannyian sóhajtunk: hát, így lehet Magyarországon építkezni. A faképnél hagyások és nagyotmondások olvasmányemlékeim szerint azért az igen laza olaszoknál, franciáknál sem ritkák (ez is rokonítja a könyvet a Frances Mayes-regényekkel), de érdekes módon megnyugtató olvasni, hogy nálunk is hasonló alakok rohangálnak, és nem tudunk nem találkozni velük.
            Női olvasmány ez, női praktikákkal. Receptek is vannak; azok azért jók, mert a menő külföldi édességek (pl. pavlova) váltakoznak az igazi nagymama-receptekkel (hókifli). A nagy család, sok barát etetése ötleteket kíván. Van itt csirkeszárny, de nem akárhogyan (mézes-szójás mázzal). Pörkölt-fűszeres dió, aszalt alma, egyéb ínyencségek. És sparhelt, amelynek építése külön történet.

innen
        A könyv sikeréhez hozzájárul, hogy kivételes nézőpontból íródott: a háziasszony és az építész itt egy személy. Olykor profi (lásd a keretes részeket: Mit várunk el egy háztól?; hasonlóság a vőlegény és az építész között; Hogyan válasszunk kivitelezőt? stb.), olykor teljesen privát hangnemben szól. Sokkal többet nyújt, mint egy magazinban olvasható riport, mert azt is dokumentálja, hogy évszakok, sőt évek múlásával hogyan alakul a ház. Nem hallgatja el a tanulságokat sem (például, hogy a konyha soha nem tud elég nagy lenni).
        A privát részek közül a falkáról írottak a legjobbak. A falka tagjai sokat heverésző, napsütéssel töltekező, csak kicsit szemtelen és ettől ellenállhatatlanul kedves kutyák-macskák. Gyerekek, akik sok-sok barátot hívnak át. Jó lehetett ebben a házban és kertben felnőni.

innen
        Az egyik utolsó fejezet a "lassítókról" szól - a mécsesek, teázások, sósmogyoró-evések együtt adják a családi otthon melegségét, és ezekre figyelni a ház asszonyának feladata. (Az Asszony és háza cím nem a legjobb, amivel valaha találkoztam, de hiteles és mára hivatkozási alap lett.) A lassítók feltöltenek: ezt nagyon szépen mutatja a terített asztal a könyv elejének dupla oldalán. Régi tálalószekrény, gyertyák, a virágzás különböző fázisaiban lévő jácintok. Rusztikus rongyszőnyeg terítőként. Fesztelen. Burjánzó. Inspiráló.
A könyvben egyébként is kiemelt szerepet kap az ünnepi asztal: és az, hogy az ácsok befejezték a munkát, és épp május van, éppúgy lehet ünnep, mint a hanuka/karácsony.
innen
      Az én Toszkánám alcím a divathullám részévé teszi a könyvet, de nem vásári módon. A ház mértékkel, saját értelmezésben mediterrán. A lakók hobbijához igazított, kreatív, olykor humorral átszövött vidéki stílus jellemzi, ezért lehet réz szélliba a tetőn szélkakas helyett. Divatos, bár nem a trendiség kedvéért teszik: újrahasznosítanak dolgokat. Szinte mindent. Törött porcelánból gaudís kútkáva-mozaikot készítenek. Minden évszakban nagyon rusztikus, egyszerű koszorúkat kötnek. Művészi erejű, ősi történeteket újramondó koszorúkat.
      A szerző az építkezés során óhatatlanul felmerülő anyagi gondokat sem hallgatja el. Szó esik kompromisszumokról és olyan dolgokról, amelyekből az ember nem enged. Az egyszerű, olcsó anyagok használatától a kert jobb lett (a téglából épített járda egy év alatt olyan lesz, mintha mindig is ott lett volna). A ház nem mindenhol lett jobb. A sok-sok tégla gyönyörű, a farostlemez ajtók már kevésbé.

innen
A kényszer azonban sokszor szül kreatív megoldásokat. A ház asszonya mesébe illő, ugyanakkor teljesen prózai módon - például bontásból - szerez valamilyen építőanyagot, ami aztán az a ház organikus része, sőt büszkesége lesz. A hangulat, mint a jól sikerült vidéki házaké általában, eklektikus. Tud provence-i (fürdőszoba), toszkán (konyha) és angolos lenni (teraszon alvós kép a sokféle kockás ágyneművel, 223. oldal). Ismerős magyar viszonyok között rendezték be; a belső terekben az örökölt darabok mellett az IKEA elmúlt húsz évének jobb darabjai (lámpák, konyhai eszközök, gyertyatartók) bukkanak fel. Ezeket a használat mintegy hozzákoptatja a környezethez. Nem érdekes, ha porosak lesznek; ez a lazaság nagyon szimpatikus.
        Amikor becsukjuk a könyvet, legalább három tanulságot emelhetünk ki: 1. a semmilyen, fakó színek jobban mutatnak a falakon; 2. sörpad nélkül nem élet az élet (komolyan, az egyik legütősebb kerti bútordarab); 3. nem kell mindig a konvenciókkal foglalkozni. Free your mind.

(Az első számú kedvenc könyvről itt.)

2010. november 12., péntek

Hófehér

Avagy a francia vidék arisztokratikusságának újraértelmezése.


Ebben a nappaliban három zseniális ötlet van.

A történet kezdete: adott volt egy elegáns kastélyszerű épület hatalmas ablakokkal és grandiózus terekkel. Járt hozzá egy-két régi festmény és kopott bútordarab. Megvolt a funkció: társalgó-nappali szobát kívántak berendezni.

És akkor jött a jó ízlés fontossága. A tulajdonosok úgy döntöttek, hogy a régi kor egy-két hangsúlyos elemét megtartják, de jobb, ha a brokátfüggöny elkötője nem lóg bele minduntalan a teáscsészébe és a látványba. Első ötlet tehát: nincsenek cirkalmas drapériák, aranyszínű tapéta, ennek megfelelően nincs barokkos képkeret sem. Van helyette némi összekacsintás: hiszen tudjuk, hogy a festmény, a négyméteres magasságú ablak, a kanapék sziluettjei egy letűnt életstílus elképesztő gazdagságára utalnak vissza.
Második ötlet: az ellenpontozás. Nem odaillő elemek beillesztése finom humorral. A franciák hihetetlen módon érzik, hogy mikor kell belógatni három darab villanykörtét, és az mikor nem lesz közönséges. Nekem speciel a villanykörték a kedvenceim a képen. Mintha figyelmeztetnének: hé, a kandeláberek ideje lejárt! Az összhatást az unalmasságba húzná, ha csicsás antik csillárt alkalmaznának, mert az megjósolható, annyira az efféle terekbe való. És lámpa biztos nem maradt meg a régi épületből, világítani pedig kell valahogy.
A harmadik ötlet: a fehér huzat és fehér fal luxusa. Az látszik, ugye, hogy a kanapék közül kettő teljesen egyszerű, modern darab? És mégis igazán hívogató és luxuriózus az összhatás. Ezzel párhuzamosan mintha kiszippantották volna a szobából a térszűkítő könyvespolcokat és dísztárgyakat. (Biztosan van könyvtárszoba is. Egy ekkora hodályban kell lennie.)

Új fogalom született: az arisztokratikus minimál.

2010. november 11., csütörtök

Arányérzék és otthonosság

Komoly bók, ha egy otthont a fenti szavakkal jellemez a látogatója. Ismét csak fotók alapján látogathatom meg a blog címadó házát, ahol állítólag még a palacsinta is zseniális, úgyhogy nézzük a konyhát:



Az tetszik a legjobban benne, hogy nem érzem a megfelelni vágyást, csak azt, hogy a tulajdonosok létrehoztak egy konyhát a kedvenc anyagaik felhasználásával. Terrakotta padlóburkolat, tégla falburkolat, saját készítésű konyhaajtók - country stíluselemek kipipálva, de azért nincsen western fa lengőajtó, és ez nagyon, nagyon jó. A kosarak, a lámpaernyő és a fal természetessége pedig hab a tortán.

Bocsánat, de nekem az is tetszik, hogy ez nem egy gazdag konyha. Nincs benne Angliából rendelt echte country tűzhely és nagy, öblös fehér mosogató (bár imádom, de ide nem hiányzik). A két felfúrt polc is filléres dolog, de pontosan ilyen barkácsmegoldásoktól szokott annyira ellenállhatatlanul otthonos lenni a sok külföldi magazinban látott country cottage.

Az ablak egyszerű vonala is hozzájárul a kiegyensúlyozott hatáshoz; ahogy Petrik Adrien írja az Asszony és háza című könyvében, néha elég egy jól kitalált, hangsúlyos ív az ablak fölé, nem kell mindig a legdrágábbat megvenni/megcsináltatni (egyébként sem lesz olyan, mint amilyenre vágyunk, mert nálunk más a nyílászáró-divat). Helyi anyagokból könnyebb rusztikus otthont teremteni.

A konyháról ez a kép jutott eszembe:


Ahogy Mary Trewby könyvének eredeti címe is mondja: Simple Country Style. And How to Achieve It. Hát így. Úgyis olyan angolos az idő.

2010. november 10., szerda

Biblia no. 1: Caroline Clifton-Mogg: French Country Living


Magyarul: A francia vidéki stílus. Alapmű egy angol szakíró tollából, aki a szerencse kegyeltje. A fotós is rendkívüli módon szerencsés, érzékeny és profi. Mi, olvasók, már kisebb mértékben, de szintén a szerencse kegyeltjei vagyunk, amiért - jobb híján - papíron láthatjuk ezeket a fantasztikus otthonokat, és olvashatjuk az aprólékos és élvezetes elemzésüket. Úgy tűnik, még a középszerű romantikus-házfelújítós filmek dömpingszerű forgatása, illetve a "mindegy, hogy mi a regény címe, csak szerepeljen benne a Provence/levendula szó"-kategóriába tartozó lektűrök elszaporodása előtt jártak arrafelé. Ezért a könyv fokozottan értékes és hiteles. Részletek jönnek még.



Most csak egyetlen képet emelek ki találomra. Erre mondják - kis túlzással -, hogy fehér edényekből is csak a franciák képesek kiállítást rendezni. De még hogy! Az az imádnivaló az efféle tálalószekrényekben, hogy sugárzik belőlük az esztétikum iránti magasfokú igény, az evés imádata és a rendmánia. És hát legalább hatféle balzsamecet van otthon...

forrás


2010. november 9., kedd

7 dolog, ami feltétlenül szükséges, ha francia vidéki stílusú enteriőrt szeretnél:


1) A falak legyenek fakó színárnyalatúak (mustársárga, szürkésfehér, krémszín), és kerüld az egyenletes festést!


2) Szerezz be egy függő edénytartó rácsot és tedd a konyhába, lehetőleg a konyhasziget (=százéves faragott lábú faasztal) fölé. Lógass le róla rézedényeket.

innen


3) Bátran használj virágos és csíkos textíliákat vegyesen – természetesen ugyanabból a színárnyalatból.



4) A szintén kopottas festésű edénytartó szekrényben (armoire) könyveket is tarthatsz. Mindegy. De legyen egy armoire-od.

5) Válassz terrakotta vagy kőpadlót. Igen, a hálószobába is. (Na jó, oda mehet egy szizálszőnyeg is.) Ez kényes pont, még beszélünk róla.

innen

6) A fürdőben felejtsd el a kommersz padlótól plafonig csempézést. A praktikum semmi, az esztétikum minden. Lehetőleg lábaskádat szerezz, réz csapteleppel.



innen

7) Díszítsd a lakást/házat virágcsokrokkal, legjobb esetben a saját kertedből.



Mit hagytam ki? Folyt. köv.

2010. november 8., hétfő

Hétvége az Alföldön

Egyre többször foglalkoztat, hogy ez vagy az a ház itt lesz-e legközelebb, amikor erre járok.

Szerezni fogok eredeti alaprajzokat, hogy megnézzem, egy mai család hogyan érezné magát a régen kialakított életterekben. Persze, sok példát látunk szépen felújított parasztházakra, ilyenek is lesznek a blogban.

Az elmúlt hétvégén szarvasi falevelek is igen nagy számban szerepeltek:


Valamint a következő gyönyörűség, ami tökéletesen illett az alföldi környezetbe:


Mondhatnám, tiszta country.

Majdnem

      Magyar magazinban ritkán találni olyan házriportot, amelyik közelít a külföldi lapokban megszokott minőséghez. Most egy ilyen következik. A képeken látszik, hogy a tulajdonosok mennyi ötlettel  és szeretettel láttak neki a gyönyörű környezetben álló ház berendezésének.
A cikkből kiderül, hogy a minta Toscana és Provence volt.



     Valóban, mediterránba hajló klímájával, helyben található és az építészetben széles körben alkalmazott köveivel talán a Balaton-felvidék a legalkalmasabb a provence-i életérzés hazai változatának megvalósítására.
A belső terekben sok elem vall arra, hogy a tulajdonosok nem felszínesen ismerik a francia és olasz vidéki stílust: hál' Istennek nem rikítósárgák a falak, rengeteg a fagerenda és fa áthidaló elem, jellemző a terrakotta burkolat, sok a kopottfehér bútor. Ez a ház élőben szenzációs lehet.
      A képeket látva viszont feltűnő, hogy néhol - ezt most nehéz lenne máshogy mondani - túl jól van megcsinálva. A leginkább az különbözteti meg a mintájául szolgáló francia és olasz enteriőröktől, hogy minden tökéletes benne. (Valamint az, hogy nem látni nem ál-régi, hanem valódi régi tárgyakat, burkolatokat. Ahhoz persze tényleg örökölni kell egy francia udvarházat, és ez keveseknek adatik meg.)

Egy-egy étkező-fotó következik:


       Kiválóan látszik az a hungarikum, amitől a legtöbbször a hideg ráz: az itt-ott felbukkanó terméskő. Rosszabbik változatában az itt-ott felbukkanó odaapplikált terméskő. Ezen a képen is túl soknak érzem, pedig biztosan gyönyörű a textúrája, és tényleg abból van a ház, de így annyira mesterkélt!
Érdekes, hogy az arany szín - amely abszolút jellemzője a francia vidék fáradt eleganciájának - itt ismét túlzó. Talán a bájos kis tükör viszi el a giccs felé, a székeket ugyanakkor jó választásnak érzem. Csodás a teríték, de lehetne egyszerűbb, akkor is, ha karácsonyi enteriőrről van szó. Pontosan a székek miatt.

Következzen egy francia étkező:

forrás: cotemaison.fr


      Már megint egy deszkaajtó. Nem a legelegánsabb bejárat. Régmúlt idők arisztokratikus székei. Abrosz. Virág, hogy kellemes legyen a szemnek. És semmi más, ami elterelné a figyelmet az egész enteriőr keresetlen szépségéről. Non plus ultra.

2010. november 7., vasárnap

A blog címéről

     Nem a "mulatós zene+magyar nóta" alternatív nevéről van szó, hanem egy gyűjtőnévről. Kb. a vidéki életmód és lakberendezési stílus magyarországi megvalósulási formáiról.

Elvágyódás a város közepéből, ehe.

Az inspiráció pedig ez a Lakáskultúra-cikk és a benne szereplő ház volt:



(Böjtös Kingának köszönet a névadó cikkért.)



2010. november 4., csütörtök

Utánozhatatlanul mediterrán

Ez az egyik olyan kép, amelyik minden alkalommal eszembe juttatja, hogy "vissza kell menni Franciaországba"!


Még csak azt sem mondhatom, hogy a fantasztikus mediterrán növényzet teszi ilyen széppé ezt az épületet, mert a fák csenevészek, a falon futó növény pedig nálunk is bárhol megmarad. Ez a kis földszintes épület a kopott deszkaajtójával mégis maga a luxus. Az ablakok tökéletes íve nagyban hozzájárul az összbenyomáshoz. Milyen lehet belülről? Mutatom:


Lazán berendezett étkező-pihenő (párnák az ablakfülkékben!). Tökéletesen eltalált lámpák, rusztikus kőfalak, kopottszürke ablaktáblák. Se több, se kevesebb.

(forrás: cotemaison.fr)